2008. január 11.

szecsüpé

költözünk

csütörtökre végleg elegünk lett a hostelből és meg is beszéltük leendő főbérlőnkkel, hogy jövünk csütörtökön, így is lett. Délelőtt kicuccoltunk a hostelből, amely azon kívül, hogy auckland tán leghangosabb helyén van, teljesen normális és tiszta volt, bár a vendégek elég változatosak voltak.

Mivel a bérlemény northcote kerületben van, ami észak auckland, közel a harbour bridge-hez, kis utókirándulás után ideértünk, megkaptuk a kulcsokat, bepakoltuk a cuccunkat a meglehetősen piszkos kéglibe, majd elmentünk további beszerző körutakra. Itt a bérlés a normális, vagy gyakoribb, viszont a házikók mind bútorozatlanok, szinte mindenhol csak a tűzhely van benn. Áram nem volt a házban, úgyhogy telefont is meg villanyt is igényeltünk a neten, villanyügyben még lesznek bonyodalmak. Amíg ezt írom épp a telefonemberre várunk, Kata meg elsétált a northcote centerbe, ami a negyed városközpontja, itt van egy köpésre.

Itt egy telekre több ház is épül, mert drága az ingatlan, ezért minden telek eléggé zsúfolt, a népek egymás szájában élnek, a mi házunk is két méterre van egy másiktól. A házunk egy bádog cirkuszkocsi, két és fél szoba (nappali meg másfél háló) kis fürdőszoba vécével, meg a nappali egy része a konyha. Tetején tető, oldalt meg ablakok, ennyi az egész, természtesen sem fűtés, sem semmiféle hőszigetelés nincs, napközben dög meleg, este viszont gyorsan lehűl. A kertben előtte áll a kocsink, idilli. A kertben egy citromfa, a szomszédéban meg egy hatalmas leanderfa áll, telisteli rózsaszín virággal. A kertünkben nő az a papagájvirág is amit aranyért vesztegetnek otthon a virágboltosok.

Szükségünk volt ágyra meg hűtőre, kajára meg konyhafelszerelésre, úgyhogy Csanád elvitt minket Albanyba, ahol van egy csomó nagy áruház egy helyen, csak pénzzel győzze az ember. Felszereltük a konyhát némi alapokkal meg a "bevándorlók álma" étkészlettel, ami 4 személyes, viszont NZD 9.90 :) Némi tisztítószerek, mert hónapokig üresen állt a ház, serpenyők meg ágynemű meg ilyesmi.

Eztuán hazacuccoltunk, és elhúztunk az ágyboltba (beds "R" us) ahol vásároltunk egy queen size matracot magunknak és egy komplett szimpla ágyat a gyereknek, jó sokért, viszont még itt is engedtek 200 dollárt az árból és ingyen kiszállították (ami még kb. 150 dollár lett volna) Takarítottunk sokat, meg felhúztuk az ágyakat, elkezdtünk berendezkedni, de villany még mindig nem volt, pedgi az ilyesmi gyorsan megy errefelé állítólag. A főbérlő pont itt járt, hogy elvigye a leszakadt, rozsdaette subaruját a ház elől, úgyhogy megkéredztem, hogy mit tud az ügyről, erre felhívta a Mercury nevű elmüt, akiknél előfizettünk a villanyosságra a neten. higanyék aszonták, hogy minden rendben van, viszont 7 (hét!) nap mire átfut rajtuk meg a kábel tulajdonosán a papírmunka, legyünk türelemmel. Itt a villanyos szolgáltatást csinálhatja bárki, nem csak egy elmü van, hanem sok, pont, mint a kis telefonszolgáltatók otthon, akik a drót tulajától bérlik a drót és továbbértékesítik a szolgáltatásukat.

Kicsit nyűgös lettem, a hét nap villany nélkül lehetőségétől, mert itt minden villannyal megyen, a főzéstől a melegvízig. A főbérelő felhívta a drót tulajdonosát, a genesis nevű szolgáltatót, hogy nem-e lehetne-e é szerződni most gyorsan és csinázni villanyt? Közben sötétedni kezdett. Jól jött, hogy elhoztam a kis ledes petzl fejlámpámat, most hasznát vettük. A genesis mondta, hogy semmi akadálya, a főbérlő ideadta a telefont és telefonon leszerződtem a genesissel, ami ugyan drágább lesz a jövőben és 150 dollár bondot is kell fizetni, viszont elkértek 30 dollárt, hogy 4-6 órán belül bekapcsoljanak. Örvendeztünk egymásnak kicsit, majd letettem a telefont, a főbérlő elvitte a leszakadt subarut, kezdtünk nyugovóra térni, amikor is fényárba borult az egész ház, kiszaladva pedig ott találtam a villanyórában könyékig turkálva egy maori harcost egy akkora elemlámpával, mint az Eiffel-torony. Mondta, hogy bekapcsolt - mintha nem vettük volna észre - és jóccakát kívánva beleült a terepjárójába és elment.

Később kiderült, hogy a problémát az okozta, hogy a főbérlő lemondta a villanyos előfizetést, mert nem volt lakója, így nyertük meg mi a 7 napos bekötés vs. másik szolgáltató kalandot.

Közben, még a villany előtt megérkezett a hűtőszekrény is, egy szépséges Fisher and Paykel jószág, alul fagyasztóval, használtan a szerbtől. Ezt kipucoltuk alaposan, majd mindent félretéve elmentünk aludni. Közben Kata kockásra aggódta magát, hogy a gyerek le fog esni az ágyról (külön szobája van és saját ágya!!!) de nem, bár egyszer lemászott és félálomban pityeregve óborolt egy kicsit a lakásban, de hamar elaludt és most is éppen alszik.

péntek reggeltől várjuk a telefonembert, aki nem jön, rohadjon meg, pedig ha bekötötte volna reggel a kanóct, akkor elmehettünk volna rotoruára kicsit körbenézni, de így sajna valószínűleg kifutunk az időből a matáv miatt. Kata visszaért a NC-ből kávékkal! Juhéj. Meg most láttam s szomszéd utcában a postást, bringával jár és bukósisakban :)

Kávét elfelejtettünk venni, meg tejünk sincs, pontosabban kávénk van, az az indonézeknek tervezett nescafé, ami szinte ihatatlan, az itteni tejjel pedig katasztrófikus.

Az ágyra meg a hűtőre meg kajára meg felszerelésre meg mindenre elcsaptunk csomó pénzt, lassan csekkolni kell az egyenlegünket, hogy hogy állunk, mert most jön majd a főzős (olcsóbb kajás) de lakbérfizetős-számlafizetős korszak, szóval óvatoskodni kell a pénzzel, amíg nincs munka.

Nincsenek megjegyzések: