barbi

Újzélandra sok jellemző dolog van, ami sokak számára ismert, ilyen például az elképesztő léptékban zajló birkatartás, vagy a természet érintetlen szépsége, az egészséges környezet és mindenféle sporteredmények, az America's Cup-tól a rugby és cricket őrületig. Van még sok egyéb, ami főleg ezen a zátonyon érdekes, most a nagy merítésből csak a barbecue mániára térnék ki, amit akár nemzeti sajátosságnak is nevezhetünk. A kiwi barbecue nélkül olyan, mint a rugby világbajnokság All Blacks nélkül.

A barbecue (bbq, barbi) mindennapos dolog, annyira szerves része az életnek, hogy bármerre sétál az ember, a kertekbe bekukucskálva mindenhol talál egy ilyen-olyan állapotú barbi készséget, sokukat már eléggé lehasznált állapotban, de szemmel láthatóan napi használatban. Számtalan barbi figyelhető meg puckupok platóján hétvégén, amint kirándulni megy. A barbi szinte bármilyen lehet, a legegyszerűbb backyard modellektől - ahol egy szimpla vaslap, négy láb és egy égőfej a vaslap alatt már 100 dollártól - a komplex, 8 égőfejes, lecsukható tetejű, krómozott vagy rozsdamentes űrállomásokig, amelynek az aljában kis szekrény van, oldalt gázrózsa, nyársforgató, hőmérő és ki tudja még mi nem, egy használt kocsi áráért. A paletta speciális ága a hordozható barbi, ami a legváltozatosabb formákban jelenhet meg, a táska méretű (és kinézetű) cajgtól a kicsit nagyobb, többrészes alkalmatosságokig. (persze azért ez a hordozhatóság eléggé viszonylagos, mi is nem hordozhatót dobtunk be egy mikrobuszba és tettük ezzel hordozhatóvá.

alap barbi

Természetesen az ember a barbit külön szaküzletből szerzi be, elsősorban újzélandi gyártmányút, mert itt általános nézet, hogy a világ többi része mit sem sejt a barbizás lényegéről. A barbi gázzal megy. Pont. Ugyan itt is lehet kapni faszenes barbikat, de itt nincs a benzinkutaknál zsákos faszén, ehhez a szakboltba kell fáradni, de ilyesmire úgyis csak bevándorlók képesek, a kiwi gázzal barbizik, a gázpalackot viszont majd' minden benzinkútnál fel lehet töltetni.

hordozható barbi

Barbiból olyat érdemes venni, amely az egyik oldalán rácsos (grill) a másik oldala pedig vaslap, nem árt, ha kétoldalt van hely fűszereknek, pakolni az edényeket amelyek a nyers és a kész kajákat tartalmazzák és okosabb barbiknál rögzíthető a gázpalack, nehogy felboruljon, valamint oldalt kapmók vannak a barbieszközök felaggatásához.

Nem csak a hátsókertek bulija a barbizás, a kikötőben végigsétálva számtalan vizijármű tatján van egy barbigép, ha arra nincs hely, hogy fixen beépítsék, akkor a korlátra hebrebákolva, de barbi nélkül a hajókázás sem képzelhető el. A barbi természetesen nyáridőn van igazán elemében, de nem kell fanatikusnak lenni, hogy hűvösebb napokon is beüzemeljék, az alapból is erősen outdoor orientáltságú kiwik.

a barbik maseratija

A barbi leginkább a mindennapok eszköze, gyakran érezni a kertben sülő husik illatát szerte a környéken, sok háztartásban heti több alkalommal is sütögetnek a szabadban. Ne feledjük, itt nincs faszenes macera, az ember kimegy a kertbe és 3 perc múlva már dobhatja is a husit a platnira. Emellett népszerű időtöltés a csoportos barbizás szinte bármely szabad területen, ideértve a strandokat és közparkokat. Mindennapos látvány a parkban, tengerparton a fűben csücsülő baráti társaság vagy család, amely élénken beszélgetve üli körül a kicipelt barbit és készül a hatalmas zabálásra. Sok park fel van szerelve ingyenbarbival, csak a sütnivalókat kell odavinni és persze előbb érkezni a 60 tagú maori családnál.

Másik jellegzetes az un. rendezvénybarbi, amikor bármiféle fesztiválnak, vásárnak szerves része a barbis sütögetés, vagy akár egy iskolai nyílt napon, amikor a szülők találkoznak a tanárokkal, vagy egy hosszú déli-szigeti buszos túrán, amikor az órákon át tartó buszozást szakítják meg egy gyors sütés erejéig. Kemping vagy motel sem nélkülözhet elkerített barbihelyet ahol a vendégek amguk barbizhatnak kedvükre.

beépített hajóbarbi

A barbi annyira elterjedt és általános dolog, hogy az élelmiszerboltokban, hentesnél, sok húsáru már barbikész állapotban van, vagy páclében úszik pálcikára szúrva. Előre csomagolva lehet kapni 6 hamburgerhusit, barbihoz szeletelt húsokat, halakat, barbinsütős kolbászkákat, hurkácskákat. A szakácskönyvpiac szabad szemmel jól látható szegmense a platninsütős recepteket tárgyaló kiadványok, ebben aztán a legváltozatosabb ételkreációk szerepelnek, sőt vannak olyanok, amelyek más népek konyháját fordítják le barbisan elkészíthetőre.

Én nagyon szeretem a barbit, fantasztikus dolgokat lehet rajta összehozni, (pláne eg jól bejáratott darabon) isteni zöldségek, gombák, halak-rákok, príma szték vagy hamburger készíthető, miközben az ember a barátaival jól érzi magát vagy világot vált meg némi sörbor mellett.

barbi forever

Ez a legfontosabb! A barbi ugyanis nem csak gasztronómiai szempontból kínál végtelen lehetőséget a sütnifőzni szeretőknek, hanem egyben társadalmi tevékenység is. Nekünk is volt szerencsénk nagy társasággal a tasmán tenger partján éjszaka sütögetni és mulatozni, feledhetetlen élmény volt.

Gasztro - Csirkecomb gyömbéres csilivel

Mivel legutóbbi alkalommmal nagyobb mennyiségű csirke(alsó)combokat vásároltunk, a mai tetemrehívás rájuk épül, meg a zöldségesnél beszerzett friss zöldbabra.

A csirkecombikák türelmesen kivárták, amíg egy serpenyőben olivaolajat, gyömbéres-mézes csiliszószt és mustárt összekeverek és megforralom. Került a szószba még piciny őrölt koriander és kevés friss itromlé. Miután a szósz összeállt, vízzel addig higítottam, amíg még volt egy kis tartása, és beledobáltam a besózott-borsozott combokat.

Miután jó darab időt lubickoltak lassú tűzön, majdnem teljesen átfőttek, az egész társaságot belepakoltam a tepszibe rájuk öntöttem a besűrűsödött szószt, és beküldtem őket a már 150 fokos sütőbe. Darab idő után, a sütőt átkapcsoltam grillezősre, hogy a combokon megbarnuljon a bőr (baromfi szépségszalon) és már készen is voltunk.


Mivel annyi rizst eszünk, mint Csang Kaj Sek, ma már nem volt kedvünk hozzá (no meg rendesen csak Kata tud rizst főzni, én odaégetem vagy kemény marad), ezért az egybenhagyott zöldbabot tettem a serpenyőbe, kis olívaolajra. (a szárakat meg a végeket lecsipkedtem) Amikor már hangja kezdett lenni, akkor felöntöttem vízzel, sóztam, mellédobtam 4 gerezd fokhagymát (félbevágtam a gerezdeket) plusz - kaland az élet - beledobtam egy csirkeleves kockát és reszeltem bele egy kis friss gyömbért.

A végeredmény nagyon finom lett, a zöldbab kellemesen fűszeres lett, a háttérből előköszönő, enyhe gyömbéríz találkozott a friss zöldbab saját aromájával, emellé a csirke, a kellemesen karamellizálódott mustáros-mézes-csípős szószt szívta fel, a ropogós bőr alá. Együtt is harmonikus páros alkottak, mindhármunknak nagyon ízlett.

vasárnap templom

A vasárnap nem alakult fényesen, a zuhogó eső mindenkit eltántorított a tervezett kirándulástól. Mivel B tervünk nem volt, az időjárás meg szomorúan nézett ki, ezért átszaladtunk a takapunai piacra, hogy körülnézzünk, de nem jutottunk el oldáig, mert miközben a magas vízállásnál kájtozókat néztük, ránkszakadt az ég.

Kissé elázva menekültünk be egy szőnyegboltba, ahol csudaszép perzsák voltak, meglehetősen morcos árakon. Eddig nem tudtam, hogy akarok kézzel csomózott szőnyeget, de most már világos. Kis nézelődés után visszaültünk a kocsiba, hogy csavarogni menjünk az esőben. A gyeremek hamar elaludt az autóban, miközben összevissza krúzoltunk, úgyhogy abba a kellemetlen helyzetbe kerültünk, hogy nem akartunk hazajönni, hogy a gyerek pár perc alvás után felébredjen, viszont mi kiszálltunk volna szívesen.

A vallás sietett segítségünkre (még ha nem a miénk is), kifigyeltünk egy táblát, ami devonportban az anglikán, Holy Trinity templomban hirdetett book fair-t. Kis kóválygás után rátaláltunk az épületre, amelyben szét voltak tolva a padok, középen pedig több asztalsoron könyvek hevertek, téma szerint szétszedegetve.

Én antikvár-őrült vagyok, könyv az mindenféleképpen jöhet, Katának is elfogyott az olvasnivalója, úgyhogy erősen fellelkesedtünk, amikor kiderült, hogy a legdrágább könyv 5 dollár, a keményfedelesek 2, minden egyéb pedig 1 pénzekért vihető. Két nekifutásra zsákmányoltunk a nálunk lévő húszdolláros fedezetig, egy kartondoboznyi könyvet, főleg ponyvát (Ludlum, Forsyth) egy Ogilvy-t, James Clavell-t, Leon Urist, Tolkien örökbecsűjét, és gyerekkönyveket.

Az itteni könyvárak mellett 20 dollárért 18 könyvet venni igen szép teljesítmény, sőt ez az otthoni könyvárak mellett is klassz eredmény. Egészen megvidámodtunk a szerzeményinktől, úgyhogy hazaérve körbeszóltunk a szomszédságnak. (akinek nem, attól bocs)

Este megtekintettük az elmúlt időszak talán leggyengébb filmjét, cím szerint Beowulf-ot. Igen, azt amit 3D-ben újrarajzoltak, ki tudja miért, és ami enélkül a szánalmas grafikai megoldás nélkül is elég hitvány lett volna. Ezt ne nézze meg senki.

vegyes

Miután nem sok minden történik, most összeszedtem az elmúlt kb. egy hét minden tücsökbogarát, hátha árnyal valamilyen képet.

Először is az idő kezd vacak lenni, bár pár órára kisüt a napocska, ma különösen kedves tőle, hogy miután elhoztuk amosodából a vizes ruhát és kiteregette Kata, a felhők eltűntek és a gúnyák lelkes száradásba lezdtek. Időnként elered az eső, összevizezi a kertet, de semmi komoly. Este már időnként hűvös van, a gyereknek is elkezdett folyni az orra, hát erre én számítottam, nem is a hideg miatt, hanem inkább azért, mert este gyorsan lehűl a levegő, napközben meg 18 fokok vannak.

Tegnap éjszaka megszűnt a telefonvonalunk, így lehajtottunk az indormációs szupersztrádáról is. Hajnali egykor ez nem nagyon érdekelt, de reggel felhívtam a telekomot, hogy legyenek szívesek megoldani a gondunkat. Kicsit döcögősen bár, de elhitték, hogy nem a készülék hibája (azt ugye bárki mondhatja, hogy ért hozzá) és kb. 5 telefonváltásból kiderült, hogy jön egy alak három és hét között, aki majd megcsinálja. Időközben a bejövő hívásainkat átirányították a mobilomra, de nem hívott senki, úgyhogy végül is mindegy volt. Kettő körül megjelent egy kedves szerecsen a kertben és a házat stírölte, úgyhogy kiballagtam, hogy mi van, és - itt jön kérlelhetetlen erejű vaslogikám eltéphetetlen lánca - kifigyeltem, hogy a telecom előírásos színeiben van. Kicsit találgattuk, hogy hol jöhet be a kanóc a házba, mert szerinte az utcán a trönk stimmel. Kicsit bukfenceztünk a bokrok között és emberünk meglelte a dobozt, kicsit varázsolt a drótokkal, majd lecsekkoltam a vonalat és minden működött. A jóember, a hiba okát firtató kérdésemre a "corroded wires snail in the box" választ adta. Hát, igen, sose volt kertünk.

Az idő előrehaladtával életem párja csendesen kiépített egy kötöttsapka maffiát, terjesztőkkel, fix árakkal, Al Capone kutyagumi ehhez képest. Az összeesküvés még nem nemzetközi, de érzem, hogy OZ-ig ki fog nyújtózni. Hozott fonalból köti a sapkákat meg a fejpántokat lurkóméretben, irdatlan tempóban, egy csendes estén a lakásban csak a szikrákat hányó kötőtüvek csettegése hallik. Ha majd eléri a napi két sapka kapacitást, akkor nyitok egy boltot a trademe-n. Itt ennek a DIY és házikészítésű dolgoknak nagy respektje van, és észbontó mennyiségű biszbaszt lehet kapni az elszántaknak. Fonal, gyöngy, flitter, horgolótű, keresztszemes vajákolás, hímezés-hámozás, mind mind ki van szolgálva, a közeli ilyen boltban kb. 200 féle szalagot lehet kapni meg mindenféle textíliákat és kellékeket. Röltex Rózsi egy olcsó ribanc :)

A villanyművek továbbra is szerencsétlenkedik, most küldött egy letétnyi számlát, hogy azt fizessük be, annak ellenére, hogy korábban azt mondták, hogy az ne fizessük be. Súlyos harcok után, miután mereven állást foglaltam egy általam ismeretlen helyen levő ingatlan villanyfogyasztásának kifizetésével szemben, most ott tartunk, hogy fizessem be a letétet (ezt mindenképpen be kell) és ők majd leolvassák az órát és küldenek számlát. Itt több elektromos szolgáltató is van, akik részben a saját tulajdonukban álló vezetékeken szolgáltatnak villanyosságot, részben más szolgáltatók vezetékein. Hogy az őrületes kavarodás ne okozzon forradalmat, minden fogyasztási helynek van egy egyedi azonosítója (nem, kis buták, nem a villanyóra gyári száma, az senkit sem érdekel) amit IPC (Installation Control Point) számnak hívnak és ettől minden egyszerű és átlátható. Amíg attól veszed a villanyt, akié a drót a házikódig. Minden más esetben egymással kéne egyeztessenek a szolgáltatók, de biztos, ami biztos, neked küldözgetnek leveleket, hogy mindjárt kikapcsolnak. Szerencsére mindnek van ingyenes telefonszáma, ahol lehet magyarázgatni az ide-oda kapcsolgató emberkéknek, hogy mi van. Ez a töketlenkedés ismerős otthonról, csak otthon ki is kapcsolnak. Nu, majd meglátjuk mi lesz.

Megint átestünk egy hónapfordulón, tehát új albumokkal gazdagodott a muzsikatár, Chick Corea, újabb Dizzy, Maynard Ferguson, és még egy Wes Montgomery album érkezett. Jazz és swing vizeken evezünk, mindenkinek csak javallani tudom, ráadásul fenti előadóktól mindegy mit lel az ember, csak jól járhat.

A macupdate megint kiadott egy kupac szoftvert egyben, végzetesen nyomott áron, így már a második ilyen szoftvercsomagot vettem meg, ócsóér (USD 64.99). A jelenlegi pakkot a Parallels húzza, ami egymagában is többe kerülne, mint az egész csomag, így viszont tömeges kedvezménnyel hozzájuthat a dolgozó a szerintem leggyrsabb virtualizációs alkalmazáshoz a macjához. Rövid ismeretető a csomag tartalmáról:

• Hazel (rendszerkarbantartó alkalmazás)
• Art Text (csinos szövegeket hozhatunk létre, fejlécbe, weblapra, akárhova)
• MenuCalendarClock (az iCal rugalmasságát a menüsorra, kúl)
• Leap (spotlightot megszégyenítő rugalmasságú és tempójú, metaadat alapú kereső)
• StoryMill (regényírás-támogató szoftver)
• typinator (szabadon konfigurálható rövidszöveg-kiegészítő, minden alkalmazásban megy)
• DVDremasterPro (kétrétegű dvd-ket transzkódol vagy rekódol egy diszk méretre)
• Sound Studio (félprofi hangszerkesztő)
• BannerZest (saját képekből flash animációt csinálhatunk vele)
• Parallels (virtualizációs alkalmazás, inteles mac-on ablakban futtathatunk vele Linuxot vagy windowst vagy bármit ami elmegy intel platformon)

Gasztro - csirkemell filé hagymaágyon

Ma ismét voltunk állati tetemekért, mert a fagyasztó teljesen kiürül, így kénytelenek voltunk feltölteni alaposan. A beszerzés eredménye soksok finom husika meg zöldségek, húsügyben megint elvagyunk egy darabig. A húsok darabolása-sarabolása után direkt elölhagytam egy jól megtermett csirkemellet, ebből készült a címben is szereplő takarmány.

A serpenyőbe vajat dobtam, abba rozmaringot, majd ezen a vajon megfonnyasztottam 5 felvágott újhagymát és egy fél fej, apróra kockázott lilahagymát, amit itt vöröshagymának hívnak, de hát mit tudnak ezek ahhoz. Egy kis, karikára vágott paradicsom is beleugrott. Amikor már majdnem félig kész volt a hagyma, akkor az előre sózott-borsozott-korianderezett melleket rátettem a piruló hagymára.




Amikor az első páros elkészült, akkor kiszedtem a hagymát egy külön tálkába és a helyére tettem a többi mellhúst. Pár perc alatt megvan az egész, közben elkészült a rizs ami picit nedvesebbre sikerült a menzainál, de ez az élvezeti értékéből nem von le semmit. (lásd még: a termék felületére a kakaóvaj kicsapódhat, de ez a termék élvezeti értékét nem befolyásolja - ahogy anno a macskanyelv dobozára volt írva) Sajnos nincs megfelelő edényünk, hogy szép rizstornyot csináljak, kissé csáléra sikeredett.




A fűszeres-vajas hagyma és a húsból kisülő lé nagyon kellemes, lágy ízt adott, mellé a kicsit semlegesre főzött rizs pompás harmóniát biztosított éhes kis családunk ízlelőbimbóinak. További gasztronómiai remekművek is jönnek, mert túl vagyunk pár kisérleten halügyben (tarakihi paprikás lisztben - Adrienn ötlete után) és még van pár saját écánk kajaügyben.

Jó étvágyat!

Tawharanui

Igazából a Coromandelre akarunk menni, de de hosszas tanakodás után kiderült, hogy az kicsit messze van a félnapos kiruccanáshoz, úgyhogy más célpontot kerestünk, ahol még egyikünk sem járt, mert Adriennel és Márkkal együtt terveztük a hétvégét. Elsőként Whangaparaoa lett volna a célpont, annak is a Tiritiri Matangi nevű madárrezervátum szigete, de sajnos csak egy hajó megy oda és egy vissza, amit nem fogunk elérni, úgyhogy az északi irányt megtartva sikerült a címbéli desztinációt választanunk.

eső előtt

Tawharanui szintén félsziget, a csücskében pedig van egy védett rezervátum, ami részben a tengerben van, részben a félsziget lezárt részén. Gazdag tengeri élővilág él itt zavartalanul és a park szárazföldi részén még kiwi is lelhető, bár az nyilván csak éccaka.

Warkworth múzeuma

Odafelé autókázva Warkworthban megakadt a szemünk a Parry Kauri Park-on, és mivel még nem láttunk kauri fát, gondoltuk megnézünk magunknak egyet. Hát az első amit megláttunk, irdatlan nagy volt, pedig mindössze 800 éves lehet, ami kauri viszonylatban még nem egy etvasz, 2000-2500 éves fák is vidáman álldogálnak a szigeten, találtak 20000 éves is kaurigyantát is. Viszonyításképpen, halkan mondom, 800 éve az aranybulla magasságában jártunk éppen vagy ott se.

800 éves

Ettől a fától nem messze áll egy fiatal, 600 éves is, és igazából azt hittem, ennyi a nagy látványosság. A fa tényleg nagy, de azért két fát még a nagyokból sem hívnak parknak... A városka parkszéli múzeuma sok fontos emléket rejt, sőt szerintük modern is, leginkább egy fogadóra emlékeztett, úgyhogy oda nem mentünk be, ellenben a vadonba vezet egy sétaösvény, amely jó egy órás bolyongást kínál (gyerekkel egy óra, egyébként 20 perc alatt lejárható) az érdeklődőknek.

bushes

Az ösvény természetesen nem azt jelenti, hogy az egyszerű turista összevissza csángál az erdőben, hanem szépen kiépített, csúszásmentesített ösvény van neki tákolva fából, lépcsőkkel, meg minden. Az ösvényről nem szabad letérni, de igazából nem is nagyon lehet, az erdő sűrű és érintetlen, hatalmas páfrányokkal, és rengeteg kaurifával meg mindenféle más fákkal amiknek szintén hülye nevük van (kowhai, titoki, totara, karaka, puriri), viszont nagyon szépek.

ösvény

A páfrányok, (ponga vagy silver fern) az ország jelképei nagy számban és hatalmas méretben képviseltetik magukat, akkora ernyőket növesztve, hogy az időközben rákezdő eső alig ért bennünket. Az erdő jó sötét, aljnövényzet sincs, a buja zöldségek elfogják a fényt a talajszinttől.

ponga

Az ösvény egy völgybe vezet le és fel, félúton egy kis kilátóterasz van, ahol a park gazdái gyümölcsöket helyeznek ki, hogy a látogatók megnézhessék a madarakat akiktől zeng az erdő. A tui tényleg olyan hangot ad, mint amikor az erő sötét oldaláról kilőtt lézersugár lepattan Obi Van lézerkardjáról, ráadásul oda is repült az orrunk elé, hogy fehér csokornyakkendőjét mutogassa.

Tui madár

Rajta kívül csak feketerigót láttunk, de az már bátrabb volt, falatozott is a kitett kajából. Rengeteg fiatal kaurit láttunk, és az egész erdőt olyan kellemes erdőillat töltötte be, amit csak ilyen érintetlen helyen érezhet az ember.

lehullott kaurilevél

Miután kikeveredtünk a rengetegből, visszaültünk a kocsiba, hogy folytassuk utunkat a kacsáktól hemzsegő Warkworthon keresztül Tawharanui irányába. A dimbesdombos tájon körülöttünk váltakoztak a birkában gazdag legelők és a rendezett szőlőültetvények, gyönyörű volt a táj, pedig nagyon lógott az eső lába, néha gyors zápor dörömbölt a szélvédőn.

NZ landscape bikrával

birka nélkül

jólfésült domb

legelők

A rezervátumhoz vezető út utolsó 5 kilométere murvás zötyögő, ide nem érezték fontosnak a helyiek az aszfaltos utat, úgyhogy komótosan kanyarogtunk a néhol csak egy sávnyira összeszűkülő úton. A zötyögés hirtelen végetért, amikor a rezervátum előtti utolsó kanyarban hirtelen megint aszfaltos úton találtuk magunkat, körben mindenféle figyelmeztető feliratokkal, hogy mi az amit tilos bevinni.

kiwi zóna

Mindent tilos. Főleg állatot, a kutya-macska-egyebek a fő ellenség, ami annyira komolyan van véve, hogy a rezervátum egy magas hálókerítéssel le van választva a félsziget végén, egy automata kapu nyílik ki a behajtani vágyók előtt (délután hatig, utána coki) szóval az itt éldegélő jószágok nem keveredhetnek a kívülállókkal.

rezervátum

szikla a parton

Csupa zöld fű minden, fák-bokrok, elkerített legelők és rengeteg madár, főleg pukekók, de fácánt, meg valami színes libát is láttunk, amit nem tudjuk mi, de szép nagy dög volt. A legelőkön birkák nyírják a füvet, a többi részen az ember, minden élére vasalva, ahogy egy újzélandi tájkép megköveteli.

az állami tájképellátó jóváhagyásával

Anchor bay-ben leparkoltunk, onnan nincs tovább, a buckák mögül pedig már hallottuk a tengerzúgást. Felkaptattunk és gyönyörű panoráma tárult elénk, amit az sem tudott elrontani, hogy felmosórongy-szürke felhők lógtak az égen és bazi nagy szél fújt.

anchor bay

uszadék

Nem sok ember császkált erre, bár ketten is szörfözni próbáltak, és páran a parti fövenyen sétáltak, de öten alaposan megemeltük a résztvevők számát. Mindent alaposan megnéztünk, hatalmasat sétáltunk a parti homokban, felmásztunk a sziklára, szóval csodáltuk a természetet a maga valóságában.

nincs nyár

Találtunk a homokban meg a vízben is valami kék izét, amit nem tudjuk mi (aki tudja lesz szíves elárulni) ami inkább érdekes volt, mint gusztustalan, bár nem könnyű eldönteni. Egészen lenyűgöző volt az egész, főleg, hogy milyen tud lenni a természet, ha békén hagyják (itt még egy kagylóhéjat sem szabad felszedni a homokból) meg az, hogy mennyire komolyan veszik a kiwik a rezervátumozást.

ufópete

Természetesen van vécé és van benne papír, természetesen minden rendben van tartva és természetesen nem dobál el senki semmit. Mikor már nagyon félelmetes felhők kezdtek átkúszni a dombok felett, visszaballagtunk a kocsihoz, már szemerkélő esőben és hazafelé vettük az irányt.

el fogunk ázni

időjárás

A hazaúton csak kétszer álltunk meg (na jó ötször, ha a fotózást is beleszámolom) egyszer Warkworthben, hogy a kacsák átmehessenek az úton és egyszer Orewa felett a kilátónál, ahol pár percig néztük a kite-szörfösöket, ahogy fel és alá száguldanak a strandon.

Orewa beach

kájtozók

Hazaérve ettünk Márkék édesköményes gulyásából (izé!) aztán nyugovóra tértünk. (igazából én még elmentem megetetni Csanádék macskáját, meg beugrottam Zsuzsiékhoz a grízért amit szereztek és nélkülözhetetlen a császármorzsához) Remek nap volt.

összes képek

hideg

Az ősz beköszöntével előbukkant a hűvös is, a házban esténként már kellemetlen a hőmérséklet. A nappalok nem vészesek, még mindig 18-20 fok van és erős napsütés, de a szél már borzongat és valahol hátul, a cerebellum környékén már megfogalmazódni érzem a mackóvásárlás gondolatát.

Mivel hajnalra Eszter szobája már nagyon hideg lett és a gyermek nem átallja lerúgni magáról a takarót, féltünk, hogy megfázik, kidolgoztunk egy elméletet, hogy hogyan lehet egy tökéletesen szigeteletlen faházban elviselhető klímát teremteni.

Persze a helyiek és a már régebben itt tartózkodók okos tanácsa, miszerint "meg kell szokni" nem olyan egyszerűen kivitelezhető, még ha látom is, hogy a népek pólóban és papucsban járkálnak a 14 fokos éccakában. Idővel, talán.

Az itteni házakban -a legújabb építésűeket leszámítva - alapból semmiféle fűtés nincs, ami megfejelve azzal, hogy szigetelés sincs, nem sok jóval kecsegtet. Hatékony vagy gazdaságos fűtésről szigetelés híján beszélni is kár. Állítólag idéntől már kötelező az új építésű házakban a szigetelés és láttunk a tévében hirdetni dupla ablakot is, tehát van remény, bá mi sajnos régimódi házikóban lakunk.

Lehetőségek:

- olajradiátor
Irdatlan sokat fogyaszt és nem nagyon érezni a melegét, ráaádsul még a termosztátos verzió sem kapcsol ki sosem, hiszen a helység azonnal elkezd visszahűlni, amint az ebergiabevitel megszűnik, állandó üzemeltetése viszont egész számokkal szorozza a villanyszámla végösszegét.
(100dollár körül)

- hősugárzó
Szintén sokat fogyaszt, de kicsit nagyobb területet melegít be, egyébként, mint az olajradiátor.
Mindenfélét lehet kapni a kvarccsövestől a flat-panel megoldásig (50-400 dollár)

- ventillátoros hősugárzó
Egy fokkal jobb móka, mert a meleget szét is fújja a szobában, viszont zajos és nem spórol ez sem, bár megvenni olcsó.


- gázkályha
Ilyen van otthon is, szieszta vagy milyen néven fut (itt fiesta, hehe) palackos gázzal megy, és alacsony fokozaton kb. 30 centet fal fel óránként. Előnye, hogy ilyen alacsony belmagasságú helységeket gyorsan felfűt, hátránya, hogy megeszegeti a szoba levegőjéből az oxigént (hálóba nem is rakható) és mivel a földgáz széndioxiddá és vízgőzzé ég el, párásít, ami az itteni télen majd nem lesz klassz, könnyen bepenészedik a lakás. (a kályha meg a palack meg 9 kiló gáz kb NZD200)

- heatpump
Ez egy olyan klíma ami fűteni is tud, ezt jó drága beszerelni és szigetelés nélkül nincs is sok értelme szerintem, bár költséghatékonysági szempontból ez a legjobb és nem is párásítja a levegőt. Sajnos a szerelés (és az ára) miatt nekünk kiesik, mint lehetőség. (többezer dollár)

Mi egyelőre két ventis melegítőt vettünk, meg időkapcsolókat (NZD50), így éjjel a gyerek szobáját meg a hálószobánkat óránként 15 percre fűtjük az alacsonyabb fokozaton, egyelőre ez elégséges, kellemes klímát csinál és nem fázunk és vélhetőleg nem rokkanunk bele a villanyszámlába se. Ha majd igazi tél lesz és napközben is fűteni kell, akkor másik megoldást keresünk.

Fura látni, hogy ilyen napsütés mellett sem építenek valami szolár alapú szisztémát a házikókra (jó, tudom, nem fáznak) mert napközben tűz a napocska, összehozná az éjszakára szükséges meleg jó részét, pláne, ha legalább utólag szigetelnének.

(Lajos, bocs, ha nem voltam szakszerű :)

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉDESAPÁM!

SZERETLEK!

MANIFESTO

Azt reméltem, hogy erre a bejegyzésre sosem lesz szükség, így keserűen de határozottan írom meg, úgy látszik pár dolgot tisztáznunk kell.

Előrebocsájtom, hogy mindazok akik olvassák a blogom és nem érzik úgy, hogy ezek a mondatok rájuk vonatkoznak, lépjenek át az egészen és olvassanak továbbra is, ha érdekesnek vagy szórakoztatónak találják, vagy ha nem találnak jobb időtöltést. Itt szeretném megköszönni annak a több mint kétezer embernek a figyelmét, akik január óta rendszeres olvasóim. Örülök, hogy nem csak a magam örömére csinálom.

Tehát, jöjjön a tisztáznivaló, pontokba szedve:

1. Ez az én blogom, azt írok benne, ami jólesik, arról, amiről jólesik.

2. Ez a blog azért született, mert kedvem volt megosztani a családunkkal, barátainkkal mindazt amit átélünk, ráadásul szeretem is írni, képeket betenni, remélve, hogy mindenki aki drukkol nekünk vagy nem drukkol, érdeklődve olvassa. Rólam és a feleségemről és a kislányunkról szól elsősorban, és másodsorban NZ-ről.

3. anyagi helyzetünkhöz senkinek semmi köze. Aki tudja mi a helyzet, azt azért tudja, mert tudhatja, aki nem, az azért nem, mert nincs hozzá köze.

4. bárki kommentezhet, de én döntöm el, hogy mi jelenik meg és mi nem. Névtelenül is kommentezhet bárki, de én döntöm el, hogy mi jelenik meg és mi nem.

5. Személyes tapasztalatom az itt élő magyarokkal kifejezetten jó. Segítőkész, barátságos és kedves emberekkel találkoztam. (üdv nékik és hozsanna) Akikkel nem találkoztam, azokról nem nyilatkozom, mert nincs mit mondanom. Emberek vagyunk, és nem méricskéljük ki mikor érkezett ide, és miért vagy mikor ment el innen és miért és főleg nem minősítünk ez alapján sem senkit. Mendemondákkal és duplafenekű célzásokkal nem foglalkozunk.

6. azokkal a mendemondákkal sem foglalkozunk, amit a komment mezőbe firkál akárki névtelenül, nem érdekelnek az általa felsorolt nevek, sorsok, események. Nem fogom tűrni, hogy a blogom teret adjon névtelen vádaskodásnak, vélt vagy valós sérelmeken való siránkozásnak, a frusztrációt nem engedem itt kiélni. Ez nem a polidili és nem is lesz az.

7. nem elemezzük a mélymagyar rögvalót, az otthoni politikai helyzetet sem pedig az itteni magyarok véleményét az otthoni helyzetről. Politika kizárólag NZ politika jelenik meg, ha egyáltalán. Magyar-magyar viták még NZ vonatkozásban sem idevalók.

8. más bloggereknek nem üzengetünk a blogon keresztül, vesszük a fáradtságot kommentelni az ő blogjukon.

9. minden vélemény érdekel, és minden megjelenik, amely nem ütközik a fenti pontokba.

Fentiek nem képezik vita tárgyát. Fentiekkel kapcsolatos vélemények sem érdekelnek, éppezért ehez a bejegyzéshez nincs kommentmező. Megmondtam mi van.

vasárnap délután

western springs

Miután hazatértünk a hajókázásból a gyermek evett és lefeküdt aludni, mi is pihiztünk egy sort. Mivel a héten már megbeszéltük Pukekó Tamásékkal, hogy elmegyünk sétázni valahova délután, rövid egyeztetés után a Western Springs lett a célpont, ahol a tervek szerint a gyermek majd pukekót etet (nem Tamást), sétál, és egyébként is élményeket szerez, hogy jellemfejlődése gördülékenyen haladjon.

tó alkonyatkor

Miután méltóztatott felébredni, legott autóba pattantunk és előnyös testtartásban felkerestük az állatkert-motat páros mögötti parkot. A parkolóban egy perccel utánunk meg is jelentek Pukekóék, hónuk alatt némi kínai gyártmányú kenyérrel, amely később még fontos szerephez jut.

már sunnyognak

A western springs egy nagy park két tóval a közepén és elképesztő mennyiségű aprómarha szaladgál benne, kacsák, libák, vizicsibék, kakasok, mejnók, pukekók. Mivel a látogatók a józan ésszel felfoghatónál sokkal több kaját hordanak nekik, az állatok nemhogy nem félnek, hanem falkákban rohannak a sétálók felé, akiknél némi tápot sejtenek.

aggyá! most!

Eleinte bájos leánygyermekünk kissé aggódva figyelte az eseményeket, amikor a saját súlycsoportjában és afelett versenyző libák kezdtek felé rohanni a füvön. Később kiderült, hogy ezek a dögök annyira túl vannak etetve, hogy kissé passzívak, vagy lusták belecsípni az emberbe. Életrevalóságot csak akkor mutattak, amikor kenyérdarab repült feléjük, akkor mind hiperaktív lett és a nagy gágogásra további madarak jöttek elő.

pukekó pózol

Később már bátrabban etetett Eszter, meg azt játszotta, hogy kenyeret dob a pukekónak, aztán odarohan, hogy megfogja. Hát ezért nem voltak hálásak a madarak, különös tekintettel arra, hogy a pukekó amúgy is elszalad a falattal, nem szereti a nyílt terepet és amúgy is a legbájosabban idióta madár, amit valaha. Alig tud repülni. Úgy úszik, mint aki még sose látott vizet. Amikor menekül akkor csak a popsiján világító hófehér folt segít az üldözőnek és emellett olyan kis gizda hangja van. A pukekót bizottság tervezte. Viszont láujjai közé fogja a kaját és onnan eszegeti ki a csőrével, nagyon ügyesen.

jádegyűrű-lépéses mandarinkacsa-rúgás

Mindamellett a park nagyon jópofa, van benne egy hatalmas játszótér, padok, amire le lehet ülni és nézni a tavat meg a madárkákat és persze változatos, gazdag növényvilág és elképesztő mennyiségű madárszar. Ez az a park, ahol ne ülj a fűre. Valami rejtélyes ok miatt a járdára időnként fel van festve, hogy nem szabad horgászni és a biztonság kedvéért ez kínaiul is ki van írva. A kínai ember mindent megeszik ami él, amit nem, azt is. Jobb előre szólni, ugyanis ritka rusnya angolnák laknak a tóban...

horgászni tilos

A sétálgatást és a madarak hizlalását csak arra az időre szakítottuk meg, amíg ettünk egy fagyit és Eszter játszóterezett. A játszótér a szokásos NZ megoldás, faforgács aljzat, hogy ne üsse meg magát nagyon a gyerek, és annyiféle játék, mászóka, csúszda, hinta, hogy szegény nehézsorsú lányunk azt se tudta hova kapjon először.

fapad

vérszagra gyűl

Az idő elég borús volt, úgyhogy a képek nem a legtökéletesebbek, de remek időtöltés volt, nagyon jól éreztük magunkat. Kösz Angéla és Tamás a társaságot, a beszélgetést és a fagyit!

pukekó kézzel esz

vasárnap délelőtt

ektoplazma szobor a kikötőnél

Az idő és az előrejelzések alaposan megtréfáltak bennünket, de szerencsére most kellemesen csalódtunk, hiszen már kora reggel ki-ki sütött a Nap, úgyhogy az előző esti pókercsata és az órák visszaállítása által keltett zavar az erőben sem akadályozott meg bennünket, hogy bekocogjunk a városba és hajóra szálljunk.

rakodik a Stadt Weimar

szárazdokk

A helyi magyar anyák (unite!) létrehoztak egy magyar játszóházat ahol a magyar lurkók tudnak játszani meg mindenféle remek rendezvényeken részt venni. A játszóházat gründolók ehhez mindenféle támogatást is szereztek, amiből most hajókirándulást finanszíroztak a rövidlábúaknak meg a szülőknek. (illetve fordítva, mert csak a szülőkért kell fizetni :) Szép számú magyar jött össze, és az idő véglelg napsütésesre váltott, úgyhogy lelkesen szálltunk fel a Fullers aucklandi öböl-túrájára.

Fullers flotta

A Fullers kompjáratokat üzemeltet az öbölben és a környék pár szigetére, jellegzetes katamaránjaik mára az öböl vizének jelegzetes színfoltjai. A hajó, amivel mentünk jó nagy és piszok gyors, maximális sebessége 27 csomó, ami kb. 50 km/h és volt szerencsénk megtapasztalni ezt a tempót a vizen.

27 csomó

A túra útvonala: a belvárosból, a quay streetről induló hajó elballag teherkikötő mellett a Rangitoto nevű vulkánhoz, ott kiteszi a turistákat, ha vannak, majd Devonport, hadikikötő, elmegy a Harbour Bridge-ig, hogy azt jól megnézhessük alulról, onnan be a marinába, ahol a soksok hajó parkol, utána elhúz a hatalmas üzemanyagtartályok mellett és visszatér a belvárosba. Ez nagyjából másfél óra, ami alatt egy kedves úriember folyamatosan mindenféle érdekességeket mond a látottakról.

North Head, mögötte a CBD

Mi nagyon jól szórakoztunk, a gyerekek és az anyukák pillanatok alatt játszóházat csináltak a felső fedélzetből, az apukák pedig hol a gyerekeket, hol egymást szórakoztatták és persze csillió fotót készítettek mindenről. Az különösen mókás volt, hogy a Rangitoton kikötöttünk, kiszálltak a túrázók, eljöttünk, majd szépen visszafordultunk, mert valaki elfelejtett kiszállni, úgyhogy kitettük őt is és újra eljöttünk, immáron végleg.

hadihajók Devonportban

a Harbour Bridge hasa. Minek a csónak?

Az egész kirándulás alatt folyamatosan élénk vizi életet láttunk magunk körül, a legváltozatosabb járművek jöttekmentek a hullámok hátán, az egyszeri kajaktól a százéves lélekvesztőkön át a legmodernebb luxusjachtokig minden kóricál az öbölben, plusz itt van a nemzeti hajósválogatott edzése, optimistek versenye és persze az aucklandi öböl meghatározó képi eleme, a pecás. Na főleg a pecálósok tudnak varázslatos készítményeken kimenni a vízre, de szórakoztató látni, ahogy két alak gubbaszt pecabotot markolva az öböl közepén, mellettük pedig épp elrobog egy halászhajó.

marina

Köszönjük a szervezést és a meghívást a magyar játszóháznak, nagyon klassz volt a hajókázás!

gázolaj, pakura és egyéb nehézolajok, üzemanyagraktár

többi képek

Az ember aki dombra ment fel... ( Mt. Victoria )

Szombat délután kirándultunk, eddigi devonporti sétáink alkalmával csak felmértük a terepet, de most belevágtunk és felmásztunk a Mt. Victoria nevű vulkánra. Na ne gondoljunk valami észbontó, K2 méretű földtani képletre, a kaland babakocsival is abszolválható, mi is így oldottuk meg a feladatot, velünk tartott Adrienn és Márk, akik szintén nem nagyon akartak otthon ücsörögni.

Mt Victoria az öböl felől

A Mt Victoria, ( leánykori nevén Takarunga ) a North Shore legnagyobb ilyen képződménye. Auckland mai arcát 25-30000 évvel ezelőtti földtörténeti folyamatok alakították, ennek ma is sok jelét látni, a vulkáni tevékenység számtalan kisebb-nagyobb vulkáni kúpot, lávamedret és ilyesmit hagyott maga után.

a szomszéd vulkán a North Head és a Torpedo Bay

A hegyről (87m!) pazar kilátás nyílik a Waitemata Harbourra és a Hauraki öbölre, no meg a szomszéd vulkáni kúpra, amely a North Head nvet viseli. Az emberi szempontból szerencsés elhelyezkedés, hogy belátni az öblöt, körbe, természetesen feltűnt az illetékeseknek és világítótornyot üzemeltettek rajta, már az ezernyolcszázas évek végén, és katonáék is kiépítették a maguk bunkereit. Az öböl védelmére egy ravasz "eltűnő" ágyút eszkábáltak a csúcsra épített, földbe süllyesztett bunkerbe, amely lövöldözés előtt kiemelkedik a talaj síkjából, majd használaton kívül visszasüllyed óvó betonbölcsőjébe. Ez a fajta ágyú leginkább partvédelmi állásokban kapott szerepet, hiszen hajóról nagyon nehéz eltalálni, viszont a magaslati pontról távolabbra és pontosabban lehetett célozni. A Mt Victoria ágyúját 1899-ben helyezték üzembe, ma szép zöld festékkel vastagon bekenve pihen.

az ágyú

A csúcson levő másik épület tetején egy radar forog, gondolom a hajóforgalom vagy a légiforgalom veszi hasznát. A hegyoldal buja növényzete, az öböl, a CBD és Devonport látképe nagyon kellemes ücsörgést tesz lehetővé, ráadásul annyira kedves volt az illetékes hivatal, hogy a földalatti építmények szellőzőit kedves gombácskákká festette, ezen számtalan gyerek ugrabugrált. Felsétálni még apróléptűeknek se kivitelezhetetlen, felnőttnek 10 kényelmes perc. Ráadásul az ember szembesülhet azzal, milyen akaratból építkezni, a helyi teniszklub ugyanis a hegyoldalba rittyentette aszfaltos pályáját. Elég leszakadtnak tűnik, de ha jó állapotban lenne is, kissé atavisztikus a teniszpálya látványa a meredekben.

Devonporti házikók

előtérben Devonport legmeghittebb része, középen a hadikikötő, hátul a CBD

Miután végeztünk a hegymászással, a lányok hazamentek, mi pedig Márkkal nyugat-auckland felé vettük az irányt, ahol már várt bennünket a trademe-n vásárolt kis kaszinó szett (kártya, kocka, zsetonok). Felmarkoltuk a kínai szürkeimportőrtől a cajgot (laminált kártyalapok, fémbetétes zsetonok, ószom!) hazakocogtunk, majd néminemű bevásárlás után Márkéknál vad pókerezésbe kezdtünk. Remek mulatság volt, de igen sok bort megittunk, úgyhogy a többi néma csend... :)

a Devonportot Takapunával összekötő út

büdös, rüszmeteg hegyisirály, aki a kukán üldögélt

HDR fotó II

Mivel ma vacak idő volt, csak madarakat próbáltam fotózni az ablakból, de kevés sikerrel. Úgyhogy kipróbáltam a bracketinget szegény fotómasinával, és aztán az eredményből csináltam képeket. Mindkét nekifutásra 3 kép készüt, először a fényképezőgép fénymérője szerint helyes expóval, aztán egy fényértékkel ez alatt, majd egy fényértékkel az eredetileg helyesnek vett érték felett.(normál, alexpó, túlexpó) Ezután húztam be a képeket a Photomatix Pro-ba, és csináltattam a szoftverrel HDR képet, majd jött a tone mapping. Ez még mindig nem az, amire én igazából gondolok, csak ujjgyakorlatnak szántam őket, úgyhogy majd még lesz belőle ravaszabb kísérlet, több képből (minél több kép, annál nagyobb dinamika) valami látványosabb.

normál



alulexponált



túlexponált



HDR + Tone Mapping





normál



alulexponált



túlexponált



HDR + Tone Mapping

a mennyei firmámentum színeváltozása

Tegnap csendeskén üldögéltünk a bérleményben, amikor furcsán átszíneződött a szoba, az egész napos esős-szürke fellegek után teljesen váratlanul ért bennünket, hogy visszatértek a színek. Éles sárga fény öntötte el a házat, kissé tán természetellenesnek is mondhatnám, de azért nem volt az. A ház elé kiállva csak bámultam a nagy égi színjátékot (micsoda ecsetje van!).



Gyorsan beszaladtam a fotómasináért meg széles optikáért és elkezdtem fotózni a felhőket. A ház mögött egészen fura képződmények kóricáltak az égen, eltérő sebességű felhőrétegek hömpölyögtek, és egy hatalmas szivárvány íve töltötte be az eget.




Ahogy ment le a Nap és fújta a felhőket a szél, változatos formák és színek követték egymást, a lángvöröstől a türkizkékig. Hát így néz ki egy szépen megkomponált naplemente a zátonyon.

Ha esetleg valaki további ilyen képekre kíváncsi, akkor legyen kedves ide klikkolni.

ugyanaz az ország

Az a helyzet, hogy a repjegyünk eredendően 3 hónapra szólt, ami ugyebár letelt és így lépéskényszerbe kerültünk, meg kell hosszabbítani a turistavízumot és át kell búkoltatni a repjegyet. Ez nyilván nem egyszerű, mert vagy itt kéne a légitársaságot megkeresni, vagy otthon az utazási irodát.

Itt szúrom közbe, hogy mi elég faramuci helyzetbe kerültünk, még tavaly októberben, amikor a repjegyeket megvettem. Ugyanis az indulási időpont nagyjából tiszta volt és - mint mindenki - szerettünk volna a lehető legolcsóbban a lehető legmesszebre jutni. Íme a jegyvásárlásunk:

Az első ajánlatot a vista a lufthansánál adta, ami egészen normálisnak is tűnt, Budapestről indult volna, viszont kétszer kellett volna átszállni, ami plusz macera és ugye fogalmunk se volt, hogy Eszter hogyan fogja viselni a rémesen hosszú egyhelybenücsörgést. Kértem árat, adtak, aztán kiderült, hogy hoppá, gond van, odafele a gyerek fiatalabb, mint két éves, visszafelé meg már elmúlik kettő, szóval nem ugyanaz a jegy kell neki. (két éveskor alatt valami bagót kell csak fizetni viszont ülése sincs, ölben utazik) Hát, gondoltam én a buta fejemmel, azért az aviatika történetében ez nem az első eset, hogy időközben megöregszik a delikvent, talán nézzünk utána, hogy mi van ilyenkor.

Egy hétig nem hívtak, úgyhogy hívtam én, meg bementem, hogy akkor most mi van? Aszonták, hogy nem tudnak válaszolni, mert a lufthansánál nincs benn a móni (klári, lajos, mittomén) aki az ilyet tudja. Itt kezdtem nyűgös lenni, azért a repjegyek szabad szemmel is kifejezetten jól látszó összegbe kerülnek, talán szeretném tudni, hogy minden rendben velük, mindhárman egy gépen, ugyanoda utazunk oda is és ha kell vissza is. Majd hívnak.

Nyilván nem hívtak, viszont amikor bementem, akkor már az sem volt benn aki addig kedvesen foglalkozott velem, egy bájos suhancot nyertem, aki részben teljesen más árat mondtott ugyanarra a járatra, részben pedig fogalma sem volt, hogy mi van, ha a gyerek megöregszik orvul. Hívta a lufthansát, de móni vagy ki nem volt benn. Ez az egész három hétbe került.

Na ez volt az a pont, amikor átmentem az aerovivához, mert ők vannak a legközelebb. Vártam vagy 10 percet amíg valaki elutazott balira vagy hova, utána elmondtam mit szeretnék, a néne meg negyed órán át püfölte a gépet, varázslatos légitársaságok nevével ügyködve, aztán kibökte az emirátusokat, hogy az a legolcsóbb, Bécsből indul és csak egyszer kell átalszállni, viszont van benne 10 óra hosszannézés Dubai-ban. (nem, azért sem írom az új divatnak megfelelően dubajnak!)

Sebaj, akkor majd várunk, a reptéren majd szaladgál a gyerek, vagy tudomisén, csak tessék megmondani, hogy a visszaútra mi van a gyerekkel? Semmi gond, odafelé ennyi és ennyi, visszafelé, már drágább, mert nem infáns, hanem csájld, ennyi meg ennyi. Kérdeztem, hogy ez általános dolog, mert rossz tapasztalataim vannak, amire megkaptam, hogy ugye nem gondolom, hogy az én gyerekem az első aki átöregszi magát a limiten? Izé.. Nu, megvettem a jegyeket, amit 3 hét alatt nem tudtam a másik helyen és kész.

Ámde fogtam magam, kivártam az éccakát a zátonyon, hogy otthon reggel legyen és felhívtam (internetes telefonnal) az aerovivát, hogy van nekem ez a jegyem és át szeretném tenni a végét három hónappal odébb. Rutinos honi ügyintézőként be volt készítve a repjegy, a személyim, útlevelem, cipőméretem, oltási bizonyítványaim, amit akartok. Aszonta a néne, hogy hogy hínak engem? Bevallottam, erre elkezdte mondani, hogy milyen a jegyem és mikorra kérem a végét? Sokkot kaptam, de választottam egy időpont, ő pötyögött, majd kiderült, hogy a gyerek jegye más osztályra szól és azon az osztályon már nincs hely, de ne aggódjak, keres valamit. 4 nappal arrébb talált egy járatot, amire mind felférünk, örvendeztünk, majd aszonta küld egy emailt amiben van egy kitölteni való űrlap, azt küldjem vissza, akkor kiállítanak egy számlát a módosítási díjról, azt befizetem, küldök igazolást, ők meg a repjegyet.

10 perc múlva a mélboxomban volt az űrlap, kitöltöttem, visszaküldtem, 2 óra múlva megjött a számla, kifizettem a netbankon, az utalás igazolását meg elméleztem a néninek. Eztán lefeküdtem aludni, mert már késő éccaka volt.

Másnap reggel a postaládámban várt a 3 elektronikus jegy.

Egész megszédültem, hogy így is el lehet valamit intézni, flottul, gyorsan és udvariasan, sőt - ismertek - jól tűrte a hölgy a viccelkedéseimet is. Mivel olyan könnyű folyton fikázni a honi állapotokat, most azt gondoltam, hogy akkor is írok, ha valami klassz. Hát ez európai minőségű ügyintézés és ügyfélkezelés volt.

Most jön az, amiért a poszt a címét kapta, családom szkájpon felvilágosított, hogy a centrum parkoló társaság volt kedves megbüntetni engem tilosban parkolásért, március 28.-ai dátummal.

Nagyon kíváncsi lennék, hogy ezt hogy csináltam, amikor a kocsim nincs közterületen, a kulcsa és a forgalmija nincs Budapesten én meg ugye mégannyira sem vagyok. Innen még védekezni sem nagyon tudok, mert hogyan mutatják be a fotót, hogyan bizonyítják be, hogy az én autóm volt, nem pedig egy hasból írt rendszám?

Teccikérteni? Egyrészt ilyen élményem van, mint az Aerovivánál, másrészt pedig belefutok abba amiről városi legendák százai keringenek, hogy vakra büntetnek autókat a centrum emberei, majd behajtják a pénzt.

Várom szeretettel az ötleteiteket, hogy ti mit gondoltok, hogy lehet a parkolómaffia nyilvánvaló kummantását kezelni? 

Időközben az információs szupersztráda segítségével kiderítettem, hogy nem is kell a dögöknek fotót bemutatni, mert van valami bírósági állásfoglalás, hogy ők bemondásra kérhetnek pénzt. Ész megáll.