2008. január 22.

ágy,asztal,tévé

Alapvetően az ágykérdés nem lenne érdekes, ám a végeredménye a kalandnak az, hogy szert tettünk saját, igazi ágyra, ami eddig nem fordult velünk elő. Sőt, a büdös kölöknek előbb volt rendes ágya (igazi, bótból való) mint nekünk. Igazából az ágyunk használt darab, de ugyebár ez mit sem von le az értékéből, itt amúgy se jelent semmit, hogy valamit használtan vesz az ember.

Csanádék (inkább Kriszti) vásároltak egy ágyat, nagyot, mahagónit, baldachinost, nagyon klassz, királykisasszonyos. Ezt elmentünk vasárnap elhozni. Először csak odamentünk és megnéztük, hogy mekkorára szedték szét, hát gyorsan kiderült, hogy sem Csanádék dzsipje, sem a mi autónk nem alkalmas ilyesmi hazacipekedésére, úgyhogy legott béreltünk egy utánfutót. Az utánfutóval visszacsattogtunk a boltba, majd belevarázsoltuk a kutyanehéz ágyikót, amit indonéziában öntöttek ólomfából. Ekkor már kicsit kérdésessé vált, hogy kiszedni hogy fogjuk az utánfutóból, de hát szerencse fel, hazavittük. Ott kiszenvedtük a vontatmányból és szétszedtük a régi ágyat, amit felpakoltunk az utánfutóra (ezen alszunk mi most) majd összeraktuk a rohadt nehéz, baldachinos hombárt. (Kriszti szerint csak baldachinosban lehet fiút csinálni)

Mit mondjak, az ágy úgy nyikorog, mint a rosseb, viszont roppant látványos darab. Majd összeszokik a sok faalkatrész és akkor csudaszép lesz, csudajó lesz. Vagy a franc tudja, de jó drága volt, úgyhogy muszáj neki rendbe jönni. Kíváncsi leszek mit mond Kriszti, ha mégsem fiú lesz :)

Elmentünk még vásárolni az autóba biztosítékot, mert egy hiányzott és elforralta a vizét, ami ugyebár rossz dolog. De megjavítottuk, szóval szinte szalonállapotú a járgány, meg tankoltunk is bele, most olcsóbb a benya, itt folyton ingadoz az ára neki, valami rejtélyes összefüggések alapján. Voltunk piacon is, az aranyos volt, csuda dolgokat lehet kapni, de jobbára kaja meg kacat. Viszont sikerült rendes kenyeret vásárolnunk egy maori harcostól, remek pákáru, szemben az itt általánosan kapható darált hullámpapírból és zsebpiszokból készült izékkel, amit kenyérnek szólítanak.

Asztal csak a poszt címében van, mert asztalunk nincs, de majd lövünk valamit a trademe-n, viszont asztal helyett van internetünk, úgyhogy ezt a posztot már kies cirkuszkocsink teraszáról írom, fotelben ücsörögve. Egyrészt végre leszedhettem az emusicról a zenéimet amiket kifizettem, másrészt mostantól lehet velünk napi kapcsolatban lenni, ha valaki ránk szánja az időt, tekintettel a 12 óra időeltolódásra, amennyivel itt előrébb vagyunk. No meg lesznek végre képek is, ha feltöltöm őket a picasa-ra, bár csak 128k feltöltési sebességünk van, de hát az is több, mint búcsúban egy pofon...


Szóval szkájpra fel, ímélre fel, mi meg kocsiba be, könyököt ki, megyünk valami játszótérre, mert a gyerek felpörgött, mint a turbina.
Majd csinálok képet és láthattok játszóteret!

Na visszajöttünk a Marlborough parkból, ahol klassz játszótér van, meg gördeszkapálya, bár azt mi nem használtuk. Természetesen amíg nem voltunk itthon, addig jött a postás az adsl modemmel (mivel net már volt a drótban, egy kölcsön modemmel és kölcsön routerrel vajákoltunk) és hagyott egy cédulát, hogy itt járt. Így mozduljon ki az ember... Érdekes, hogy azt írta az Orcon (netszolgáltatónk) hogy ma lesz net és lett net a drótben és lett modem is hozzá... hm...




Nincsenek megjegyzések: