UPSiDE DOWN

PAPPITO.COM

2008-06-18T18:00:00.002+12:00

Kedves látogatók!

Minden friss poszt immár a pappito.com-on jelenik meg, ott is várlak szeretettel!

tehát kattints ide most:

PAPPITO.COM

ha a friss bejegyzéseket az rss olvasódba szeretnéd kapni, akkor kattints ide:

PAPPITO.COM RSS FEED

Költözés - pappito.com

2008-06-13T14:11:00.004+12:00

Az életünk egy szakasza véget ér és elkezdődik egy új. Ez még kicsit ijesztő, de azért azt hiszem ez csak a minden újtól való félelmezés miatt van, valójában valami jó kezdődik.

Ez a blog, amit nagyon szeretek, bár az elmúlt egy hónapban sokkal kevesebb idő jutott rá, lassan végetér. De nincs veszve semmi, a végetérés nem végletes, inkább csak átalakulásról van szó.

A blogspot hatalmas medencéjéből kievezve, végre megépítettem a saját jakuzzim, most már nem kell firefoxot indítanom, ha posztot akarok írni és most már nem kell ragaszkodnom a zátony, mint olyan témához. (na jó, ahhoz eddig se ragaszkodtam durván) Azért még eléggé kezdetleges, de majd lesz az szebb is, no de hát kicsit savanyú, de...

A kis weblábvíz amit generáltam a http://pappito.com ahol várok szeretettel mindenkit aki szívesen járt ide olvasva az írásaimat. Van ott minden, nyílt forráskódú blogmotor, hatalmas tárhely, gravatar kompatibilitás, meg amit csak akartok, lehet betolni az RSS olvasókba. Meg lehet írni a pappito kukac pappito.com címre, ha valakinek ez esne jól.

Köszönöm mindenkinek az eddig figyelmét, az UPSiDE DOWN statisztikáit már az új helyen fogom publikálni, ha egyszer végre megcsinálom a forgalomelemzést és nem leszek lusta dög.

Vegyük észre! : a pappito.com csak egy kattintással van távolabb!

Muzik - június

2008-06-12T18:13:00.002+12:00

Megint eljött a napja, hogy a központi zeneellátó odaengedjen a havi járandóságomhoz. A fókuszban ma Art Blakey és a Jazz Messengers áll, akiről már volt szó a múlt hónapban, most 2 albummal gazdagodott a gyűjtemény, amelyek közül az egyik dupla. A szokott színvonal, néha már kissé performanszba hajló elemekkel, de nagyon masszív végeredménnyel.

Nincs a véletlenre bízva semmi, Art teszi a dolgát, ahogy kell. A másik album, amelyik szimpla, az a Caravan c. munka, a címadó szám már az elejétől elrabol bennünket, az intróba beköszönő zongora önmagában eladná az egész albumot. A Jazz Messengershez kell némi türelem, de nagyon megéri rászánni az időt, a jazz egy különös világába merülhetünk el vele. Ha kicsit latinosabb lenne, akkor nagyon közel járna ahhoz amit Pepécske játszik az 1985-ös Vámpírok Havannában című műremekben. (¡Vampiros en La Habana!)

Negyedig szerzeményem egy újabb Coleman Hawkins korong, (na jó, bitfolyam), jelesül a Soul c. album, ami maradéktalanul hozza az elvártakat, illetve amire számítottam az ugyanettől az előadótól korábban vásárolt albumok után. Ez olyanféle jazz, amire a kanapén kötögető feleség is felkapja fejét és azt mondja: "mi ez, nagyon jó!" Tőle még biztosan vásárolok műveket, szerencsére nem tétlenkedett, van miből válogatni.

In cauda venenum, utolsónak hagytam a fantasztikus Benny Goodman-t, akitől egy The Intsrumental Hits című albumot vettem meg, és nagyon jól tettem. Amit a bigband műfajról el lehet mesélni azt Benny Goodman el tudja mesélni és nem csak képes rá, hanem megis teszi.

Sajnos csupán ennyire volt elegendő az az 50 track, amit havonta veszek, ezek most pont takkra kiadták az öt lemezt. Amikor marad 3-5 lövésem a komplett albumok letöltése után, akkor egy nagyon sok trackból álló albumot egészítgetek kifelé, ez szintén Goodman, ráadásul az 1938-as Carnegie Hall koncertfelvétele, kiegészülve némi '44-'47-ig elkövetett kalandokkal. Szuper darab, de nagyon lassan haladok vele. No de nem rohanunk és a jazz világa olyan mint a lógyógyszer, hatalmas és nem lehet egyben bevenni. No, meg ugye hallgatni is kell amit az ember összevásárol.

Kütyü - Sony eBook reader (PRS-505)

2008-06-04T12:27:00.007+12:00

A Gutenberg-galaxis csendesen forog tovább, az emberek (Horngyulásan: lakóság) egy rétege nem hagyott fel az olvasással, annak ellenére, hogy számtalan új forrásból juthat olcsó ingerekhez. Ez remek dolog, a könyv jóbarát, ahogy a graffiti mondja, a kutyán kívül a könyv az ember legjobb barátja. (a kutyán belül, mint tudjuk, túl sötét van olvasni)

Sony PRS-505 silver

A hatalmas elektronikus könyvesboltok sikere is itt keresendő, a könyv tud valamit amit szinte semmi más nem, mozgatja a fantáziát, működik villany nélkül és nagyon egyszerű félbehagyni és újra elkezdeni. Ráadásul maga a papír is csodálatos anyag, jó a tapintása, illata, jó program egy antikváriumban tekeregve rászánni az időt egy-egy könyv megvásárlására. Vagy jó móka a webes könyváruházakban fülszövegeket és részleteket olvasni, és azonnal birtokba venni egy-egy művet.

szerző szerint

De van amiben a papír is legyőzhető, ez pedig az információsűrűség, egész egyszerűen képtelenség mozgatni már pár kötetet is, nem beszélve egy-egy költözésről, itt a zátonyon pedig erős hiányérzetünk van az otthoni könyvespolcok tartalma után. Sajnos már a mi csekély 1-2ezer kötetünket sem lehet mozgatni kényelmesen, ráadásul az ember sosem tudja eldönteni, hogy mit hagyjon otthon. Erre ad jó megoldást a könyvek (és bármilyen írott anyag) elektronikus formában történő tárolása és használata.

cikk Fullerről a The New Yorkerben

Sajnos, azonban hátrányok is járnak ezzel, mégpedig a megjelenítés korlátai, egy könyvbarát, rendszeresen olvasó ember nem tud a képernyőn olvasni, bármilyen kellemes kijelzőt is használ, a háttérvilágítás fárasztja a szemet, a CRT monitorok villogása pedig rontja is. Arról nem beszélve, hogy nem választható meg olyan szabadon az olvasási testhelyzet, mint egy könyv esetén, leszámítva egykét megszállottat, nem cipeljük a laptopot a strandra, nem vesszük elő a tömegközlekedésen, orvosi váróban, vagy a kocsiban, ha várakozunk valakire.

főmenü

Erre kínál megoldást ma már több cég is, több termékkel, kissé mindegyik máshonnan közelítve meg a problémát. Ezirányú kutakodásaim örömmel töltöttek el, szerencsére nagyon sok ember olvas és beszéli meg az olvasottakat, vásárolnak a webes elektronikus könyváruházakban elektronikus formájú könyveket. Ez nem csak azért jó, mert ezekhez a példányokhoz nem kell kivágni a fákat meg a rongyokat (nagyon sok könyv készül reciklált pappírra) és nem is generál másodlagos hulladékot, viszont korlátlan számban multiplikálhatóak.

két e-Ink eszköz

Az eBook olvasó készülékekből van vagy 5-7 féle, de lényegében 3 kiforrottnak nevezhető termék van, az egyik az európai iLiad, amely 8 collos kijelzőjével a legnagyobb a piacon, de ez a kütyü kicsit továbbmegy az egyszerű villanyos könyvnél, mármár tablet tulajdonságokkal bír, jegyzetelhetünk a felületére és egyéb varázslatokat is tud. Ez az árában is tükröződik. A másik két értékelhető versenyző az Amazon.com által kieszelt Kindle amely nagyon jó irányba indult el, annak ellenére, hogy ez az első Amazon hardver. Ebben van vezetéknélküli hozzáférés, amely az amazon whispernetjéhez képes kapcsolódni, lehetővé téve a Kindle felhasználóknak, hogy közvetlenül az eszközről vásároljanak tartalmat és előfizessenek újságokra. A Kindle érdekessége, hogy olyan csúnya, mint egy '83-as Texas Instruments számológép, de valószínűleg jópofa kütyü lehet, a tulajok ódákat zengenek róla. (végül is a TI-83 is príma cucc volt!) Harmadik lehetőségünk, amivel fenti két megoldásnál olcsóbban jövünk ki, bár a nemrégiben történt ármódosítás után már "csak" 60 USD-vel vagyunk beljebb, a Sony készüléke, amely már a második generáció, az első a PRS-500 volt, amely némi ráncfelvarrás és praktikussági módosítások után jelent meg. Én ezt vettem.

nördség

Mindhárom jószágnak a kijelző a lelke, a Kidle és a PRS505 is 6 collos kijelzőt kapott, álló formátumban, és mindketten "forradalmi e-Ink technológiát" használnak. (az iLiad is, de az méregrága és nagy és különben se láttam élőben) A technológia nem annyira forradalmi, mint mondják, több éve létezik, sőt az én motorola F3 nevű telefonom kijelzője is ilyen. Ennek lényege, hogy 8-16 szürkeárnyalattal (a telefon esetében fekete-fehér) megjelenítenek egy képet, és az statikusan ott marad a kijelzőn, anélkül, hogy energiát fogyasztana, ami nagyon hosszú akkuidőt biztosít a hordozható kütyüknek. Ráadásul nincs háttérvilágítás sem, ami újra csak spórol a villannyal, és tulajdonképpen tényleg elektronikus papírként működik. Amilyen fényviszonyok között tudunk könyvet is olvasni, olyan helyzetben az e-Ink is jó. Ideális arra, hogy könyveket olvasson rajta az ember. No de milyen könyveket?

alsó nézet: USB csati, külső töltő csati, kisjack, hangerő

Jó a kérdés, természetesen újabb formátumháború alakult ki, hiszen az tarthatatlan, hogy máshol költi el a pénzt a kedvesvevő, hozza csak hozzánk. A Kindle természetesen az amazonra van drótozva, a saját formátuma mellett elolvassa a DOC, .JPG, .GIF, .BMP, .PNG fájlokat. Mivel van billentyűzete, közvetlenül vásárolhatunk az amazon ebook készletéből, ami százhúszezer címet tartalmaz, úgyhogy elvan vele az ember. A sony is üzemeltet saját könyvesboltot, úgy hívják, hogy ebookstore és ebben is több tízezer cím szerepel, direkt .lrf formátumban, amit nyel a kis sony kütyü, mint a kacsa a nokkedlit. A PRS505 is olvas PDF-et, DOC-ot, RTF-et és TXT-t, képes megjeleníteni JPG, GIF, BMP fájlokat. Sajnos egyelőre sem az amazonon sem a sony boltjában nem vásárolhatunk, ha nem vagyunk usákok vagy kanadák. (gondolom ide szóló terjesztési jogok vannak a könyvesboltnál, vagy a fene tudja.)

a blog fejlécének képe a kütyün

A fromátumháborúnak van haszna is, mégpedig az, hogy lelkes szoftverészek faragják már a konvertereket, innen-oda, onnan ide, pdf-ről .lfr-be, vhs-ről szódagépre, amit csak ki tud gondolni az ember. Erről még később szólok. Maga a vas kapható ezüst és sötétkék színben, (de gustibus...) én sötétkéket vettem. Sajnálatos módon a tartalommenedzselő szoftvere csak windows alatt működik, de a mac is látja drive-ként a cuccot és szabadon másolhatunk rá bármit, ami a kezelt formátumok között van, azt tudjuk olvasni vele. Úgy néz ki, mint egy könyv, a borítóra a "gerincénél" fogva van rögzítve maga az olvasó, ez is egy újítás, az elődje még a hátsó prítóra volt pattintva. A lényeg (ez a Kindle esetében is így van egyébként) a bővíthetőség, Memorystick Pro Duo ÉS SD kártyák mehetnek a masinériába, és a belső memóriája is 200MB körüli, szóval mindenféle bővítés nélkül is viselhető 100-200 könyv. Ami persze jó móka, de mivel a jószág lejátszik MP3-at, könnyű kiszaladni a helyből. A zenelejátszás csak fülessel megy, értelemszerűen ebbe a kis laposba nem hekkeltek hangszórókat, amelyeknek amúgy is ergya kis hangja lenne, inkább kapott egy sztenderd 3,5-es jack aljzatot, így olvasás közben tudunk zenét hallgatni. Vagy olvasás nélkül. Kicsit zavaró, hogy a zeneszámokat, bárhol találja is meg őket, szimplán ábécé sorrrendbe teszi, és ennyi, de végül is ez nem muzsikagép, hanem betűgép, komolyabb jelentősége nincs.

felülnézet balról jobbra: SD kártya, memorystick, on/off kapcsoló

A kijelző előnye egyben a hátránya is, alig fogyaszt, viszont lassú, tehát mozgóképekről ne álmodozzunk, úgysincsenek színek, a képeket is 8 szürkeárnyalatban láthatjuk, ami tökéletesen elég, ha mondjuk a fényképezőgépünk leírását olvassuk pdf-ben, ahol ábrák is vannak, vagy az újságokat amiről még később szintén lesz szó. A készülék bal és jobbkezeseknek egyaránt kényelmes, mindkét kéznél vannak lapozógombok, úgyhogy a használat gördülékeny, direkt nördöknek: a felhasználói élmény fokozott. Ha csak letesszük az olvasót, akkor egy idő után leoltja a kijelzőt és aludni megy, bekapcsoláskor ott találjuk magunkat, ahol abbahagytuk az olvasást. Ezen kívül, ha beleolvasnánk másba, vagy csak elindítanánk a zenét, amihez vissza kell térni a főmenübe, használhatunk könyvjelzőket, erre külön gombunk van, a korábbi könyvjelzőkből választhatunk, hogy mit akarunk folytatni honnan. Ez hasznos, ha valaki elvetemült, mint én és több könyvet is képes egyszerre olvasni. Dirket oldalszámot is begépelhetünk a számbillentők segítségével. A lapozási sebesség változó, valamiért a kártyáról dolgozás meglassítja a dolgot, amíg meg nem szokja az ember, addig fura, hogy akár 1 másodpercnél több is kellhet az új lap lerajzolásához, de nekem egy könyv alatt megszokható volt. Ha például .rtf-et olvasunk a belső memóriából, akkor a lapozás azonnali.

A készülék háromféle betűméretet tud megjeleníteni, alapból kicsit-közepest-nagyot, de ha megnézzük a New Yorker-es képet, akkor láthatjuk, hogy az egészen apró betűktől a jó nagyokig mindenféle van, ez a forrás formátumától függ. A betűméret olvasás közben változtatható a zoom gombbal, sőt, a kijelző formátuma is változtatható, attól függ, hogy a szövegünknek vagy ábránknak a fekvő vagy az álló formátum biztosít jobb olvashatóságot.

vezényel: Bernard Haitink

A tartalom kezelése egyszerű, csak megfogjuk az ebookjainkat (bármilyen formátumúak is) és átdobáljuk a cuccra USB kábelen keresztül, egyébként ez az akkutöltés módja is. Akinek ez nem elegendő és/vagy nem használja a windowsos saját szoftvert, az se marad segítség nélkül. Én némi vadászat után a calibre nevű ingyenes szoftvert találtam a legalkalmasabbnak, egyrészt megismeri a kütyüt, külön kezeli a belső és a bővítmény tárhelyeket és még friss híreket is tud fetchelni nekünk, ráadásul natív OS X, Win és Linux verziója is van. Emellé kapunk lehetőséget saját könyvtár létrehozására, amely ugyanúgy böngészhető, mint az iTunes lemezborítók, és tud .lrf formátumba konvertálni. (ami figyelembe véve a Magyar Elektronikus Könyvtár immár ötezer kötetet meghaladó készletét amely pdf-ben is elérhető, nagyon jól jön minden idegenbe szakadtnak)

calibre könyvtár

A friss újság azért érdekes, mert a nagy ellenlábas, a Kindle magától képes erre, nem kell hozzá még számítógép sem, viszont előfizetés az igen. Esetünkben nem kell előfizetni és a calibre saját készletén túl, magunk is bővíthetjük kedvenc helyeinkkel a készletet.

friss The New Yorker

A könyvtárunk minden eleméhez természetesen adhatunk mindenféle metaadatokat, sorozatokat hozhatunk létre amit az olvasó kezel is, és ha már az elején nem csak odahányjuk a fájlokat, hanem szépen kitöltjük a metaadat mezőket, akkor kényelmesen válogathatunk a könyvek között, cím, szerző vagy beszerzés ideje alapján. Jó esetben ISBN szám alapján letölti nekünk a borítót is, amit bele is konvertál az .lrf fájlba, bár ez egyetlen magyar ISBN számmal sem sikerült. A lényeg, hogy a gépünkön megvan a teljes könyvtárunk, szépen lapozhatóan, és ebből azt teszünk fel az olvasóra és szedünk le róla, amit a kis kedvünk diktál éppen.

metaadat kezelő

Ami nekünk sarkalatos pont lehet, az az ékezetek kezelése, hát itt bizony vannak még sunnyogások. Ami élből .lrf formátum az sima ügy, akkor is, ha mi csináljuk egy pdf-ből vagy rtf-ből, az ékezetek klasszak lesznek. Hosszű ő meg í. Az rtf-ek változatosak, ami helyből kalapos ő, azzal nincs gond, az kalapos marad, az olvasást nem befolyásolja csak a szépérzék dünnyög.

Alfred Bester: Tigris!Tigris!

Viszont vannak rtf-ek, amelyek valami más fontkészlettel mentődnek, vagy a fene tudja, a kódtábla más, itt a hosszú ékezetek helyén lesz kis kocka meg üres hely. Ami még dühítő, hogy ha kártyán tároljuk a könyveket, akkor a címekben kérdőjel van ékezetes betűk helyett, úgyanakkor, ha a belső memórián, akkor az ékezetek szépen megjelennek a címekben is. Alapból elmondható, hogy ha egy helyes ékezetű .doc vagy .pdf fájlt konvertálunk .lrf-be, akkor az eredmény csudaszép lesz, és ha a belső tárhelyet használjuk, akkor a címekkel sem lesz baj. Nyilván angol nyelvű fájlok esetében semmi gond nincs.

ékezetek

A készülék kellemes és masszív fém házat kapott, nem nyeklik-nyaklik, a gombok jól érezhetően működnek, tudjuk, hogy megnyomtuk-e őket. Nekem a jobb oldali lapozógombok nem jó formájúak, de használhatóak, vagy kiválthatók a másik oldal gombjaival. Ha leszoknának a gyártók, hogy fém hatású műanyagokat (és műanyag hatás fémeket) szereljenek a vackaikra, akkor kicsit előrébb lennénk, én legalábbis nem szeretem ezt a műkróm műanyagot. A fém felületkezelése kellemes tapintású, bár az ujjlenyomatok megmaradnak rajta, és csak dörgöléssel távolíthatóak el a mattírozásról. A hozzá adott borító finoman, elegánsan mágnessel záródik (az első és a hátsó borító is rátapad a készülék házára ) és védi a kijelzőt. Lehet hozzá vásárolni mindenféle exkluzív bőrszerkót, aminek a tapintása nyilván kényelmesebb, mint az eredeti műbőr és még zsebek is vannak benne mamóriakártyáknak. Szépen ki van találva, a körítés is, változatos kiegészítőket is találhatunk, a külső falitöltőtől a rácsíptethető olvasólámpáig. Mivel fény mindenképpen kell, érdemes megnézni ezt a terméket amit tippem szerint hagyományos könyvekhez eszeltek ki, de minden e-Ink kijelzővel is működik és többféle méretben kapható.

Összefoglalva, nagyon hasznos kis vacak ez, kényelmes használni, az apró nyűgöket (pl. sok könyv esetén lassan éled fel) el lehet viselni, és a gépemen fellelhető cirka 1700 könyvet egy kétgigás SD-kártyára fel tudom tolni, ami egészen elképesztő mobilitásérzést ad. Plusz a Magyar Elektronikus Könyvtár is elolvasásra vár, szuper dolgok vannak benne, érdemes böngészni. Sajnos a készüléket nem forgalmazzák nálunk, én is az ebay-en vásároltam, gyári, bontatlan állapotban, és 6 nap alatt ideért. (amiben volt egy memorial day ott és egy queen's birthday itt) Ha meg tudjuk oldani, hogy ne tűnjön el a postán, akkor érdemes. Technikai specifikáció és részletes leírás a gyártótól itt.

[Update 2008.06.06]

Rászántam egy kis időt a kutakodásra, mivel minden érdeklődési körnek megvan a kisebb-nagyobb internetes közössége, rátaláltam az elektronikus könyvek szerelmeseire is. A közösségbe szerveződés nagyon hasznos tud lenni, megosztott tartalmak, megosztott tapasztalat és a kereskedelmi forgalomban kapható olvasóeszközök hiányosságainak pótlása. A gyártók álmukban sem gondolták, hogy az eszközeik mire nem képesek az elszánt civilek kezében.

Az alapvető gondolat is jó, miszerint vedd meg a kötyüt, gyere el a könyvesboltomba a neten és vásárolj nálam. De a civilek el tudnak vonatkoztatni a profittól és szabadon használják a fantáziájukat.

Az egyik ilyen hely a Feedbooks ahol amellett, hogy rengeteg megosztott tartalom van Edwin Abott Abottól H.P. Lovecrafton át Stefan Zweig-ig, emellett lehetségünk van saját magunk által írott műveinket publikálni a villanykönyv-barátoknak és mások szárnypróbálgatásait olvasni (kezdő íróknak ez nagyon hasznos lehet). Természetesen mindenhez fűzhetünk kommentárokat, mit olvastunk, mi a véleményünk róla. Ja, és van egy nagyon vicces feature, ez az RSS-PDF konverter, így magunkkal cipelhetjük kedvenc híreinket, gyakran olvasott blogjainkat, vagy bármit amit egyébként RSS-ben olvasunk feltölthetjük az eBook olvasónkra. (és az oldal gravatar kompatibilis)

Van a Sony termékére sudoku is, ha enélkül az elmefenő szórakozás nélkül nem lennénk meg, de találhatunk rá szótárat is a másik népszerű ekönyv oldalon a mobileread-en.

Ez nagyon hasonlít a magyar mac-esek portáljához, itt is találunk minden ekönyv olvasó eszköznek külön fórumot, ezeken belül vannak a kütyükkel és kiegészítőikkel foglalkozó témák és tartalommal foglalkozó témák, szépen rendszerezve, a hibajelenségektől a firmware frissítéseken át a gyártó cégek belső pletykáiig mindenféle. Az itteni felhasználók nagyon termékenyek, van véleményük és nem félnek megosztani, így első látásra jópofa közösségnek tűnik és minden jelenleg kapható e-ink kütyü használója megtalálja a hozzá hasonlókat, vagy azt, hogy melyik ebay usertől érdemes venni kiegészítőket. Az itt megosztott könyvek szinte minden formátumban elérhetőek. A teljes lista itt van TXT és HTML-ben. Ráadásul itt a fórumokon alálkozhatunk egyéb érdekes alakok mellett, a Calibre szoftver szerzőjével is.

Választási értesítő

2008-06-04T11:33:00.003+12:00

Idén választások lesznek a zátonyon, úgyhogy mocorog a politika, bár ezt csak blogokból és a híradóból venni észre, halk ígéretek suhannak el, picit több a politikis jelenlét a rendezvényeken, és gondolom masszív háttéralkuk kötődnek. A Labour valószínűleg bukik és jön a National vezette koalíció. Vagy nem.

A kedves választópolgárok hetek óta nézik a tévében, hogy nemsokára megérkezik a feliratkozós levél a postaládájukba, és, hogy mit kell vele csinálniuk. Én is kaptam ilyen levelet, bár velem lukra futottak, hiszen nem szavazhatok itt, de sebaj, azért nagyon civilizáltan csinálják.

Mivel vettem autót, a nevemcímem tudja a hatóság, a szép levélben van a feliratkozó lap, meg kitöltési útmutató.

"Kedves Név!

Idén parlamenti választások lesznek, és fontos, hogy pontosan feliratkozzon a szavazásra. Adataink szerint Ön még nem iratkozott a fenti címen.

Amennyire fontos, hogy feliratkozzon, annyira próbáljuk egyszerűvé tenni önnek a feliratkozási lehetőséget. Kérjük töltse ki a mellékelt nyomtatványt, írja alá, írjon rá dátumot és adja fel a mellékelt válaszborítékban.

Amennyiben bármilyen kérdése volna, vagy nem biztos benne, hogy jogosult szavazásra, hívjon fel.

Várjuk feliratkozását, amennyiben beérkezik, visszaigazoljuk."

Az űrlap 4 szakaszból áll, első a személyes adatoké, születési idő, lakcím, és annak tisztázása, hogy az ember Maori-e, mert ha igen, akkor a Maori helyhatósági választásokra is ezzel a papírral iratkozik.

Második szakasz az, hogy istenbizony jogosult vagyok, jól töltöttem ki a papírt és ez itt az aláírásom.

Harmadik szakasz azt hivatott tisztázni, hogy újzélandon élek-e vagy sem, ezt csak annak kell kitöltenie, aki egy hónapon belül költözött és/vagy nem itt él.

A negyedik szakasz a legmókásabb, ezt csak akkor kell kitölteni, ha háziónknak nincs házszáma vagy az utcának nincs neve. Kapunk egy nagy üres részt, ide kell rajzoljuk a térképet, hogy hol is lakunk (északi irány megjelölve) és kisebb kitöltendő mezőket, például: "az utca önnel azonos oldalán lakó legközelebbi szomszédainak neve" meg "az önt megelőző lakó neve (ha tudja) kérjük jelezze, ha a ház most épült"

Gondolom a népség nagyrészének csak az A és B pontokat kell kitölteni, a mellékelt tájékoztató pedig maoriul is tartalmazza a tudnivalókat, ráadásul van rajta ingyenesen hívható információs vonal, meg mindenféle cím, ahol tájékozódni lehet. No és itt vannak a kizáró tényezők. Nem szavazhat aki:

- újzélandi állampolgár de nem volt itthon 3 éve (külszolgálatos katonákra nem érvényes)
- állandó tartózkodási engedély birtokosa aki nem volt itthon 12 hónapja
- aki el van tiltva

Mindenki másnak viszont kötelező feliratkozni, ennek elmulasztása esetén 100 dollár bünti jár, ha ezután se iratkozik a pógár, akkor 200 dolcsi.

Az aranyos rész a kitöltési útmutatóban, hogy "mi történik az adataimmal?" A válasz egyszerű, az így adott adatok nyilvánosak, bárki beléjük tekinthet, a választási hivatal kiadhatja őket, ideértve a kort, lakhelyet, tudományos-, egyészégügyi kutatás céljaira, pártoknak, parlamenti képviselőknek és a bíróságok esküdt-toborzó részének.

Természetesen, ha családunk biztonságát veszélyezteti ezen adatok nyilvánosságra hozása és ezt bizonyítani is tudjuk (rendőrség, ilyen tartalmú bírósági végzés, stb. Csak úgy bemondásra nem megy) akkor kérésre kivesznek minket a nyilvános listáról és az adataink sötétben maradnak..

Érdekes az egész, de főleg rém egyszerű, 10 mező kitöltésével 5 perc alatt feliratkozhatunk, így az állam mindig tudja hol lakunk, és persze szavazunk is.

Gasztro - fokhagymás trevally vegyes zöldséggel

2008-06-02T13:37:00.005+12:00

Tegnap este előre beszereztem mindenféle hozzávalókat, mert kifogytunk mindenféle husikából és halacskát már régen ettünk. Vettem tarakihit ami szép fehér húsú hal és elég olcsó is, meg trevallyt, aminek viszont vöröses a húsa és még sosem ettünk ilyet.

A Trevally (Pseudocaranx dentex) az északi sziget északi részén lakik, sok van a környező vizekben, úgyhogy friss példányért nem kell impex vállalatot alapítani. Nagyon helyes halacska, mindenféle langyos vizekben megél, szinte az összes meleg égövi tengerekben szép számmal akad. Anno a maorik is fogdosták és ették, nagy rajokat tereltek hálós csapdákba keskeny öblökben. A hal maori neve araara mellesleg. Érdekes, hogy nem egy népszerű hal, 30 évvel ezelőtt még a kutya se ette, nemhogy a fehér ember, még ma is inkább használják csalinak, mint ebédnek. Pedig.

friss trevally filé

Két komplett filét vettem, majdnem fél kilót, ez saccra elegendőnek tűnt hármunknak, és így is lett. A filéket bedörzsöltem fokhagymával (egy fej fokhagymának levágtam a tetejét és így dörgöltem a halacskát, képen a jobb felső sarokban látszik a fokhagyma), mindkét felét sóztam-borsoztam. Serpenyőben olívaolajat hevítettem, ebbe vékonyra szelt fokhagymát dobtam, és amikor már szépen sercegett, akkor erre fektettem a filéket. Közepes lángon készítve meg sem kell fordítani a halat, kellemesen átsül úgy is rövid idő alatt. Érdemes néha a fokhagymás olajjal locsolgatni és én nem átallottam egy fél citrom levét rácsavarni még hőkezelés közben. Maga a hal kb 8-10 perc alatt elkészül, elveszti a mély rózsaszínét és teljesen fehér lesz.

ilyen volt

Köretnek nem akartam újra rizst, úgyhogy fehérbabból, vörösbabból, zöldbabból, bébikukoricából és mentás zöldborsóból készítettem egy könnyű kis mellékletet a halhoz. A zöldeket megfuttattam sok vajon, majd kaptak egy kis szójaszószt és borsot a nyakukba, amikor teljesen átforrósodtak, akkor levettem a tűzhelyről és már meg is voltunk. A mentás zöldborsó csak azért volt, mert itthon vettem észre, hogy ilyet vettem véletlenül, de szerencsére semmi mentaízt nem tapasztaltunk, úgyhogy semmi vész.

jobbra a megpirult fokhagyma

Összességében nagyon kellemes kis ebéd lett, a trevally húsa kicsit rostosabb, tömöttebb állagú, mint gondoltam, nem esik szét olyan szép darabokra, mint a hoki vagy a hekk a rómain, ettől picit alulfűszerezett maradt, ha legközelebb nekifutok, akkor fehérborban megpárolom sütés előtt.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT Macher Marci! !!!

2008-06-02T11:05:00.000+12:00

Gasztro - ÉG A ZSÍR! (recepttel!)

2008-05-28T22:01:00.004+12:00

Már régóta tervezgettük, hogy valami durvát kéne csinálni kajafronton, és ilyenkor az ember mindig visszanyúl az atavisztikus távlatokba, és a legmeredekebb dolgokkal találkozik. No, de hát azért csinálja. Zsírban sült máj. Ez jött elő. Fúziós konyha, sőt multidiszciplináris, mi?

Egy félresikerült kísérletem már volt zsírban kisütött máj ügyben, ugyanis itt a zátonyon amit zsírnak hívnak az nem az. Illetve az, de mégsem, nem átallják a szarvasmarhák zsírját "drippings" néven bedobozolni és a mit sem sejtő vásárolók elé vetni. Igen, végül is zsír. Nu, ebben én már régebben készítettem sült májat, de már a processzus során terjengő szagok elárulták, hogy rossz irányba haladunk, a végeredmény pedig egészen váratlan ízű és állagú lett. Kidobtam. (ne feledjük, a helyi nemzeti étel a fisencsipsz!)

Ámde eme bazi nagy város sokmindent rejt árnyas utcái végtelen sorában, még magyar hentest is, név szerint Muik urat, aki direkt kitolásból olyannyira dél Aucklandban lakik, hogy szinte nem éri meg elutazni hozzá. Azért mégis nekivágtunk és rettentő távok megtétele után (Manukautól még délre) megérkeztünk a nemzetiszín postaládával szelíden jelzett ingatlanig, ahol a hátsó kertben a hentész kis üzeme aszalódik a déli verőn. Belépve olyan paprikáscucc-szag csapott meg, hogy szinte honvágyam lett, és láttam Csanádon, hogy ő se maradt szárazon. (nyilván együtt expedícióztunk)

Minden van, mit egy magyar hiányolni képes, paprikás szalámik, csabaik, pörc és tepertő, kolozsvári szalonnák és igazi füstölt holmik, de a mi a lényeg, disznózsír! Kicsit magyarosan, de nem lehet kártyával fizetni, az ember ne dörgölőzzön bankokhoz és vezesse kockás füzetben a bevétel/kiadás oszlopokat, lehet, hogy a hentésznek van igaza. Meg unikumja. No felszerelkezve kolbászokkal és 5 kiló zsírral (itt a beszédes lard néven fut) hazajöttünk majd másnap elhaladtunk a szaküzletbe és magunkévá tettünk 3 kiló csirkemájat.

A kollektív tudat szingularitása és a tér-idő kontinuumban bekövetkezett logisztikai anomáliák következtében a hőkezelési aktusra csak másnap került sor. A máj megtisztításának utálatos műveletével végezve feltettem a zsírt olvaadni és a konyhát (környéket) lassan megtöltötte a langyos disznószag, amiért otthon mindig kaptam a nejtől, hogy büdöset csinálok a lakásban, úgyhogy legutoljára már Egamagénál hegesztettünk. De most nem volt menekvés, a konyhaajtó a maga egyszerűségében képtelen volt a konyhában tartani a szagot, de sebaj. A jó meleg zsírba került egy kis zöldfűszer amit Márkék kertjéből csentünk, só és bors. Fokhagyma sajnos nem kerülhetett, mert egyeseknek gyenge a szervezete, mint egy harmatos virágszál.

Aztán belement a máj. Kábé három és fél órán keresztül sült a májacska a zsírban utána pedig dobozokba töltögettük, hogy onnan kenegethessük kenyérre, ha megdermedt. (azért a saját porcióba én orvul belekarikáztam 3-8 gerezd vámpírriasztót) Aki még nem próbálta a friss kenyérre kent májaszsírt lilahagymával és paradicsommal, az nem tud semmit a világról. Ennek a kajának nem csak az íze az előnye, hanem a praktikussága is, gyakorlatilag képtelen megromlani, bár erre sok esélye amúgy sem szokott lenni, előbb elfogy. Alapvetően szárnyas-zsírral a legjobb, meg a májjal is lehet variálni, de itt behatároltak a lehetőségek, például nincs liba... vagy csak mi nem találtunk.

Haute cuisine trükk: a lilahagymát karikára vágjuk és megsózzuk, fogyasztás előtt pedig friss citromlevet facsarunk rá. Sokkal jobb, mint ecettel, vagy magában.

Jó étvágyat!

No, Móni kívánságára leírom a processzust:

A májat megtisztítjuk mindenféle nem kívánatos részlettől, és ami szemre nem néz ki jól, azt is kidobjuk. A májba vezető erek vagy mik, na az nekem nem fekszik, én azt kivágom a fenébe, számítva arra, hogy egy kiló májból lesz kb 10 deka veszteség is. A májat ne mossuk meg és ne sózzuk meg előre.

A csirkemájat én nem vágom fel, hanem egyben teszem a felolvasztott zsírba. Amikor a zsír már átlátszó, de még nem ég és nem forr, akkor megy bele a máj. Mivel a májban van sok víz, amit nem akarunk megenni, ha nagyon meleg a zsír, akkor serceg meg leégeti a fröcsögő zsír a kezünket. Azért kell jó sokáig sütni, hogy a zsír kiűzze a vizet a májból, sőt átvegye a helyét, ettől lesz a májacskánk jól kenhető.

Ne ijedjünk meg, ha a katyvasz zavarossá válik, a májból kisülő víz-vér miatt van, hagyjuk nagyon pici lángon mozgásban tartva az egészet, így lassan kimenekül a zsírból a víz és marad a máj. Kb 10 percenként alaposan megkevergettem, hogy ne égjen le, a titok a kis láng, ez időigényes meló, de utána akár hetekig van májas zsírunk.

Amikor már meleg a zsír, benne rotyog a máj, akkor szórok a zsírba sót, borsot és akinek van, az friss majorannát, ágastul, ha van rozmaring, az is csak jót tesz neki.

A lényeg, lassan, hosszan rotyogtatni, tízpercenként megkeverni és a helységet folyamatosan szellőztetni. Ha valakinek a konyhája egyben van a nappalival, akkor keresse fel egy barátját, aki nem ilyen hátrányos helyzetű és ott hegesszen, a bútorból-szőnyegből-függönyből ez a zsírszag az életben ki nem jön.

Film - I am legend

2008-05-23T16:19:00.004+12:00

Csütörtökön, sikerült megtekinteni az I am legend című színes, szélesvásznú ámerikai műalkotást. Alapvetően ez is csak ez zombis fim, közepesen megcsinált CG-vel, sőt talán jobb, ha azt mondom, hogy túl is van rajzolva, néhol úgy éreztem a film közben, hogy a burnout c. autós-üldözős játékban vagyok.

A sztori nem túl szofisztikált, a tudományos kutatás során egy cég azt mondja, hogy legyőzte a rákot, megvan az ellenszer, de sajnos valami ofszejdra megy és nem gyógyszer lesz, hanem egy szörnyű vírus amitől az emberek mind meghalnak, akik nem, azok szörnyezetté válnak, nem bírják a napot viszont mindent meg akarnak zabálni, főleg másokat. Főhősünk kutatóorvos katonáéknál, megpróbálja kimenekíteni a családját a karanténból, de nem sikerül, pánik, sikoltozás, stb. Mivel NY Cityt lezárják, se ki se be, ott maradnak a zombikák akik bújkálnak a sötétben és ott marad Will Smith úr, aki szarvasra vadászik az elhagyatott utcákon, éccakára pedig bezárkózik erődített lakásába a kutyájával, rettegni a rémektől. Ő a harmadik csoportba tartozik, ő valamiért immunis a fertőzésre, ahogy a blöki is.

Közben a pinyóban kutatja az ellenszert, elkapdossa a szörnyeket (vérre gyünnek) hogy emberen is kipróbálja az ellenszérumot amit kieszelt. Elkapja a főrém csaját és injekciózza, kicsit sikerül, kicsit nem, de a rémek megharagszanak rá és elkezdődik a kergetőzés. Eltérően az eddigi jól bevált halivúdi gyakorlattól, a kutya meghal. Megjelenik egy nő a gyerekkel, azok is immunisak és a hegyekbe akarnak menni, mert ott van túlélő kolónia.

Végül meglesz az ellenszer, a doki feláldozza magát, a csaj meg elviszi a hegyekbe a szérumot és mindenki boldog, csak a főhősünk halott, szintén nem egy holivúdi nyálas rózsaszín befejezés, nem is túl vidám, mert közben kiderül, hogy a karantén nem jött be, az emberiség eléggé ki van halva, alig maradt. Egynek jó volt, az mindenképpen jót tett a filmnek, hogy csak kicsit pozitív a végkicsengése és a doki megmurdel, de a látvány sokszor túlzott volt, a sztorit már többször láttuk/olvastuk, zombikkal tele a padlás, de Smith úr egészen színész+szerűen élvezhetőt alakít. Külön plusz pontot adok a három éve kihalt nyújork lerajzolására-megcsinálására, nagyon jól nézett ki a környezet, mégha voltak is túlzó részek benne.

Van alterntív befejezés is, hát arról inkább szó se essen, érzelmes szörnyzet, megmenekülő doki, hagyjuk is inkább.

zene-tánc

2008-05-23T15:44:00.006+12:00

Kedden már előre eltervezett akcióban Ildivel és Ábellel meg Rékával és Grétivel meglátogattunk egy Glen Eden-i közösséget, ahol éneklős játszóház volt gyerekeknek. Alapvetően ez egy presbiteriánus templom, ahova lelkes anyukák viszik a gyerekeiket, ahol lelkes presbiteriánusok szórakoztatják őket.

presbiteriánus harci technika

Maga hely nagyon szép környezetben van, az építmény viszont a szokásos zátnylakók által hebrebákolt fa szerkentyű, kicsit sötét, kicsit szőnyegpadlós, de legalább presbiteriánus. A személyzet nagyon kedves volt és segítőkész, szerintem ilyen önkéntes munka ez nekik, viszont 3 dollárért egy bazi nagy teremben szólt a zene és egy néni mocorgott, a gyerekdalok szövegét egy másik idős néne rakosgatta az írásvetítőre. Igen, igazi írásvetítő, mint gyerekkoromban a suliban, nem láttam ilyet már vagy tíz éve.

ifjú presbiteriánus padavanok

A dalok aranyosak voltak, ilyen "ez itt a térdem ez meg az orrom" meg hogy ugrik fel a jackindabox, ha piszkálják, a szokásos bárgyú gyerekdal-zenével, de a rövidlábúak jól érezték magukat és az egész hangulat kellemes volt. Nem is térítettek és látszott, hogy jó szándékkal csinálják, szóval nekem az egész nagyon pozitív volt. Az egész fél órás kaland után még volt kávé+süti+dumcsi, amolyan közösségi csevely, ami biztos klassz, viszont a déli félteke legrosszabb kávéját ízlelhettük meg, rosszabb volt, mint egy verés.

presbiteriánus mesterharcos a csodafegyverrel

Innen gyorsan leléptünk, és elmentünk Rékáékhoz, a gyerekek jót játszottak, mi jót beszélgettünk, aztán szépen hazabaktattunk a jól kifáradt gyerekkel. Rékáéknál megkóstoltuk a persimmon nevű gyümölcsöt, amit nem tudom magyarul hogy hívnak, olyan, mint a sápkóros paradicsom, de az íze finom, édes.

persimmon

Musick Point - Bucklands Beach North

2008-05-18T22:16:00.004+12:00

Az időjárás kevéssé télies, legalábbis a mi felfogásunk szerint, úgyhogy a ragyogó napsütés kiűzött bennünket a lakásból. Mivel már egy ideje mocorog a fejemben a golfpálya-fotózás, most Hobe tegnapi tippjét követve, a könnyű szték beebédezése után, Musick Point irányába indultunk. Bár ez is Aucklandban van, azért közel nyolcvan km-t autóztunk.

Musick Point a Bucklands Beach kis félszigetének a spiccén helyezkedik el és lehet onnan nézni szerteszét. Sőt, le is lehet mászni a vízhez, amit meg is tettünk a rengeteg meredek lépcsőkön, és néztünk a szemünkkel alaposan. Ha kiáll az ember a (fél)szigetspiccre, akkor balról jobbra a következőket láthatja: St. Helliers, távolban North Head és Takapuna, Rangitoto vulkáni kúpja, nagyon közel majdnem pont szemben a Browns sziget gyönyörű dombjai, Motutapu és Motuihe szigetek, jobbra a távolban Waiheke sziget, mág jobbrább Omana beach, Beachlands és Mellons Bay.

Csudaszép, a késő délutáni Nap bevilágítja az egész miskulanciát, a tengeren összevissza járkálnak a mindenféle vizijárművek, az ember háta megett pedig, a susnyás takarásában egy szikrázóan fehér art deco épületben titokzatos dolgokat művelnek a Suburban Amateur Radio Club tagjai, akik egyébként a Musick Memorial Radio Stationt is üzemeltetik. Akik tudni akarják mivel ütik el az időt a klubtagok, azok hangoljanak az FM 88.2 MHz-re és megtudják.

A félsziget végét (leszámítva az amatőr rádiósokat) teljesen kitölti a Howick Golf Klub, amely egy irdatlan nagy dimbesdombos tájon terelgeti lukról lukra a klubtagokat. Nagy. Igazi. A fű kiborítóan néz ki. A lukak környékén biliárdasztal simaságúra van nyírva, de máshol is rövid, sportos a frizura. Én még ilyet nem láttam, igaz sosem jártam még golfpályán. Pláne ekkorán. Nagyon ápolt, nagyon tiszta az egész és nagyon szép a növényzet azon része ami nem a fű, mert az nyilván szép. Csavarogtunk egy kicsit, sőt nem is olyan kicsit, csak sajnos én ilyenkor kevéssé vagyok élvezhető, mert fotózom és enyhén aszociálissá válok. Mindenesetre a nejem végül rávett, hogy induljunk haza (valójában csak vacak lett a fény), még beugrottunk a klubházhoz, hogy a pálya elejét is megnézegessük.

Magáról a golfról nem sok fogalmam van, csak annyit tudok róla, hogy golfkocsikkal kell jönnimenni, legalább 15 ütő kell a zsákba és kis kerekes biszbaszt vonszolva kell strabancolni rengeteget a füvön és megátkozni más labdáit. Amennyire láttam, ezt jó kedéllyel űzi a nép, és tegyük hozzá, hogy ez az egyetlen sportlétesítmény amit az ember eltűrne a háza mellett. A pálya csendes és szép. A golfozók csendesek. Az egész csendes, kivéve amikor az egysávoson fedübörög egy baszomnagy piros Kenworth kamion, majd vissza. Senki nem értette, ekkora golfcucc nincs is.

No sebaj, hazajöttünk, majd itthon összekaptam a tegnap vett roppant egészséges salátát (mindenféle árokparti kaszálás eredménye van venne, rukkola meg terrakotta meg lapulevél, mittomén) és a tegnapi rákos-kukoricás pizzára fel nem férő kis rákocskákat paradicsomra, hagymára és fokhagymára dobva megcsináltam, majd az is a salátába került. Nagyon finom lett, meg szörnyű egészséges, meg ezo-bio-öko, csak rohadt éhes kezdek lenni mert csak ezt vacsiztuk. Na sebaj, ez is több, mint búcsúba' egy pofon. Még sok fotó a fotóalbumban, élő golfozókkal, naplementés kamionnal, csak tessék, csak tessék...

Muzik - május

2008-05-15T12:20:00.007+12:00

Tegnap volt a muzsikanap, újabb ötven track-et tehettem a magamévá, lássuk az eMusic zsákmányt:

(a havi díj fejében 6 albumot vásároltam amelyek együttesen 5,46 óra muzsikával bővítették a kollekciót)

Art Blakey and the jazz messengers

Az album a Live! Slug's, NY és tényleg live és tényleg roppant kellemes, mozgalmas, nem könnyű hátradőlve meghallgatni, jobb, ha csinál valamit az ember közben, így nem kap sokkot a prögősebb részektől.

Coleman Hawkinstól két albumot is vettem, ő eddig nem szerepelt a gyűjteményben, pedig nélküle nem lehet teljes. "Hawk" 1904-1969-ig élt és ő tette a tenroszaxofont igazi jazz hangszerré. Gyerekkorában zongorázni és csellózni tanult, de kilenc évesen kezébe kaparintott egy szaxofont és nem volt megállás. 1921-ben már a Jazz Hounds-ban játszik, '23-'34 ig a Fletcher Henderson's Orchestra tagja New Yorkban, itt már kezébe vesz basszus szaxofont és klarinétot is. Louis Armstong hatása változtatja meg a játékát, pár évvel később már Európában szólista, együtt dolgozik olyan nevekkel, mint Django Reinhardt és Benny Carter. Az USÁba visszatérve elkapja a swing, ekkor születik meg "Body and Soul" című szólóalbuma, amely mérföldkő a swing történetében, szinte végig improvizál rajta. A bebop éra kezdete egy sikertelen bigband alapítással lepte meg, de ez nem szegte kedvét, egy kiváló kombót vezetett amelynek tagjai Thelonius Monk, Oscar Pettiford, Miles Davis, és Max Roach voltak, hát ezt nincs hova ragozni. '43-ban a bibop história első felvételét csinálta meg Dizzy Gillespie-vel és Max Roach-al. Munkája hallható a Thelonius Monk with John Coltrane albumon is. Élete végére masszívan vedelni kezdett, utolsó felvétele '66-ból való, rá három évre tüdőgyulladásban hal meg. Mindkét albuma, a "The Hawk Swings" és a "Jamestown, NY, 1958" kiváló munka, lebilincselő és professzionális. A Jamestownban már a rég kiforrt művész dolgozik, mindkét album szuper, erősen ajánlom.

John Coltrane-t nem kell bemutatni a jazzbarátoknak, az ő munkái nélkül nincs jazz gyűjtemény. Coltrane 1926-1967-ig élt zeneszerzőként és szaxofonistaként írta be magát a jazz történetébe. '49-től Dizzy Gillespie bigbandjában fújja, majd a bigband feloszlása után is Dizzyvel marad és '51-ig együtt dolgoznak. Az album a '60-ban létrejött saját formációjának felvétele, érdekessége, hogy szoprán szaxofont már nem nagyon használtak a jazzisták akkoriban, elavultnak tekintették. Ezen az albumon mindennek tűnik, csak elavultnak nem.

A The Dave Weckl Band egy másik éra terméke, Dave 1960-ban született és a nyolcvanas években kezdett igazán komolyan zenélni. 7 évig dolgozott Chick Coreával, dobosként lassan el is távolodott a klasszkus jazz iránytól, ez a 2000-ben megjelent albuma, a Transitions inkább progresszív irányzat, mint nem, de roppant kellemes időtöltés meghallgatni, hogyan dolgozik a "triplet king"

Marc O'Connor zseniális kortárs hegedűs és zeneszerző, ezen a live albumon hallhatjuk is, hogy miért tartják zseninek. Hot Swing és ez úgy igaz ahogy van. Marc a legendás Stephane Grappelli tiszteletére játszik és ha valaki szereti Grappellit (nem lehet nem szeretni), akkor ezt az albumot is szeretni fogja. Swing, hegedű, nincs hiba.

Gasztro - Pikáns csirke mogyoróhagymával

2008-05-13T19:19:00.004+12:00

Amíg a mosodában prögtek a gúnyák a vízben meg a szárítóban, csavarogtunk a Northcote centerben, ahol van egy csirkeorientált hentes (egyébként is orientált, hehe) ahol két szép, kisportolt csirkemellet vételeztem. A csirkemell remek takarmány, könnyű elkészíteni gyorsan megvan és egészséges, meg izé.

Mivel már délelőtt kigondoltuk, hogy vendégeket hívunk, és a múltkori, nem publikált csirkereceptem nagyon jól sikerült, gondoltam megismétlem úgy, hogy ami akkor hiányzott, most belekerül. Mivel sikerült szert tennünk igazi hazai erőspaprikára (HE osztályú romboló) itt volt az ideje, hogy felhasználjam. A paprikát Tibortól kaptuk, meg kaptunk tőle még sok minden mást is, ezúton is hozsanna néki és szeretteinek, nélkülük ez a poszt sem jött vona létre!

Naszóval másfél csirkemellet felkockáztam, sóztam, borsoztam, picit koriandereztem, majd félretettem pihengetni. Felvágtam 4 fej mogyoróhagymát (salott) vékony szeletekre, egy zöldpaprikát (nem kaliforniai!) is mellévágtam, 4-5 napon szárított paradicsomot és egy erőspaprikát karikákra.

hagyma, paprikák és szárított paradicsom

Miután a zöldségeket hevített olívaolajra dobtam, hagytam őket kicsit melegedni, egészen addig, míg a mogyoróhagyma üvegesedni nem kezdett. Ekkor jött a husi, amit jól eldolgoztam a zöldségekkel és egészen kis lángon hagytam levet ereszteni és beledobtam két babérlevelet is. Amikor már szemre kijött az összes nedv a húsból, akkor rácsavartam egy fél citrom levét és alaposan összekavartam. A lé elforrása után, csak sűrű szaft maradt, amit felengedtem 4 evőkanál szójaszósszal és hagytam besűrűsödni megint.

első fázis

Eddigre a paprikák és a mogyoróhagyma teljesen szétfőtt, a csirke szépen megbarnult a szójaszósztól és rendesen át is főtt. Az erőspaprika kellemesen átjárta az egészet, picit háttérbe szorítva a mogyoróhagyma komplex ízét és a szaft nem hagyta kiszáradni a húst.

második (preszójaszósz) fázis

Mellékesen megjegyzem, hogy vendégeink (Kriszti és Csanád) Atkins diétán vannak, úgyhogy le vannak tiltva mindenféle szénhidrátról, így köretet csak magunknak csináltunk, ők kaptak egy szelet vajjal átsütött marhasztéket, hogy ne legyen unalmas a csirke.

finish

hozzávalók a későbbi okulásra:

1.2kg csirkemell filé
4 mogyoróhagyma
egy zöldpaprika
egy erőspaprika
4-5 szárított paradicsom
citromlé
szójaszósz
sóbors

Maungakiekie

2008-05-11T22:13:00.004+12:00

Mivel remek napsütés fogadott vasárnap bennünket, gondoltuk sétálunk egyet, valahol, ahol még nem voltunk. Választásunk a Cornwall parkra esett, és ha már ott voltunk, akkor megnéztük a hányatott sorsú One Tree Hill-t is.

birkák a hegyen

Az One Tree Hill Auckland kellős közepén helyezkedik el, egyike a számos vulkáni eredetű kúpnak, és egyike a legnagyobbaknak is. Roppant kedvező elhelyezkedését észrevették az őslakosok is, és már az 1700-as évektől a Wai o Hua maori törzs lakóhelye volt. Mivel Auckland két nagy öbléhez is közel esik, (Waitemata Harbour keletre és Manukai Harbour nyugatra ) kényelmesen tudták ellenőrizni a más törzsek észak-déli irányú mocorgását, valamint a magaslati pont miatt remekül védhették is a területet a mocorgók ellen.

(n)One Tree Hill

A vulkáni kúp és az azt körülvevő vidék rendkívül termékeny, többezer fős közösség éldegélt a területen, sőt, a hegyet teraszolással még kényelmesebbé tették, és erődítették. Ennek nyomai máig láthatóak. Ami leginkább látható, az viszont a fehér ember miatt van, a hegytetőn magasodik Sir John Logan Campbell síremlékét díszítő obeliszk, amely a város számos pontjáról kiválóan látszik. Az emlékműtől pedig kiválóan látszik a város számos pontja, úgyhogy egy-egy. Gyönyörű, ahogy az ember körbesétál a hegytetőn és elétárul a csendes óceán és a tasmán tenger is, meg Acukland végtelensége, távolban a Rangitoto és a Waiheke sziget.

a szomszéd vulkán a Mt. Eden

Visszatérve Campbellhez, neki farmja volt az akkori Auckland külvárosában, majd utazgatott és amikor visszatért 1880-ban, kigondolta, hogy nagy udvarházat épít, a hegy lankáira és mindent fákkal ültet be, köztük olajfákkal is. 20 évvel később feltűnt neki, hogy a város ellep mindent és nincs egy nyugodt zug a környéken, ahol sétáni lehetne egyet nyugodtan. Ezt a tűrhetetlen állapotot úgy gondolta feloldani, hogy az egész birtokot a városnak adományozza és parkot létesített, egy Austin Strong nevű tájépítész tervei alapján.

park

Eredetileg Corinth Park lett volna, de 1901-ben, pont erre meg a szomszédban (OZ) járt Cornwall hercege és herceginája, a későbbi Ötödik György király és a nagy hajóról elnevezett Mary királynő. Sose jobb alkalmat, hogy az ember a köz javára cselekdjék, pláne ha tiszteletbeli polgármesteri címet kap az arrajáró excellenciáktól, az újzélandi népnek ajándékozta a parkot és kérelmezte őkegyességüket, hogy hadd nevezze el Cornwall parknak, na, légyszi... A brit uralkodó osztály kivételes jószívűséggel van megáldva, mint az közismert, hát hagyták a jóembernek, akit később lovaggá is ütöttek. (megszőrösödött) A maorikkal is jóban volt, a síremlékén jó sok maori szöveg van, ennek idézésétől hely hiányában eltekintek.

a parkba vezető pohutukawa allé

A hegy és környéke ma is közterület, maga a One Tree Hill Domain a városi tanács kezelésében van, az azt övező Cornwall Parkkal együtt összesen 220 hektár zöldterülettel gazdagítja Aucklandot. (a parkba autóval csak este hatig lehet bemenni) Ebből 120 hektáron gazdálkodás folyik, birkák és tehénkék legelnek, teljesen vidéki képet festve a nagyváros közepén. Legalább a játszótérre igyekvő gyerekek látnak tehenet élőben.

automata fű-tej konverterek

Maga hegy is nagyon szép, a vulkáni formációk vastag zöld rétegbe burkolóznak, de a park az minden képzeletet felülmúlóan gyönyörű. Természetesen nem hiányoznak a köztéri barbik és a padok és a piknikező családok (tél van, vagy mi) e hatalmas, csudálatos fákkal, élénkzöld gyeppel és rengeteg madárral felszerelt park kedvelt célpontja a helyi erők hétvégi sétájának. (kutya csak pórázon!) Öröm nézni, hogy a gyerekek szaladgálnak, a népek bringáznak, és nem ordít senki, hogy fűre lépni tilos, ebadta huligánok!

a képen egy esküvőt rejtettünk el

A hegyen Auckland alapításának idején egy hatalmas fa állt, majdnem a csúcson, erről kata a hegy a One Tree Hill nevét. Az a fa pohutukawa volt (metrosideros excelsa) de egy fehér telepes kivágta 1852-ben, máig viták vannak, hogy rombolásdiból vagy tüzifa kellett neki. Pohutukawából egyébként hatalmas példányok vannak a parkban a hegy lábánál, meg a lankákon egy 150 éves, hatalmas.

150 éves

A maorik szerint a hegy a totara fáról (podocarpus totara) kapta a maori nevét. Mindenesetre 1870 körül fenyőféléket ( pinus radiata ) ültettek a hegytetőre, hogy legyen legalább fa a csúcson. Az első komolyabb balhé a hatvanas években volt, amikor egy tengerentúli cserkészcsapat levagdosta a hegyen a két fiatalabb fenyőfélét. A maradék egy fa egészen 1994-ig sértetlenül díszelgett a hegy ormán, amíg egy maori tiltakozókból álló csapat láncfűrésszel nem esett neki szegény fának, részben, mert az nem őshonos újzélandi fa. (részben meg a függetlenség évforulója volt) Másodjára sikeres volt az akció, 2000 októberében újabb láncfűrészes kísérlet során a fa jóvátehetetlenül megsérült, és mivel a hatóságok féltek, hogy a haldokló fa kidől és balesetet okoz, inkább eltávolították, a helyére azóta sem került másik fa, (a maorik nem hagyják, sőt a városi tanácsnak el kell távolítani az illegálisan ültetetteket is) viszont így sikerült a köznyelvben a One Tree Hill név helyett a "None Tree Hill" nevet a buckára ragasztani.

vegyük észre! a '96-os felvételen még ott a fa a hegytetőn! (wikipedia)

A parkban van még egy csillagvizsgáló és planetárium (amely két aszteroidát is felfedezett a 19620-ast amely az Auckland nevet kapta és a 23988-ast, amely a Maungakiekie-t) és itt van az Acacia Cottage nevű házikó, amely az egyik legrégebbi újzélandi faházikó, 1841-ben építették és azóta köszöni jól van, pedig kétszer is odébb rakták. Régen ebben lakott Campbell úr is még kereskedő korában, mielőtt a nép a "father of auckland" becenevet ajándékozta neki és messze azelőtt, hogy lovaggá ütötték volna. A házikó egyébként a Shortland streeten állt, - ami ma a város legközepe, toronyházakkal és bizniszmenekkel - amikor a telepesek nagyrésze még sátrakban lakott. 1920-ban vitték át a Cornwall parkba, ami amúgy is Campbellről szól.

acacia cottage

No és természetesen van itt egy játszótér is, amely a mai szép napon sok kis lurkót vonzott, akik nem nagyon zavartatták magukat a félóránkét szemerkélni kezdő esőtől. Mi is játszótereztünk a gyerekkel, aztán sétáltunk a park hatalmas fái között, hol egy esküvőbe, hogy egy népes ázsiai család barbis piknikjébe botolva, kerülgetve a az irdatlan mennyiségű sportolót, sétálót, akik mind élvezték a napocskát. Nekem nagyon tetszett, hogy hiába az elképzelhetetlenül magas ingatlanár, hiába a a városi helyhiány, 220 hektáron nem lesz pláza meg parkoló meg ipartelep. Megmarad az aucklandiak parkjának.

balra legelő, jobbra obszervatórium

Gasztro - füstölt hoki édesköménnyel, fehérborban

2008-05-02T16:32:00.003+12:00

Ma ismét a helyi tenger ajándékát vettük górcső alá, egy, még amszetrdamban ellesett recept segítségével. A beszerzett hoki nevű halacska kippered - vagyis sózott-füstölt - állapotban jött már haza, remek illata volt a két szép szelet filének. A recept lényege nem is a sütés, hanem inkább a párolódás, amelyet a szegény tetem olívás-fehérboros-édesköményes fürdőben tölt.

Hozzávalók:
- hal
- édeskömény (1 gumó)
- újhagyma (zöld része)
- másfél citrom
- pár gerezd fokhagyma
- fehérbor
- sóbors

A letisztított és szálkamentes halszeleteket, amelyek amúgy is sózottak, bedörzsöljük só és bors keverékével, és a tepsibe helyezzük vékony olívaolaj rétegre. Ha ez megvan, akkor vágjuk fel az újhagyma megmosott zöldjét, karikázzuk fel a citromot és hosszában hasogassuk fel az édeskömény gumóját is.

füstölt hoki és pajtásai

Ha ez megvan, akkor a felkarikázott citromot és a deszkán összetört fokhagymát is dobáljuk mellé, az egészet locsoljuk meg olívaolajjal és vigyázva, hogy az olajat ne mossuk le a hozzávalókról, a tepszi sarkánál adjunk a cucchoz két és fél vagy három deci fehérbort. Esteünkben ez helyi sauvignon blanc volt. Ha minden az edényben van, akkor még sózzuk meg az egészet.

mindent bele

A tepszit fedjük le fóliával, hogy a hozzávalók szépen párolódjanak és mindent átjárjon a zöldségek és a fehérbor aromája. tegyük előre melegített sütőbe 150-180 fokra és kb. 30-40 perc alatt elkészül a finomság. Ez az idő pont elegendő a köret elkészítésére, esetünkben ismét rizs került az asztalra.

hőkezelés előtt

A füstölt hoki az egyetlen itteni termék amivel találkoztunk eddig, aminek valódi füstölt íze van, nem csak valami halvány érzemény lengi körül a takarmányt, karakteres, gazdag füstölt íz és aroma van benne. Az édeskömény egyébként igen ajánlott a fehér húsú halak mellé, de amikor nem füstölt az áru, akkor óvatosan bánjunk az édesköménnyel, ha túlzásba visszük, minden más ízt elnyom. Jó étvágyat.

kész is

barbi

2008-04-30T21:33:00.002+12:00

Újzélandra sok jellemző dolog van, ami sokak számára ismert, ilyen például az elképesztő léptékban zajló birkatartás, vagy a természet érintetlen szépsége, az egészséges környezet és mindenféle sporteredmények, az America's Cup-tól a rugby és cricket őrületig. Van még sok egyéb, ami főleg ezen a zátonyon érdekes, most a nagy merítésből csak a barbecue mániára térnék ki, amit akár nemzeti sajátosságnak is nevezhetünk. A kiwi barbecue nélkül olyan, mint a rugby világbajnokság All Blacks nélkül.

A barbecue (bbq, barbi) mindennapos dolog, annyira szerves része az életnek, hogy bármerre sétál az ember, a kertekbe bekukucskálva mindenhol talál egy ilyen-olyan állapotú barbi készséget, sokukat már eléggé lehasznált állapotban, de szemmel láthatóan napi használatban. Számtalan barbi figyelhető meg puckupok platóján hétvégén, amint kirándulni megy. A barbi szinte bármilyen lehet, a legegyszerűbb backyard modellektől - ahol egy szimpla vaslap, négy láb és egy égőfej a vaslap alatt már 100 dollártól - a komplex, 8 égőfejes, lecsukható tetejű, krómozott vagy rozsdamentes űrállomásokig, amelynek az aljában kis szekrény van, oldalt gázrózsa, nyársforgató, hőmérő és ki tudja még mi nem, egy használt kocsi áráért. A paletta speciális ága a hordozható barbi, ami a legváltozatosabb formákban jelenhet meg, a táska méretű (és kinézetű) cajgtól a kicsit nagyobb, többrészes alkalmatosságokig. (persze azért ez a hordozhatóság eléggé viszonylagos, mi is nem hordozhatót dobtunk be egy mikrobuszba és tettük ezzel hordozhatóvá.

alap barbi

Természetesen az ember a barbit külön szaküzletből szerzi be, elsősorban újzélandi gyártmányút, mert itt általános nézet, hogy a világ többi része mit sem sejt a barbizás lényegéről. A barbi gázzal megy. Pont. Ugyan itt is lehet kapni faszenes barbikat, de itt nincs a benzinkutaknál zsákos faszén, ehhez a szakboltba kell fáradni, de ilyesmire úgyis csak bevándorlók képesek, a kiwi gázzal barbizik, a gázpalackot viszont majd' minden benzinkútnál fel lehet töltetni.

hordozható barbi

Barbiból olyat érdemes venni, amely az egyik oldalán rácsos (grill) a másik oldala pedig vaslap, nem árt, ha kétoldalt van hely fűszereknek, pakolni az edényeket amelyek a nyers és a kész kajákat tartalmazzák és okosabb barbiknál rögzíthető a gázpalack, nehogy felboruljon, valamint oldalt kapmók vannak a barbieszközök felaggatásához.

Nem csak a hátsókertek bulija a barbizás, a kikötőben végigsétálva számtalan vizijármű tatján van egy barbigép, ha arra nincs hely, hogy fixen beépítsék, akkor a korlátra hebrebákolva, de barbi nélkül a hajókázás sem képzelhető el. A barbi természetesen nyáridőn van igazán elemében, de nem kell fanatikusnak lenni, hogy hűvösebb napokon is beüzemeljék, az alapból is erősen outdoor orientáltságú kiwik.

a barbik maseratija

A barbi leginkább a mindennapok eszköze, gyakran érezni a kertben sülő husik illatát szerte a környéken, sok háztartásban heti több alkalommal is sütögetnek a szabadban. Ne feledjük, itt nincs faszenes macera, az ember kimegy a kertbe és 3 perc múlva már dobhatja is a husit a platnira. Emellett népszerű időtöltés a csoportos barbizás szinte bármely szabad területen, ideértve a strandokat és közparkokat. Mindennapos látvány a parkban, tengerparton a fűben csücsülő baráti társaság vagy család, amely élénken beszélgetve üli körül a kicipelt barbit és készül a hatalmas zabálásra. Sok park fel van szerelve ingyenbarbival, csak a sütnivalókat kell odavinni és persze előbb érkezni a 60 tagú maori családnál.

Másik jellegzetes az un. rendezvénybarbi, amikor bármiféle fesztiválnak, vásárnak szerves része a barbis sütögetés, vagy akár egy iskolai nyílt napon, amikor a szülők találkoznak a tanárokkal, vagy egy hosszú déli-szigeti buszos túrán, amikor az órákon át tartó buszozást szakítják meg egy gyors sütés erejéig. Kemping vagy motel sem nélkülözhet elkerített barbihelyet ahol a vendégek amguk barbizhatnak kedvükre.

beépített hajóbarbi

A barbi annyira elterjedt és általános dolog, hogy az élelmiszerboltokban, hentesnél, sok húsáru már barbikész állapotban van, vagy páclében úszik pálcikára szúrva. Előre csomagolva lehet kapni 6 hamburgerhusit, barbihoz szeletelt húsokat, halakat, barbinsütős kolbászkákat, hurkácskákat. A szakácskönyvpiac szabad szemmel jól látható szegmense a platninsütős recepteket tárgyaló kiadványok, ebben aztán a legváltozatosabb ételkreációk szerepelnek, sőt vannak olyanok, amelyek más népek konyháját fordítják le barbisan elkészíthetőre.

Én nagyon szeretem a barbit, fantasztikus dolgokat lehet rajta összehozni, (pláne eg jól bejáratott darabon) isteni zöldségek, gombák, halak-rákok, príma szték vagy hamburger készíthető, miközben az ember a barátaival jól érzi magát vagy világot vált meg némi sörbor mellett.

barbi forever

Ez a legfontosabb! A barbi ugyanis nem csak gasztronómiai szempontból kínál végtelen lehetőséget a sütnifőzni szeretőknek, hanem egyben társadalmi tevékenység is. Nekünk is volt szerencsénk nagy társasággal a tasmán tenger partján éjszaka sütögetni és mulatozni, feledhetetlen élmény volt.

Gasztro - Csirkecomb gyömbéres csilivel

2008-04-29T17:40:00.004+12:00

Mivel legutóbbi alkalommmal nagyobb mennyiségű csirke(alsó)combokat vásároltunk, a mai tetemrehívás rájuk épül, meg a zöldségesnél beszerzett friss zöldbabra.

A csirkecombikák türelmesen kivárták, amíg egy serpenyőben olivaolajat, gyömbéres-mézes csiliszószt és mustárt összekeverek és megforralom. Került a szószba még piciny őrölt koriander és kevés friss itromlé. Miután a szósz összeállt, vízzel addig higítottam, amíg még volt egy kis tartása, és beledobáltam a besózott-borsozott combokat.

Miután jó darab időt lubickoltak lassú tűzön, majdnem teljesen átfőttek, az egész társaságot belepakoltam a tepszibe rájuk öntöttem a besűrűsödött szószt, és beküldtem őket a már 150 fokos sütőbe. Darab idő után, a sütőt átkapcsoltam grillezősre, hogy a combokon megbarnuljon a bőr (baromfi szépségszalon) és már készen is voltunk.

Mivel annyi rizst eszünk, mint Csang Kaj Sek, ma már nem volt kedvünk hozzá (no meg rendesen csak Kata tud rizst főzni, én odaégetem vagy kemény marad), ezért az egybenhagyott zöldbabot tettem a serpenyőbe, kis olívaolajra. (a szárakat meg a végeket lecsipkedtem) Amikor már hangja kezdett lenni, akkor felöntöttem vízzel, sóztam, mellédobtam 4 gerezd fokhagymát (félbevágtam a gerezdeket) plusz - kaland az élet - beledobtam egy csirkeleves kockát és reszeltem bele egy kis friss gyömbért.

A végeredmény nagyon finom lett, a zöldbab kellemesen fűszeres lett, a háttérből előköszönő, enyhe gyömbéríz találkozott a friss zöldbab saját aromájával, emellé a csirke, a kellemesen karamellizálódott mustáros-mézes-csípős szószt szívta fel, a ropogós bőr alá. Együtt is harmonikus páros alkottak, mindhármunknak nagyon ízlett.

vasárnap templom

2008-04-28T18:32:00.004+12:00

A vasárnap nem alakult fényesen, a zuhogó eső mindenkit eltántorított a tervezett kirándulástól. Mivel B tervünk nem volt, az időjárás meg szomorúan nézett ki, ezért átszaladtunk a takapunai piacra, hogy körülnézzünk, de nem jutottunk el oldáig, mert miközben a magas vízállásnál kájtozókat néztük, ránkszakadt az ég.

Kissé elázva menekültünk be egy szőnyegboltba, ahol csudaszép perzsák voltak, meglehetősen morcos árakon. Eddig nem tudtam, hogy akarok kézzel csomózott szőnyeget, de most már világos. Kis nézelődés után visszaültünk a kocsiba, hogy csavarogni menjünk az esőben. A gyeremek hamar elaludt az autóban, miközben összevissza krúzoltunk, úgyhogy abba a kellemetlen helyzetbe kerültünk, hogy nem akartunk hazajönni, hogy a gyerek pár perc alvás után felébredjen, viszont mi kiszálltunk volna szívesen.

A vallás sietett segítségünkre (még ha nem a miénk is), kifigyeltünk egy táblát, ami devonportban az anglikán, Holy Trinity templomban hirdetett book fair-t. Kis kóválygás után rátaláltunk az épületre, amelyben szét voltak tolva a padok, középen pedig több asztalsoron könyvek hevertek, téma szerint szétszedegetve.

Én antikvár-őrült vagyok, könyv az mindenféleképpen jöhet, Katának is elfogyott az olvasnivalója, úgyhogy erősen fellelkesedtünk, amikor kiderült, hogy a legdrágább könyv 5 dollár, a keményfedelesek 2, minden egyéb pedig 1 pénzekért vihető. Két nekifutásra zsákmányoltunk a nálunk lévő húszdolláros fedezetig, egy kartondoboznyi könyvet, főleg ponyvát (Ludlum, Forsyth) egy Ogilvy-t, James Clavell-t, Leon Urist, Tolkien örökbecsűjét, és gyerekkönyveket.

Az itteni könyvárak mellett 20 dollárért 18 könyvet venni igen szép teljesítmény, sőt ez az otthoni könyvárak mellett is klassz eredmény. Egészen megvidámodtunk a szerzeményinktől, úgyhogy hazaérve körbeszóltunk a szomszédságnak. (akinek nem, attól bocs)

Este megtekintettük az elmúlt időszak talán leggyengébb filmjét, cím szerint Beowulf-ot. Igen, azt amit 3D-ben újrarajzoltak, ki tudja miért, és ami enélkül a szánalmas grafikai megoldás nélkül is elég hitvány lett volna. Ezt ne nézze meg senki.

vegyes

2008-04-24T15:08:00.005+12:00

Miután nem sok minden történik, most összeszedtem az elmúlt kb. egy hét minden tücsökbogarát, hátha árnyal valamilyen képet.

Először is az idő kezd vacak lenni, bár pár órára kisüt a napocska, ma különösen kedves tőle, hogy miután elhoztuk amosodából a vizes ruhát és kiteregette Kata, a felhők eltűntek és a gúnyák lelkes száradásba lezdtek. Időnként elered az eső, összevizezi a kertet, de semmi komoly. Este már időnként hűvös van, a gyereknek is elkezdett folyni az orra, hát erre én számítottam, nem is a hideg miatt, hanem inkább azért, mert este gyorsan lehűl a levegő, napközben meg 18 fokok vannak.

Tegnap éjszaka megszűnt a telefonvonalunk, így lehajtottunk az indormációs szupersztrádáról is. Hajnali egykor ez nem nagyon érdekelt, de reggel felhívtam a telekomot, hogy legyenek szívesek megoldani a gondunkat. Kicsit döcögősen bár, de elhitték, hogy nem a készülék hibája (azt ugye bárki mondhatja, hogy ért hozzá) és kb. 5 telefonváltásból kiderült, hogy jön egy alak három és hét között, aki majd megcsinálja. Időközben a bejövő hívásainkat átirányították a mobilomra, de nem hívott senki, úgyhogy végül is mindegy volt. Kettő körül megjelent egy kedves szerecsen a kertben és a házat stírölte, úgyhogy kiballagtam, hogy mi van, és - itt jön kérlelhetetlen erejű vaslogikám eltéphetetlen lánca - kifigyeltem, hogy a telecom előírásos színeiben van. Kicsit találgattuk, hogy hol jöhet be a kanóc a házba, mert szerinte az utcán a trönk stimmel. Kicsit bukfenceztünk a bokrok között és emberünk meglelte a dobozt, kicsit varázsolt a drótokkal, majd lecsekkoltam a vonalat és minden működött. A jóember, a hiba okát firtató kérdésemre a "corroded wires snail in the box" választ adta. Hát, igen, sose volt kertünk.

Az idő előrehaladtával életem párja csendesen kiépített egy kötöttsapka maffiát, terjesztőkkel, fix árakkal, Al Capone kutyagumi ehhez képest. Az összeesküvés még nem nemzetközi, de érzem, hogy OZ-ig ki fog nyújtózni. Hozott fonalból köti a sapkákat meg a fejpántokat lurkóméretben, irdatlan tempóban, egy csendes estén a lakásban csak a szikrákat hányó kötőtüvek csettegése hallik. Ha majd eléri a napi két sapka kapacitást, akkor nyitok egy boltot a trademe-n. Itt ennek a DIY és házikészítésű dolgoknak nagy respektje van, és észbontó mennyiségű biszbaszt lehet kapni az elszántaknak. Fonal, gyöngy, flitter, horgolótű, keresztszemes vajákolás, hímezés-hámozás, mind mind ki van szolgálva, a közeli ilyen boltban kb. 200 féle szalagot lehet kapni meg mindenféle textíliákat és kellékeket. Röltex Rózsi egy olcsó ribanc :)

A villanyművek továbbra is szerencsétlenkedik, most küldött egy letétnyi számlát, hogy azt fizessük be, annak ellenére, hogy korábban azt mondták, hogy az ne fizessük be. Súlyos harcok után, miután mereven állást foglaltam egy általam ismeretlen helyen levő ingatlan villanyfogyasztásának kifizetésével szemben, most ott tartunk, hogy fizessem be a letétet (ezt mindenképpen be kell) és ők majd leolvassák az órát és küldenek számlát. Itt több elektromos szolgáltató is van, akik részben a saját tulajdonukban álló vezetékeken szolgáltatnak villanyosságot, részben más szolgáltatók vezetékein. Hogy az őrületes kavarodás ne okozzon forradalmat, minden fogyasztási helynek van egy egyedi azonosítója (nem, kis buták, nem a villanyóra gyári száma, az senkit sem érdekel) amit IPC (Installation Control Point) számnak hívnak és ettől minden egyszerű és átlátható. Amíg attól veszed a villanyt, akié a drót a házikódig. Minden más esetben egymással kéne egyeztessenek a szolgáltatók, de biztos, ami biztos, neked küldözgetnek leveleket, hogy mindjárt kikapcsolnak. Szerencsére mindnek van ingyenes telefonszáma, ahol lehet magyarázgatni az ide-oda kapcsolgató emberkéknek, hogy mi van. Ez a töketlenkedés ismerős otthonról, csak otthon ki is kapcsolnak. Nu, majd meglátjuk mi lesz.

Megint átestünk egy hónapfordulón, tehát új albumokkal gazdagodott a muzsikatár, Chick Corea, újabb Dizzy, Maynard Ferguson, és még egy Wes Montgomery album érkezett. Jazz és swing vizeken evezünk, mindenkinek csak javallani tudom, ráadásul fenti előadóktól mindegy mit lel az ember, csak jól járhat.

A macupdate megint kiadott egy kupac szoftvert egyben, végzetesen nyomott áron, így már a második ilyen szoftvercsomagot vettem meg, ócsóér (USD 64.99). A jelenlegi pakkot a Parallels húzza, ami egymagában is többe kerülne, mint az egész csomag, így viszont tömeges kedvezménnyel hozzájuthat a dolgozó a szerintem leggyrsabb virtualizációs alkalmazáshoz a macjához. Rövid ismeretető a csomag tartalmáról:

Hazel (rendszerkarbantartó alkalmazás)
Art Text (csinos szövegeket hozhatunk létre, fejlécbe, weblapra, akárhova)
MenuCalendarClock (az iCal rugalmasságát a menüsorra, kúl)
Leap (spotlightot megszégyenítő rugalmasságú és tempójú, metaadat alapú kereső)
StoryMill (regényírás-támogató szoftver)
typinator (szabadon konfigurálható rövidszöveg-kiegészítő, minden alkalmazásban megy)
DVDremasterPro (kétrétegű dvd-ket transzkódol vagy rekódol egy diszk méretre)
Sound Studio (félprofi hangszerkesztő)
BannerZest (saját képekből flash animációt csinálhatunk vele)
Parallels (virtualizációs alkalmazás, inteles mac-on ablakban futtathatunk vele Linuxot vagy windowst vagy bármit ami elmegy intel platformon)

Gasztro - csirkemell filé hagymaágyon

2008-04-21T17:12:00.004+12:00

Ma ismét voltunk állati tetemekért, mert a fagyasztó teljesen kiürül, így kénytelenek voltunk feltölteni alaposan. A beszerzés eredménye soksok finom husika meg zöldségek, húsügyben megint elvagyunk egy darabig. A húsok darabolása-sarabolása után direkt elölhagytam egy jól megtermett csirkemellet, ebből készült a címben is szereplő takarmány.

A serpenyőbe vajat dobtam, abba rozmaringot, majd ezen a vajon megfonnyasztottam 5 felvágott újhagymát és egy fél fej, apróra kockázott lilahagymát, amit itt vöröshagymának hívnak, de hát mit tudnak ezek ahhoz. Egy kis, karikára vágott paradicsom is beleugrott. Amikor már majdnem félig kész volt a hagyma, akkor az előre sózott-borsozott-korianderezett melleket rátettem a piruló hagymára.

Amikor az első páros elkészült, akkor kiszedtem a hagymát egy külön tálkába és a helyére tettem a többi mellhúst. Pár perc alatt megvan az egész, közben elkészült a rizs ami picit nedvesebbre sikerült a menzainál, de ez az élvezeti értékéből nem von le semmit. (lásd még: a termék felületére a kakaóvaj kicsapódhat, de ez a termék élvezeti értékét nem befolyásolja - ahogy anno a macskanyelv dobozára volt írva) Sajnos nincs megfelelő edényünk, hogy szép rizstornyot csináljak, kissé csáléra sikeredett.

A fűszeres-vajas hagyma és a húsból kisülő lé nagyon kellemes, lágy ízt adott, mellé a kicsit semlegesre főzött rizs pompás harmóniát biztosított éhes kis családunk ízlelőbimbóinak. További gasztronómiai remekművek is jönnek, mert túl vagyunk pár kisérleten halügyben (tarakihi paprikás lisztben - Adrienn ötlete után) és még van pár saját écánk kajaügyben.

Jó étvágyat!

Tawharanui

2008-04-13T00:23:00.004+12:00

Igazából a Coromandelre akarunk menni, de de hosszas tanakodás után kiderült, hogy az kicsit messze van a félnapos kiruccanáshoz, úgyhogy más célpontot kerestünk, ahol még egyikünk sem járt, mert Adriennel és Márkkal együtt terveztük a hétvégét. Elsőként Whangaparaoa lett volna a célpont, annak is a Tiritiri Matangi nevű madárrezervátum szigete, de sajnos csak egy hajó megy oda és egy vissza, amit nem fogunk elérni, úgyhogy az északi irányt megtartva sikerült a címbéli desztinációt választanunk.

eső előtt

Tawharanui szintén félsziget, a csücskében pedig van egy védett rezervátum, ami részben a tengerben van, részben a félsziget lezárt részén. Gazdag tengeri élővilág él itt zavartalanul és a park szárazföldi részén még kiwi is lelhető, bár az nyilván csak éccaka.

Warkworth múzeuma

Odafelé autókázva Warkworthban megakadt a szemünk a Parry Kauri Park-on, és mivel még nem láttunk kauri fát, gondoltuk megnézünk magunknak egyet. Hát az első amit megláttunk, irdatlan nagy volt, pedig mindössze 800 éves lehet, ami kauri viszonylatban még nem egy etvasz, 2000-2500 éves fák is vidáman álldogálnak a szigeten, találtak 20000 éves is kaurigyantát is. Viszonyításképpen, halkan mondom, 800 éve az aranybulla magasságában jártunk éppen vagy ott se.

800 éves

Ettől a fától nem messze áll egy fiatal, 600 éves is, és igazából azt hittem, ennyi a nagy látványosság. A fa tényleg nagy, de azért két fát még a nagyokból sem hívnak parknak... A városka parkszéli múzeuma sok fontos emléket rejt, sőt szerintük modern is, leginkább egy fogadóra emlékeztett, úgyhogy oda nem mentünk be, ellenben a vadonba vezet egy sétaösvény, amely jó egy órás bolyongást kínál (gyerekkel egy óra, egyébként 20 perc alatt lejárható) az érdeklődőknek.

bushes

Az ösvény természetesen nem azt jelenti, hogy az egyszerű turista összevissza csángál az erdőben, hanem szépen kiépített, csúszásmentesített ösvény van neki tákolva fából, lépcsőkkel, meg minden. Az ösvényről nem szabad letérni, de igazából nem is nagyon lehet, az erdő sűrű és érintetlen, hatalmas páfrányokkal, és rengeteg kaurifával meg mindenféle más fákkal amiknek szintén hülye nevük van (kowhai, titoki, totara, karaka, puriri), viszont nagyon szépek.

ösvény

A páfrányok, (ponga vagy silver fern) az ország jelképei nagy számban és hatalmas méretben képviseltetik magukat, akkora ernyőket növesztve, hogy az időközben rákezdő eső alig ért bennünket. Az erdő jó sötét, aljnövényzet sincs, a buja zöldségek elfogják a fényt a talajszinttől.

ponga

Az ösvény egy völgybe vezet le és fel, félúton egy kis kilátóterasz van, ahol a park gazdái gyümölcsöket helyeznek ki, hogy a látogatók megnézhessék a madarakat akiktől zeng az erdő. A tui tényleg olyan hangot ad, mint amikor az erő sötét oldaláról kilőtt lézersugár lepattan Obi Van lézerkardjáról, ráadásul oda is repült az orrunk elé, hogy fehér csokornyakkendőjét mutogassa.

Tui madár

Rajta kívül csak feketerigót láttunk, de az már bátrabb volt, falatozott is a kitett kajából. Rengeteg fiatal kaurit láttunk, és az egész erdőt olyan kellemes erdőillat töltötte be, amit csak ilyen érintetlen helyen érezhet az ember.

lehullott kaurilevél

Miután kikeveredtünk a rengetegből, visszaültünk a kocsiba, hogy folytassuk utunkat a kacsáktól hemzsegő Warkworthon keresztül Tawharanui irányába. A dimbesdombos tájon körülöttünk váltakoztak a birkában gazdag legelők és a rendezett szőlőültetvények, gyönyörű volt a táj, pedig nagyon lógott az eső lába, néha gyors zápor dörömbölt a szélvédőn.

NZ landscape bikrával

birka nélkül

jólfésült domb

legelők

A rezervátumhoz vezető út utolsó 5 kilométere murvás zötyögő, ide nem érezték fontosnak a helyiek az aszfaltos utat, úgyhogy komótosan kanyarogtunk a néhol csak egy sávnyira összeszűkülő úton. A zötyögés hirtelen végetért, amikor a rezervátum előtti utolsó kanyarban hirtelen megint aszfaltos úton találtuk magunkat, körben mindenféle figyelmeztető feliratokkal, hogy mi az amit tilos bevinni.

kiwi zóna

Mindent tilos. Főleg állatot, a kutya-macska-egyebek a fő ellenség, ami annyira komolyan van véve, hogy a rezervátum egy magas hálókerítéssel le van választva a félsziget végén, egy automata kapu nyílik ki a behajtani vágyók előtt (délután hatig, utána coki) szóval az itt éldegélő jószágok nem keveredhetnek a kívülállókkal.

rezervátum

szikla a parton

Csupa zöld fű minden, fák-bokrok, elkerített legelők és rengeteg madár, főleg pukekók, de fácánt, meg valami színes libát is láttunk, amit nem tudjuk mi, de szép nagy dög volt. A legelőkön birkák nyírják a füvet, a többi részen az ember, minden élére vasalva, ahogy egy újzélandi tájkép megköveteli.

az állami tájképellátó jóváhagyásával

Anchor bay-ben leparkoltunk, onnan nincs tovább, a buckák mögül pedig már hallottuk a tengerzúgást. Felkaptattunk és gyönyörű panoráma tárult elénk, amit az sem tudott elrontani, hogy felmosórongy-szürke felhők lógtak az égen és bazi nagy szél fújt.

anchor bay

uszadék

Nem sok ember császkált erre, bár ketten is szörfözni próbáltak, és páran a parti fövenyen sétáltak, de öten alaposan megemeltük a résztvevők számát. Mindent alaposan megnéztünk, hatalmasat sétáltunk a parti homokban, felmásztunk a sziklára, szóval csodáltuk a természetet a maga valóságában.

nincs nyár

Találtunk a homokban meg a vízben is valami kék izét, amit nem tudjuk mi (aki tudja lesz szíves elárulni) ami inkább érdekes volt, mint gusztustalan, bár nem könnyű eldönteni. Egészen lenyűgöző volt az egész, főleg, hogy milyen tud lenni a természet, ha békén hagyják (itt még egy kagylóhéjat sem szabad felszedni a homokból) meg az, hogy mennyire komolyan veszik a kiwik a rezervátumozást.

ufópete

Természetesen van vécé és van benne papír, természetesen minden rendben van tartva és természetesen nem dobál el senki semmit. Mikor már nagyon félelmetes felhők kezdtek átkúszni a dombok felett, visszaballagtunk a kocsihoz, már szemerkélő esőben és hazafelé vettük az irányt.

el fogunk ázni

időjárás

A hazaúton csak kétszer álltunk meg (na jó ötször, ha a fotózást is beleszámolom) egyszer Warkworthben, hogy a kacsák átmehessenek az úton és egyszer Orewa felett a kilátónál, ahol pár percig néztük a kite-szörfösöket, ahogy fel és alá száguldanak a strandon.

Orewa beach

kájtozók

Hazaérve ettünk Márkék édesköményes gulyásából (izé!) aztán nyugovóra tértünk. (igazából én még elmentem megetetni Csanádék macskáját, meg beugrottam Zsuzsiékhoz a grízért amit szereztek és nélkülözhetetlen a császármorzsához) Remek nap volt.

összes képek

hideg

2008-04-11T11:26:00.005+12:00

Az ősz beköszöntével előbukkant a hűvös is, a házban esténként már kellemetlen a hőmérséklet. A nappalok nem vészesek, még mindig 18-20 fok van és erős napsütés, de a szél már borzongat és valahol hátul, a cerebellum környékén már megfogalmazódni érzem a mackóvásárlás gondolatát.

Mivel hajnalra Eszter szobája már nagyon hideg lett és a gyermek nem átallja lerúgni magáról a takarót, féltünk, hogy megfázik, kidolgoztunk egy elméletet, hogy hogyan lehet egy tökéletesen szigeteletlen faházban elviselhető klímát teremteni.

Persze a helyiek és a már régebben itt tartózkodók okos tanácsa, miszerint "meg kell szokni" nem olyan egyszerűen kivitelezhető, még ha látom is, hogy a népek pólóban és papucsban járkálnak a 14 fokos éccakában. Idővel, talán.

Az itteni házakban -a legújabb építésűeket leszámítva - alapból semmiféle fűtés nincs, ami megfejelve azzal, hogy szigetelés sincs, nem sok jóval kecsegtet. Hatékony vagy gazdaságos fűtésről szigetelés híján beszélni is kár. Állítólag idéntől már kötelező az új építésű házakban a szigetelés és láttunk a tévében hirdetni dupla ablakot is, tehát van remény, bá mi sajnos régimódi házikóban lakunk.

Lehetőségek:

- olajradiátor
Irdatlan sokat fogyaszt és nem nagyon érezni a melegét, ráaádsul még a termosztátos verzió sem kapcsol ki sosem, hiszen a helység azonnal elkezd visszahűlni, amint az ebergiabevitel megszűnik, állandó üzemeltetése viszont egész számokkal szorozza a villanyszámla végösszegét.
(100dollár körül)

- hősugárzó
Szintén sokat fogyaszt, de kicsit nagyobb területet melegít be, egyébként, mint az olajradiátor.
Mindenfélét lehet kapni a kvarccsövestől a flat-panel megoldásig (50-400 dollár)

- ventillátoros hősugárzó
Egy fokkal jobb móka, mert a meleget szét is fújja a szobában, viszont zajos és nem spórol ez sem, bár megvenni olcsó.

- gázkályha
Ilyen van otthon is, szieszta vagy milyen néven fut (itt fiesta, hehe) palackos gázzal megy, és alacsony fokozaton kb. 30 centet fal fel óránként. Előnye, hogy ilyen alacsony belmagasságú helységeket gyorsan felfűt, hátránya, hogy megeszegeti a szoba levegőjéből az oxigént (hálóba nem is rakható) és mivel a földgáz széndioxiddá és vízgőzzé ég el, párásít, ami az itteni télen majd nem lesz klassz, könnyen bepenészedik a lakás. (a kályha meg a palack meg 9 kiló gáz kb NZD200)

- heatpump
Ez egy olyan klíma ami fűteni is tud, ezt jó drága beszerelni és szigetelés nélkül nincs is sok értelme szerintem, bár költséghatékonysági szempontból ez a legjobb és nem is párásítja a levegőt. Sajnos a szerelés (és az ára) miatt nekünk kiesik, mint lehetőség. (többezer dollár)

Mi egyelőre két ventis melegítőt vettünk, meg időkapcsolókat (NZD50), így éjjel a gyerek szobáját meg a hálószobánkat óránként 15 percre fűtjük az alacsonyabb fokozaton, egyelőre ez elégséges, kellemes klímát csinál és nem fázunk és vélhetőleg nem rokkanunk bele a villanyszámlába se. Ha majd igazi tél lesz és napközben is fűteni kell, akkor másik megoldást keresünk.

Fura látni, hogy ilyen napsütés mellett sem építenek valami szolár alapú szisztémát a házikókra (jó, tudom, nem fáznak) mert napközben tűz a napocska, összehozná az éjszakára szükséges meleg jó részét, pláne, ha legalább utólag szigetelnének.

(Lajos, bocs, ha nem voltam szakszerű :)

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ÉDESAPÁM!

2008-04-10T00:04:00.001+12:00

SZERETLEK!

MANIFESTO

2008-04-09T22:23:00.006+12:00

Azt reméltem, hogy erre a bejegyzésre sosem lesz szükség, így keserűen de határozottan írom meg, úgy látszik pár dolgot tisztáznunk kell.

Előrebocsájtom, hogy mindazok akik olvassák a blogom és nem érzik úgy, hogy ezek a mondatok rájuk vonatkoznak, lépjenek át az egészen és olvassanak továbbra is, ha érdekesnek vagy szórakoztatónak találják, vagy ha nem találnak jobb időtöltést. Itt szeretném megköszönni annak a több mint kétezer embernek a figyelmét, akik január óta rendszeres olvasóim. Örülök, hogy nem csak a magam örömére csinálom.

Tehát, jöjjön a tisztáznivaló, pontokba szedve:

1. Ez az én blogom, azt írok benne, ami jólesik, arról, amiről jólesik.

2. Ez a blog azért született, mert kedvem volt megosztani a családunkkal, barátainkkal mindazt amit átélünk, ráadásul szeretem is írni, képeket betenni, remélve, hogy mindenki aki drukkol nekünk vagy nem drukkol, érdeklődve olvassa. Rólam és a feleségemről és a kislányunkról szól elsősorban, és másodsorban NZ-ről.

3. anyagi helyzetünkhöz senkinek semmi köze. Aki tudja mi a helyzet, azt azért tudja, mert tudhatja, aki nem, az azért nem, mert nincs hozzá köze.

4. bárki kommentezhet, de én döntöm el, hogy mi jelenik meg és mi nem. Névtelenül is kommentezhet bárki, de én döntöm el, hogy mi jelenik meg és mi nem.

5. Személyes tapasztalatom az itt élő magyarokkal kifejezetten jó. Segítőkész, barátságos és kedves emberekkel találkoztam. (üdv nékik és hozsanna) Akikkel nem találkoztam, azokról nem nyilatkozom, mert nincs mit mondanom. Emberek vagyunk, és nem méricskéljük ki mikor érkezett ide, és miért vagy mikor ment el innen és miért és főleg nem minősítünk ez alapján sem senkit. Mendemondákkal és duplafenekű célzásokkal nem foglalkozunk.

6. azokkal a mendemondákkal sem foglalkozunk, amit a komment mezőbe firkál akárki névtelenül, nem érdekelnek az általa felsorolt nevek, sorsok, események. Nem fogom tűrni, hogy a blogom teret adjon névtelen vádaskodásnak, vélt vagy valós sérelmeken való siránkozásnak, a frusztrációt nem engedem itt kiélni. Ez nem a polidili és nem is lesz az.

7. nem elemezzük a mélymagyar rögvalót, az otthoni politikai helyzetet sem pedig az itteni magyarok véleményét az otthoni helyzetről. Politika kizárólag NZ politika jelenik meg, ha egyáltalán. Magyar-magyar viták még NZ vonatkozásban sem idevalók.

8. más bloggereknek nem üzengetünk a blogon keresztül, vesszük a fáradtságot kommentelni az ő blogjukon.

9. minden vélemény érdekel, és minden megjelenik, amely nem ütközik a fenti pontokba.

Fentiek nem képezik vita tárgyát. Fentiekkel kapcsolatos vélemények sem érdekelnek, éppezért ehez a bejegyzéshez nincs kommentmező. Megmondtam mi van.

vasárnap délután

2008-04-07T11:28:00.007+12:00

western springs

Miután hazatértünk a hajókázásból a gyermek evett és lefeküdt aludni, mi is pihiztünk egy sort. Mivel a héten már megbeszéltük Pukekó Tamásékkal, hogy elmegyünk sétázni valahova délután, rövid egyeztetés után a Western Springs lett a célpont, ahol a tervek szerint a gyermek majd pukekót etet (nem Tamást), sétál, és egyébként is élményeket szerez, hogy jellemfejlődése gördülékenyen haladjon.

tó alkonyatkor

Miután méltóztatott felébredni, legott autóba pattantunk és előnyös testtartásban felkerestük az állatkert-motat páros mögötti parkot. A parkolóban egy perccel utánunk meg is jelentek Pukekóék, hónuk alatt némi kínai gyártmányú kenyérrel, amely később még fontos szerephez jut.

már sunnyognak

A western springs egy nagy park két tóval a közepén és elképesztő mennyiségű aprómarha szaladgál benne, kacsák, libák, vizicsibék, kakasok, mejnók, pukekók. Mivel a látogatók a józan ésszel felfoghatónál sokkal több kaját hordanak nekik, az állatok nemhogy nem félnek, hanem falkákban rohannak a sétálók felé, akiknél némi tápot sejtenek.

aggyá! most!

Eleinte bájos leánygyermekünk kissé aggódva figyelte az eseményeket, amikor a saját súlycsoportjában és afelett versenyző libák kezdtek felé rohanni a füvön. Később kiderült, hogy ezek a dögök annyira túl vannak etetve, hogy kissé passzívak, vagy lusták belecsípni az emberbe. Életrevalóságot csak akkor mutattak, amikor kenyérdarab repült feléjük, akkor mind hiperaktív lett és a nagy gágogásra további madarak jöttek elő.

pukekó pózol

Később már bátrabban etetett Eszter, meg azt játszotta, hogy kenyeret dob a pukekónak, aztán odarohan, hogy megfogja. Hát ezért nem voltak hálásak a madarak, különös tekintettel arra, hogy a pukekó amúgy is elszalad a falattal, nem szereti a nyílt terepet és amúgy is a legbájosabban idióta madár, amit valaha. Alig tud repülni. Úgy úszik, mint aki még sose látott vizet. Amikor menekül akkor csak a popsiján világító hófehér folt segít az üldözőnek és emellett olyan kis gizda hangja van. A pukekót bizottság tervezte. Viszont láujjai közé fogja a kaját és onnan eszegeti ki a csőrével, nagyon ügyesen.

jádegyűrű-lépéses mandarinkacsa-rúgás

Mindamellett a park nagyon jópofa, van benne egy hatalmas játszótér, padok, amire le lehet ülni és nézni a tavat meg a madárkákat és persze változatos, gazdag növényvilág és elképesztő mennyiségű madárszar. Ez az a park, ahol ne ülj a fűre. Valami rejtélyes ok miatt a járdára időnként fel van festve, hogy nem szabad horgászni és a biztonság kedvéért ez kínaiul is ki van írva. A kínai ember mindent megeszik ami él, amit nem, azt is. Jobb előre szólni, ugyanis ritka rusnya angolnák laknak a tóban...

horgászni tilos

A sétálgatást és a madarak hizlalását csak arra az időre szakítottuk meg, amíg ettünk egy fagyit és Eszter játszóterezett. A játszótér a szokásos NZ megoldás, faforgács aljzat, hogy ne üsse meg magát nagyon a gyerek, és annyiféle játék, mászóka, csúszda, hinta, hogy szegény nehézsorsú lányunk azt se tudta hova kapjon először.

fapad

vérszagra gyűl

Az idő elég borús volt, úgyhogy a képek nem a legtökéletesebbek, de remek időtöltés volt, nagyon jól éreztük magunkat. Kösz Angéla és Tamás a társaságot, a beszélgetést és a fagyit!

pukekó kézzel esz

vasárnap délelőtt

2008-04-06T22:41:00.008+12:00

ektoplazma szobor a kikötőnél

Az idő és az előrejelzések alaposan megtréfáltak bennünket, de szerencsére most kellemesen csalódtunk, hiszen már kora reggel ki-ki sütött a Nap, úgyhogy az előző esti pókercsata és az órák visszaállítása által keltett zavar az erőben sem akadályozott meg bennünket, hogy bekocogjunk a városba és hajóra szálljunk.

rakodik a Stadt Weimar

szárazdokk

A helyi magyar anyák (unite!) létrehoztak egy magyar játszóházat ahol a magyar lurkók tudnak játszani meg mindenféle remek rendezvényeken részt venni. A játszóházat gründolók ehhez mindenféle támogatást is szereztek, amiből most hajókirándulást finanszíroztak a rövidlábúaknak meg a szülőknek. (illetve fordítva, mert csak a szülőkért kell fizetni :) Szép számú magyar jött össze, és az idő véglelg napsütésesre váltott, úgyhogy lelkesen szálltunk fel a Fullers aucklandi öböl-túrájára.

Fullers flotta

A Fullers kompjáratokat üzemeltet az öbölben és a környék pár szigetére, jellegzetes katamaránjaik mára az öböl vizének jelegzetes színfoltjai. A hajó, amivel mentünk jó nagy és piszok gyors, maximális sebessége 27 csomó, ami kb. 50 km/h és volt szerencsénk megtapasztalni ezt a tempót a vizen.

27 csomó

A túra útvonala: a belvárosból, a quay streetről induló hajó elballag teherkikötő mellett a Rangitoto nevű vulkánhoz, ott kiteszi a turistákat, ha vannak, majd Devonport, hadikikötő, elmegy a Harbour Bridge-ig, hogy azt jól megnézhessük alulról, onnan be a marinába, ahol a soksok hajó parkol, utána elhúz a hatalmas üzemanyagtartályok mellett és visszatér a belvárosba. Ez nagyjából másfél óra, ami alatt egy kedves úriember folyamatosan mindenféle érdekességeket mond a látottakról.

North Head, mögötte a CBD

Mi nagyon jól szórakoztunk, a gyerekek és az anyukák pillanatok alatt játszóházat csináltak a felső fedélzetből, az apukák pedig hol a gyerekeket, hol egymást szórakoztatták és persze csillió fotót készítettek mindenről. Az különösen mókás volt, hogy a Rangitoton kikötöttünk, kiszálltak a túrázók, eljöttünk, majd szépen visszafordultunk, mert valaki elfelejtett kiszállni, úgyhogy kitettük őt is és újra eljöttünk, immáron végleg.

hadihajók Devonportban

a Harbour Bridge hasa. Minek a csónak?

Az egész kirándulás alatt folyamatosan élénk vizi életet láttunk magunk körül, a legváltozatosabb járművek jöttekmentek a hullámok hátán, az egyszeri kajaktól a százéves lélekvesztőkön át a legmodernebb luxusjachtokig minden kóricál az öbölben, plusz itt van a nemzeti hajósválogatott edzése, optimistek versenye és persze az aucklandi öböl meghatározó képi eleme, a pecás. Na főleg a pecálósok tudnak varázslatos készítményeken kimenni a vízre, de szórakoztató látni, ahogy két alak gubbaszt pecabotot markolva az öböl közepén, mellettük pedig épp elrobog egy halászhajó.

marina

Köszönjük a szervezést és a meghívást a magyar játszóháznak, nagyon klassz volt a hajókázás!

gázolaj, pakura és egyéb nehézolajok, üzemanyagraktár

többi képek

Az ember aki dombra ment fel... ( Mt. Victoria )

2008-04-06T21:51:00.003+12:00

Szombat délután kirándultunk, eddigi devonporti sétáink alkalmával csak felmértük a terepet, de most belevágtunk és felmásztunk a Mt. Victoria nevű vulkánra. Na ne gondoljunk valami észbontó, K2 méretű földtani képletre, a kaland babakocsival is abszolválható, mi is így oldottuk meg a feladatot, velünk tartott Adrienn és Márk, akik szintén nem nagyon akartak otthon ücsörögni.

Mt Victoria az öböl felől

A Mt Victoria, ( leánykori nevén Takarunga ) a North Shore legnagyobb ilyen képződménye. Auckland mai arcát 25-30000 évvel ezelőtti földtörténeti folyamatok alakították, ennek ma is sok jelét látni, a vulkáni tevékenység számtalan kisebb-nagyobb vulkáni kúpot, lávamedret és ilyesmit hagyott maga után.

a szomszéd vulkán a North Head és a Torpedo Bay

A hegyről (87m!) pazar kilátás nyílik a Waitemata Harbourra és a Hauraki öbölre, no meg a szomszéd vulkáni kúpra, amely a North Head nvet viseli. Az emberi szempontból szerencsés elhelyezkedés, hogy belátni az öblöt, körbe, természetesen feltűnt az illetékeseknek és világítótornyot üzemeltettek rajta, már az ezernyolcszázas évek végén, és katonáék is kiépítették a maguk bunkereit. Az öböl védelmére egy ravasz "eltűnő" ágyút eszkábáltak a csúcsra épített, földbe süllyesztett bunkerbe, amely lövöldözés előtt kiemelkedik a talaj síkjából, majd használaton kívül visszasüllyed óvó betonbölcsőjébe. Ez a fajta ágyú leginkább partvédelmi állásokban kapott szerepet, hiszen hajóról nagyon nehéz eltalálni, viszont a magaslati pontról távolabbra és pontosabban lehetett célozni. A Mt Victoria ágyúját 1899-ben helyezték üzembe, ma szép zöld festékkel vastagon bekenve pihen.

az ágyú

A csúcson levő másik épület tetején egy radar forog, gondolom a hajóforgalom vagy a légiforgalom veszi hasznát. A hegyoldal buja növényzete, az öböl, a CBD és Devonport látképe nagyon kellemes ücsörgést tesz lehetővé, ráadásul annyira kedves volt az illetékes hivatal, hogy a földalatti építmények szellőzőit kedves gombácskákká festette, ezen számtalan gyerek ugrabugrált. Felsétálni még apróléptűeknek se kivitelezhetetlen, felnőttnek 10 kényelmes perc. Ráadásul az ember szembesülhet azzal, milyen akaratból építkezni, a helyi teniszklub ugyanis a hegyoldalba rittyentette aszfaltos pályáját. Elég leszakadtnak tűnik, de ha jó állapotban lenne is, kissé atavisztikus a teniszpálya látványa a meredekben.

Devonporti házikók

előtérben Devonport legmeghittebb része, középen a hadikikötő, hátul a CBD

Miután végeztünk a hegymászással, a lányok hazamentek, mi pedig Márkkal nyugat-auckland felé vettük az irányt, ahol már várt bennünket a trademe-n vásárolt kis kaszinó szett (kártya, kocka, zsetonok). Felmarkoltuk a kínai szürkeimportőrtől a cajgot (laminált kártyalapok, fémbetétes zsetonok, ószom!) hazakocogtunk, majd néminemű bevásárlás után Márkéknál vad pókerezésbe kezdtünk. Remek mulatság volt, de igen sok bort megittunk, úgyhogy a többi néma csend... :)

a Devonportot Takapunával összekötő út

büdös, rüszmeteg hegyisirály, aki a kukán üldögélt

HDR fotó II

2008-04-03T23:16:00.004+13:00

Mivel ma vacak idő volt, csak madarakat próbáltam fotózni az ablakból, de kevés sikerrel. Úgyhogy kipróbáltam a bracketinget szegény fotómasinával, és aztán az eredményből csináltam képeket. Mindkét nekifutásra 3 kép készüt, először a fényképezőgép fénymérője szerint helyes expóval, aztán egy fényértékkel ez alatt, majd egy fényértékkel az eredetileg helyesnek vett érték felett.(normál, alexpó, túlexpó) Ezután húztam be a képeket a Photomatix Pro-ba, és csináltattam a szoftverrel HDR képet, majd jött a tone mapping. Ez még mindig nem az, amire én igazából gondolok, csak ujjgyakorlatnak szántam őket, úgyhogy majd még lesz belőle ravaszabb kísérlet, több képből (minél több kép, annál nagyobb dinamika) valami látványosabb.

normál

alulexponált

túlexponált

HDR + Tone Mapping

normál

alulexponált

túlexponált

HDR + Tone Mapping

a mennyei firmámentum színeváltozása

2008-04-02T14:24:00.005+13:00

Tegnap csendeskén üldögéltünk a bérleményben, amikor furcsán átszíneződött a szoba, az egész napos esős-szürke fellegek után teljesen váratlanul ért bennünket, hogy visszatértek a színek. Éles sárga fény öntötte el a házat, kissé tán természetellenesnek is mondhatnám, de azért nem volt az. A ház elé kiállva csak bámultam a nagy égi színjátékot (micsoda ecsetje van!).

Gyorsan beszaladtam a fotómasináért meg széles optikáért és elkezdtem fotózni a felhőket. A ház mögött egészen fura képződmények kóricáltak az égen, eltérő sebességű felhőrétegek hömpölyögtek, és egy hatalmas szivárvány íve töltötte be az eget.

Ahogy ment le a Nap és fújta a felhőket a szél, változatos formák és színek követték egymást, a lángvöröstől a türkizkékig. Hát így néz ki egy szépen megkomponált naplemente a zátonyon.

Ha esetleg valaki további ilyen képekre kíváncsi, akkor legyen kedves ide klikkolni.

ugyanaz az ország

2008-04-01T00:25:00.003+13:00

Az a helyzet, hogy a repjegyünk eredendően 3 hónapra szólt, ami ugyebár letelt és így lépéskényszerbe kerültünk, meg kell hosszabbítani a turistavízumot és át kell búkoltatni a repjegyet. Ez nyilván nem egyszerű, mert vagy itt kéne a légitársaságot megkeresni, vagy otthon az utazási irodát.

Itt szúrom közbe, hogy mi elég faramuci helyzetbe kerültünk, még tavaly októberben, amikor a repjegyeket megvettem. Ugyanis az indulási időpont nagyjából tiszta volt és - mint mindenki - szerettünk volna a lehető legolcsóbban a lehető legmesszebre jutni. Íme a jegyvásárlásunk:

Az első ajánlatot a vista a lufthansánál adta, ami egészen normálisnak is tűnt, Budapestről indult volna, viszont kétszer kellett volna átszállni, ami plusz macera és ugye fogalmunk se volt, hogy Eszter hogyan fogja viselni a rémesen hosszú egyhelybenücsörgést. Kértem árat, adtak, aztán kiderült, hogy hoppá, gond van, odafele a gyerek fiatalabb, mint két éves, visszafelé meg már elmúlik kettő, szóval nem ugyanaz a jegy kell neki. (két éveskor alatt valami bagót kell csak fizetni viszont ülése sincs, ölben utazik) Hát, gondoltam én a buta fejemmel, azért az aviatika történetében ez nem az első eset, hogy időközben megöregszik a delikvent, talán nézzünk utána, hogy mi van ilyenkor.

Egy hétig nem hívtak, úgyhogy hívtam én, meg bementem, hogy akkor most mi van? Aszonták, hogy nem tudnak válaszolni, mert a lufthansánál nincs benn a móni (klári, lajos, mittomén) aki az ilyet tudja. Itt kezdtem nyűgös lenni, azért a repjegyek szabad szemmel is kifejezetten jól látszó összegbe kerülnek, talán szeretném tudni, hogy minden rendben velük, mindhárman egy gépen, ugyanoda utazunk oda is és ha kell vissza is. Majd hívnak.

Nyilván nem hívtak, viszont amikor bementem, akkor már az sem volt benn aki addig kedvesen foglalkozott velem, egy bájos suhancot nyertem, aki részben teljesen más árat mondtott ugyanarra a járatra, részben pedig fogalma sem volt, hogy mi van, ha a gyerek megöregszik orvul. Hívta a lufthansát, de móni vagy ki nem volt benn. Ez az egész három hétbe került.

Na ez volt az a pont, amikor átmentem az aerovivához, mert ők vannak a legközelebb. Vártam vagy 10 percet amíg valaki elutazott balira vagy hova, utána elmondtam mit szeretnék, a néne meg negyed órán át püfölte a gépet, varázslatos légitársaságok nevével ügyködve, aztán kibökte az emirátusokat, hogy az a legolcsóbb, Bécsből indul és csak egyszer kell átalszállni, viszont van benne 10 óra hosszannézés Dubai-ban. (nem, azért sem írom az új divatnak megfelelően dubajnak!)

Sebaj, akkor majd várunk, a reptéren majd szaladgál a gyerek, vagy tudomisén, csak tessék megmondani, hogy a visszaútra mi van a gyerekkel? Semmi gond, odafelé ennyi és ennyi, visszafelé, már drágább, mert nem infáns, hanem csájld, ennyi meg ennyi. Kérdeztem, hogy ez általános dolog, mert rossz tapasztalataim vannak, amire megkaptam, hogy ugye nem gondolom, hogy az én gyerekem az első aki átöregszi magát a limiten? Izé.. Nu, megvettem a jegyeket, amit 3 hét alatt nem tudtam a másik helyen és kész.

Ámde fogtam magam, kivártam az éccakát a zátonyon, hogy otthon reggel legyen és felhívtam (internetes telefonnal) az aerovivát, hogy van nekem ez a jegyem és át szeretném tenni a végét három hónappal odébb. Rutinos honi ügyintézőként be volt készítve a repjegy, a személyim, útlevelem, cipőméretem, oltási bizonyítványaim, amit akartok. Aszonta a néne, hogy hogy hínak engem? Bevallottam, erre elkezdte mondani, hogy milyen a jegyem és mikorra kérem a végét? Sokkot kaptam, de választottam egy időpont, ő pötyögött, majd kiderült, hogy a gyerek jegye más osztályra szól és azon az osztályon már nincs hely, de ne aggódjak, keres valamit. 4 nappal arrébb talált egy járatot, amire mind felférünk, örvendeztünk, majd aszonta küld egy emailt amiben van egy kitölteni való űrlap, azt küldjem vissza, akkor kiállítanak egy számlát a módosítási díjról, azt befizetem, küldök igazolást, ők meg a repjegyet.

10 perc múlva a mélboxomban volt az űrlap, kitöltöttem, visszaküldtem, 2 óra múlva megjött a számla, kifizettem a netbankon, az utalás igazolását meg elméleztem a néninek. Eztán lefeküdtem aludni, mert már késő éccaka volt.

Másnap reggel a postaládámban várt a 3 elektronikus jegy.

Egész megszédültem, hogy így is el lehet valamit intézni, flottul, gyorsan és udvariasan, sőt - ismertek - jól tűrte a hölgy a viccelkedéseimet is. Mivel olyan könnyű folyton fikázni a honi állapotokat, most azt gondoltam, hogy akkor is írok, ha valami klassz. Hát ez európai minőségű ügyintézés és ügyfélkezelés volt.

Most jön az, amiért a poszt a címét kapta, családom szkájpon felvilágosított, hogy a centrum parkoló társaság volt kedves megbüntetni engem tilosban parkolásért, március 28.-ai dátummal.

Nagyon kíváncsi lennék, hogy ezt hogy csináltam, amikor a kocsim nincs közterületen, a kulcsa és a forgalmija nincs Budapesten én meg ugye mégannyira sem vagyok. Innen még védekezni sem nagyon tudok, mert hogyan mutatják be a fotót, hogyan bizonyítják be, hogy az én autóm volt, nem pedig egy hasból írt rendszám?

Teccikérteni? Egyrészt ilyen élményem van, mint az Aerovivánál, másrészt pedig belefutok abba amiről városi legendák százai keringenek, hogy vakra büntetnek autókat a centrum emberei, majd behajtják a pénzt.

Várom szeretettel az ötleteiteket, hogy ti mit gondoltok, hogy lehet a parkolómaffia nyilvánvaló kummantását kezelni?

Időközben az információs szupersztráda segítségével kiderítettem, hogy nem is kell a dögöknek fotót bemutatni, mert van valami bírósági állásfoglalás, hogy ők bemondásra kérhetnek pénzt. Ész megáll.

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT ECSEKI JULI !!!

2008-03-28T20:01:00.000+13:00

HDR

2008-03-27T17:40:00.009+13:00

Mint az közismert (safranek?) nagyon szeretek fotózni és roppant lelkes is vagyok ezügyben, új techinkák, meg minden.

Már egy ideje szemezek a HDR fotózással aminek a lényege nagyjából a következő:

Készítünk ugyanarról a témáról több-sok expozíciót, különböző rekeszekkel, majd ezt egy erre alkalmatos szoftverrel összerendezzük egy képé. Ebben az a ravaszság, hogy a képek számával egyenesen arányosan nő a végeredmény dinamikatartománya, az eredmény pedig igen látványos lesz. Artistic, mondhatnánk, különösen, ha tone mapping eljárást is alkalmazunk a kész képen.

Nyilván ez sok gyakorlást igényel (bracketing!) és sok próbálkozást, hogy milyen témáknál érdemes egyáltalán ilyesmit csinálni, és milyen lépésköz legyen az expo értékek között, milyen optikával, stb.

Első kísérletem a lépcsőfeljárón készült, 10 képből raktam össze, kapott tone mappingot meg kroppoltam, mert túl hosszú volt az előtér. Állvány híján a betonra letett géppel csináltam a fotókat, nagyjából 2 Fe távolságra egymástól.

Az eredmény kicsit giccses lett, ez sok gyakorlással és okos témaválasztással és főleg mértékletes tone mappinggal enyhíthető. El a kezekkel a vad szaturálástól! A flickr HDR szekciójában remek képek is vannak, különösen a visszafogottabbak a jók, ahol átjön a nagy dinamika, de nem lesz valtdizni végeredmény. Jó móka, bár könnyű túlzásokba esni és főleg azoknak a képeknek áll jól, amelyeken nagy terek vannak, épületek, táj.

első kísérlet (klikkolj, hogy nagyban lásd)

Az alábbi két kép a 10 képes sorozat két legszélső tagja, tekertem a rekeszt a masina meg hozzá húzta a záridőt, ahogy érezte. Nem ez a legfrankóbb mód, de vidékre, kabát alá :)

50mm f1.8 1/4000 zársebesség

50mm f22, 1/40 zársebesség

MANGO

2008-03-26T20:52:00.007+13:00

A mangót a következő módon lehet gyorsan és fájdaommentesen az emésztőrendszerbe juttatni. Mi a népszerű "sündisznó" (hedgehog) módszert alkalmazzuk. A megmosott gyümölcsöt a laposabb oldalára fordítjuk és a maggal párhuzamosan, a középvonaltól kb egy centire levágjuk a domború felét.

A levágott darab színtiszta gyümölcshús, ezen párhuzamos bemetszéseket ejtünk úgy, hogy a héját belülről ne vágjuk át.

Ezután merőlegesen is bevagdaljuk a húst, kockásra, mint a malacbőrt.

Ezután a héjat alulról megnyomva, kifordítjuk a levágott és bekockázott felet, így kapjuk meg az első sündisznónkat.

A másik féllel ugyanígy járunk el, ennek eredményeképpen már két sündisznónk lesz és egy korongunk.

A korongnak levágjuk a héját és a finom mangó lerágcsálható a magról, a sünikről levághatjuk a kockákat vagy leehetjük őket, a mi kislányunk imádja lerágcsálni a süni tüskéit.

ilyen állat márpedig nincs!

2008-03-26T02:01:00.006+13:00

Hétfő délután csudaszép idő volt, úgyhogy elkocogtunk az állatkertbe, amivel szemben nem voltak túlzott elvárásaim, de kiderült, hogy remek hely. Nincs olyan idős, mint a pesti állatkert, csak 1922-ben épült és javarészt modernizálták, de fantasztikus élmény volt mindannyiunknak.

Az állatkert weboldalán amíg a belépők árát keresgéltük, a " remek idő van, hozd a kamerád! " feliratot leltük és így is tettünk. Az álatkák látványosak (nem láttuk a zsiráfot, pedig van!) és 179 faj 1300 egyedével lehet találkozni, sokukkal egészen testközelből.

Az emukat a látogatóktól egy 40 centi magas léckerítés választja el, körülötte kenguruk hevernek, meg wombat, vagy mi a frász, nagyon jópofák. Mindezt Auckland dús növényzetében sétálgatva élvezhetjük, természetesen babakocsival is minden megközelíthető és a gyerek is mindenre felmászhat, hogy jól lásson. Mindenfelé hangszórókból hallhatjuk az aktuális jószág mindenféle jellegzetességét, mit eszik, hol lakik, amikor nem Aucklandban van, meg mindent.

Nagyon ügyesen gondoskodnak arról, hogy a látogató is jól lásson mindent és az állatok is kellemes közegben legyenek, természetesen etetni nem szabad semmit, mindenki a kedvencét eheti, és remekül elvannak.

Több sokkoló élményünk is volt, az első a tengeri teknőc, ami akkora, mint a fene, és annyira azért nem mozog lassan. Annyira látványos volt, ahogy a kispolszki méretű dög lábrakap és bandukol egy kört, hogy azóta a kislányunk azt ismételgeti, hogy "kidugta a fejét a béka" Az óriásteknőcöket csak üveg mögül lehetett nézegetni, mert nem szeretik, hogyha tapogatják őket, de így is nagyon klassz volt élőben látni ilyet.

Rengeteg madár van, mindenféle egzotikus szárnyas, és sok helyi is, hiszen újzélandon nem volt a madaraknak természetes ellenségük, ezért rengeteg változat alakult ki és szemkápráztató színű kavalkádot láthat az egyszeri dolgozó, ha közéjük megy.

Nem sorolom fel, hogy mi mindent láttunk, a lényeg, hogy nagyon élveztük, és ami a mégleglényegebb, hogy láttunk igazi kiwimadarat!! A kiwi a legszánalmasabb, legelképesztőbb és leghülyébben kinéző madár, ami létezik. Szőrös. Röpképtelen. Arasznyi vékony csőre van. Úgy közlekedik, mint aki betintázott és közben a földet piszkálja a csőrével. Mindezt éjszaka, mert éjjeli állat. A neki rendelt madáriumban tök sötét volt, pár halvány piros fényű lámpa világított csak, mint a fotólaborban, és egyszercsak észrevettük, hogy ott szerencsétlenkedik szegényke. Nem is olyan kicsi!

A kiwi teljesen gyagyásan néz ki és nem lehet nem szeretni, van benn valami olyan esetlen báj, amitől az is érthető, hogy az újzélandi légierő (RNZAF) is hajlandó volt emblémájává választani egy röpképtelen madarat. 25 percig csak álltunk a sötétben és tátott szájjal néztük ahogy bóklászik és az avart piszkálja a csőrével. Ha nem zárták volna be az állatkertet, még mindig ott állnánk. Én teljesen esélytelen voltam, hogy lefényképezzem és a vaku ugyebár nem a legklasszabb ötlet, úgyhogy tessék ide klikkolni és megnézni mit ír róla a wikipedia.

A többi állatkertes fotóért, amiket csináltam, tessék ide klikkolni.

Filmek

2008-03-26T00:25:00.009+13:00

Nagy dolog történt velünk, olyasmi, ami otthon is nagyon ritkán fordult elő, moziban voltunk, kettecskén. Bájos gyermekünkre addig Csanád és Kriszti vigyázott itthon, mi pedig behasítottunk az écakai Auckland tomboló ütőerére helyezni az ujjainkat, hogy elkapjuk a ritmust. A mainstream fiatalság szórakozóhelyeken evettivott, a mégmainstreamabbak pedig légkalapáccsal törték a newmarketi Broadway aszfaltját.

Midezek ellenére elhaladtunk a Rialto nevű moziba, ahova előzőleg foglaltunk jegyeket, majd megfejtettük, hogy hogy működik a jegyhezjutás, nem számítottunk arra, hogy nem kell még egy pénztárnak lenni külön, ha a popkornos lánykák előtt úgyis van kasszagép. Felmutattuk a kinyomtatott emailt, erre kaptunk jegyeket, kifizettük, majd nem sokkal később birtokba vettük Auckland talán legdrágább két palack ásványvizét. (tudom, hogy nem szabad, de akkor is tessék máshonnan vinni vizet, bazidrága ott, a jegyek árához képest szabad szemmel is jól látszott az összeg amit kiadtunk értük.) Sebaj, "nem úr aki nem pazar" - ugyebár!

Ezután sétáztunk egyet, mert még volt fél óránk, és kellemes andalgásban (légkalapács!) grasszáltunk a rém idegesítő éjszakai newmarketban. Viszont találtunk egy mókás helyet, úgy hívják, hogy Crazy Noodles és úgy is néz ki. Az éjszakai kaland legmókásabb része az volt, hogy mind a ketten szokatlanul éreztük magunkat zárt lábbeliben, 3 hónapja nem viseltünk ilyesmit, most meglepő volt, hogy nem látjuk a lábujjainkat.

A moziban rájöttünk, hogy más már tudja, hogy mibe kerül a víz, majd mindenki egy pohár borral sétált, később konstatáltuk, hogy a jegyekre is rá van írva, hogy "vidd be a borodat a filmhez" a székek között pedig kis tálcaszerűen kiképzett karfa van, tehát le is lehet tenni a talpas poharat. (a végén vissza kell adni!)

A film amit megnéztünk a Szerelem a kolera idején, mivel mindketten nagy Márquez rajongók vagyunk, komoly elvárásokkal csücsültünk be, hogy mi lesz ebből. Egyrészt maga Javier Bardem jáccódik benne, másrészt nem tűnt úgy, hogy azt a regényt könnyű filmre vinni.

Szó mi szó, nem is nagyon sikerült. Illetve sikerült, de nem úgy, illetve izé. Szóval a film maga erős közepes, érződik rajta a komoly dilemma, miszerint nem könnyű eldönteni, hogy ki a főszereplő, a szerelmére fél évszázadot várakozó Florentino Ariza vagy az apja által neki rendelt doktorral életét leélő Fermina Daza.

A történet hangsúlyos vonala, Florentino sajátos terápiája a szerelem hiányára a nőfalás, melynek során hatszázat is meghaladó számú hölgyet csábít el, amelyről naplót is vezet, itt mégis inkább humoros fényben látszik, szerintem meg ez a legszebb ellentmondás a mesében.

A remekül fotózott filmben roppant jól eljátszott öregember figurája Javier Bardem tehetségét dícséri, sajnos mellette komoly ellenpont Giovanna Mezzogiorno, aki gyönyörű és sajnos nem tud öreget játszani. Valahogy természelellenessé tette a sok profi sminket az "öregasszony" mozgása, mivel a lényeg az öregkori egymásratalálásban rejtezik, eléggé lerontja az amúgy kellemesen közepes filmet. A könyv jó, a történet szép a film pedig megért egy mozijegyet, de többet nem.

Másik filmélményem inkább helyi jellegzetesség, mint film, a Fekete Bárány című újzélandi horroparódiát volt szerencsém megtekinteni vidám társaságban. Valószínűleg ilyen kreténséget csak itt lehet forgatni, nyilván hosszas elemzés után kiderülne, hogy a stábbban túlnyomórészt ingerszegény gyermekkorú népek vannak, a rendező analízisbe jár az író pedig egy manifeszt idióta.

Ennek eredményeképpen sikerült legyártani egy filmet, amit minden bizonnyal sokkal jobb móka lehetett elkészíteni, mint megnézni, bár egy idő után - no meg a 12 éves single malt, khm - jól szórakoztunk.

genetikai hulladék támadásban

A történet röviden: az öccs játszhatott apuval és a birkaterelgetőset (kvaddal terelnek, NZ) ám a a kiskorában bicebóca báty ebben nem tudott részt venni, ezért egy birkát levágva, majd a bőrét magára húzva alaposan ráijesztett az öccsére, aki ettől birkafóbiát kapott és elment vidékről. Apa balesetben elhuny.

a birkák már a házban vannak

15 évvel később a báty kieszel valami újfajta birkát, amelyet egy igen szokatlan laborban állít elő, fehér gumicsizmás segédeivel, majd találmányát el akarja adni a nagyvilágnak, különösképpen japán befektetőknek. Hazahívja az öccsét, hogy kifizesse a birtok felét ami szép nagy summa, ám eközben két tökhülye környezetvédő belopózik a laborba és ellop valamit amit a dögkútba dobnának egyébként.

gonosz báty és a találmány

Észreveszik őket, sok szaladás, üldözők lerázása, majd elkezdődik a totális őrület, ugyanis a kis rémbirkaembrió megharapja a környezetvédőt, aki ettől birkává kezd változni, sőt vérbirkává, ő is harapni akar. A farm nagy részén elharapóznak (hehe) a vérbirkák, megzabálnak mindekit és/vagy vérbirkává változtatják. Vér és belek gazdagon.

vérbirkák laboránst falatoznak

Kalandos módon összekerül a kisebbik fiú és a környezetvédő lány, akit nem harpott meg senki, és kettecskén (hármacskán az intézővel) végül felszámolják az egész balhét. Ez önmagában nem hangzik valami megnyerően, viszont számos jól időzített poént csattan el, és némelyik jelenet már annyira gusztustalan, hogy majdnem nézhető.

vérbirka japán befektetőt fogyaszt

A film során az összes birkával kapcsolatos vicchez hozzájuthatunk, a "ha még főzni is tudnál"-tól a birkafing tűzveszélyességén át addig, hogy a megtudjuk, hogy a vérbirkává változott szörnyön füstölve mar a mentaszósz . Ugyebár nem kell mondani, hogy amit itt újzélandon nem tudnak a birkákról az nincs is, ezt a filmet se lehetett volna ilyen mókásra megcsinálni a helyi viszonyok nélkül. A szokásos gyűrűkurás tájon játszódó birkahorror-komédia önmagáért jó, bátran ajánlom mindenkinek aki nyitott másfél óra idült kreténségre. Természetesen a gonosz ronda halált hal a fiatalok pedig egymáséi lesznek.

a fiatalok

(kifejezetten sörözős-csipszezős film, nők és gyeremek számára ellenjavallt. ZöPö, neked kötelező!)

Szülinap

2008-03-21T23:40:00.003+13:00

Harmincharmadik szülinapom a lehető legjobban indult, ennél szebb nem is lehetett volna, amikor kikászálódtam az ágyból, a kislányom rám mosolygott és azt mondta: "szülinap apa"

Aztán felköszöntött Kata, aki tortát is sütött nekem, pedig nem is tudta, hogy tud. Gyümölcsös sütit csinált, tessék talpra ugrani, villával vert tojáshabot, ami egész egyszerűen hőstett. A süti nagyon finomra sikerült, volt benne alma, banán, mangó, áfonya és ananász, már sülés közben is csodálatos illata volt, de amikor kész lett és már a leégett nyelvem sem akadályozott, akkor az íze is méltónak bizonyult az illatához.

A szülinapban az a kis gap volt, amíg elvittem Csanádot egy fontos megbeszélésre, megvártam és hazahoztam, aztán újra kezdődött a kényeztetés. Mivel Márk kedvese is megérkezett, délután még lementünk Devonportba inni egy sört és sétálni a naplementében és nézegetni a vitorlásokat, akik összevissza rohangáltak az Auckland öbölben, miközben szerintem Adrienn nyitott szemmel aludt.

Másnap, azaz ma folytatódott a dolog, délután szülinapi barbekjút rendeztek a srácok nekem, amire elhívtuk Pukekóékat, meg Whatever Zsuzsiékat. Kaptam szépséges ajándékokat (kösz Csaba a bort, köszönöm a greenstone chief of chief nyakbavalót, a maces egeret és a kerámia pukekót!!!) és fenomenális társaságot Csanédék kertjében.

Mindenki nagyon aranyos volt és nagyon jól éreztem magam, köszönet mindenért!

Muriwai Beach

2008-03-19T18:27:00.004+13:00

Hétfő délután felmerült, hogy a kimaradt lecsóparti helyett beachBBQ-t kellene tartani. Ilyesmit az ember alapból nem utasít el, résztvesz, majd utólag megbánja, ha úgy alakul, szerencsére esetünkben erre nem volt szükség.

Jociék berakták a sütőkét a mikrobuszba, majd 4 autónyi magyar elindult a Tasmán tenger irányába. Nem kell sokat küzdeni, hogy odaérjen az ember, bár addig kombináltunk, mire hat körüli indulás következett be, ami előrevetítette a ránkesteledést meg a délutáni csúcsforgalomban tökölődést.

Kb háromnegyed óra autókázás után elértük a vizet, az erre felkészültek legott surfra-bodyboardra kaptak és a hullámok közé vetették magukat. Tekintsünk el attól a tízperces vitától, melynek témája: "mikor tetőzik a dagály?" Miután ahogy lementünk a partra azonnal elsodortak minket a hullámok, ravaszul megoldva, hogy a száraz ruhának magunkon hagyott cucc elveszítse száraz jellegét. Sebaj, felvettük a beachszerkót, innen már teljesen szörfözésszerű lett a kaland.

A hullámok brutális erejűek voltak, némelyikük több méter magasan jött a part felé, néha pedig orvul oldalról toszogtatták a rajtuk lovaglókat. Elképesztően szép látvány volt az egész, a lemenő napban (nyugati part) felénk hömpölygő tenger és a hullámok tarajáról leszakított vízpermet a levegőben.

Mikorra eléggé elfáradtak a vizesek, nekifogtunk a parkban sütögetésnek, közben vicelődve, hogy ha fél tízkor ránkzárják a kaput, akkor hogy visszük ki a kocsikat és hogy megyünk haza? Az aggodalmaskodást gyorsan elnyomta a szerb taxis által főzött pálinka és a sörök, no meg a finom husikák. Jóllakottan sokkal kevésbé aggódik az ember.

Természetesen közben kukk sötét lett, csak a Hold világított, a csillagos égbolton, azért a parkban tapogatózással tájékozódtunk. Negyed tíz körül felcihelődtünk és hazakocsikáztunk, kicsit afterpartizva Csanádéknál, majd aludni térünk.

zeneajánlat

2008-03-14T13:49:00.009+13:00

Immár közel egy éve vásárolok online zenét, eddig beszerzéseim jobbára komolyzene, jazz, swing, és bigband műfajúak. Az eMusic muzsikabolt inkább bizonyos rétegzenére kíváncsi vásárlókra szakosodott, sok kis eldugott kiadó lemezeit is meg lehet vásárolni itt, a popkultúra és a kommerciális mainstram kicsit visszafogottabban képviselteti magát. Vannak albumok, amelyek csak itt és csak digitális formában jelennek meg. Néhány magyar is fellelhető Pege Aladártól az Emil Rulez!-ig. A letöltött zenék DRM mentesek, az albumokhoz jár a borító, a számok rendesen el vannak látva tag-ekkel, és a letöltőkliens együttműködik az iTunes lejátszóval. A szolgáltatás havidíjas, átalányban lehet zenét venni:

30 track letöltése havi USD 9.90, vagy €12.99
50 track letöltése USD 14.99 vagy €16.99

50 track az 4-6 komplett album is lehet, ha így nézzük, akkor 170 forintos dollár mellett 2500 forintért lehet ennyi muzsikához jutni. Euróban is lehet fizetni, az is hasonló ár, bár az árfolyamok miatt az drágább. Nem mellékes, hogy ha egyszer megvásároltunk egy számot, akkor azt újra le lehet tölteni a saját accountunk alatt, tehát ha elveszik a vinyónkról minden adat és LGT-sen szólva "csak a zene kell", akkor sem kell újra megvennünk a már megvásárolt zenéinket. A letöltött zeneszámok korlátlan számban másolhatóak saját felhasználásunkra, tehát még jogsértőek sem vagyunk, ha a kocsiban CD-n, a hordozható MP3 lejátszónkon és a számítógépünkön egyszerre megvannak.

Szíves figyelmetekbe ajánlok pár albumot, amelyek szerintem kiválóak, a borítókra vagy a linkekre klikkelve bele is tudtok hallgatni a számokba 30 másodperc erejéig.

Ray Charles & The Count Basie Orchestra
Ray sings, Basie swings

2006ban jelent meg a Concorde Jazz gondozásában az alábbi tracklistával:
1. Oh, What A Beautiful Morning 4:35

2.	Let The Good Times Roll	2:57
3.	How Long Has This Been Goin' On	6:19
4.	Saturday Night	4:05
5.	I'm Busted	2:35
6.	Cryin' Time	3:53
7.	I Can't Stop Lovin' You	4:02
8.	Come Live With Me	4:10
9.	Feel So Bad	4:10
10.	The Long And Winding Road	4:04
11.	Look What They've Done	2:51
12.	Georgia 4:40

A következő album már elevez a jazz vonaltól, inkább az acidjazz irányába, de mindenképpen érdemes vele eltölteni kicsit több, mint egy órát, izgalmas szaxofonjáték, mozgalmas alapokkal.
2001-es kiadás,

Grover Washington Jr.
Discovery
No Way 7:20
Between The Sheets 5:32
Sunshine Alley 7:12
Our Love Will Never Die 10:21
I Feel The Earth Move 6:17
L & J 4:43
Inside Job 6:16
Fadin' 6:53
Killer Joe 14:37

A kicsit könnyebb műfaj kedvelőinek is van tippem, elég friss a dolog, de megéri az időt és a pénzt, (Vica/Hugi/Jordi!) nagyon kellemes elektronikus válogatás, remixek a Jalapeno Recordstól, 72 perc ami elektronikus, de nem szimpla tufciri-tucirifiri:

Jalapeno Sound System
1. Delta Dawn 5:11
2. Money in the Bag (Ian Pooley Remix) 7:09
3. Let's Have Scratch for Breakfast 5:34
4. She's Gone 6:26
5. Cornered 6:38
6. Ya Lookin' Tight 5:25
7. No Sun in The Sky (Henrik Schwarz Remix) 8:21
8. Little Spot of Soul 4:02
9. Funk up my Day 7:35
10. Signs (Jody Wisternoff Remix) 6:41
11. Swing Down 5:27
12. Bump Bump (feat. Young MC) 4:19

Térjünk át a komolyabb elképzelésekre, egy Beethoven szimfónia sorozatra, a London Symphonic Orchestrát Bernard Haitink vezényli. Ehhez nem teszek borítót, de a linken mindet megtaláljátok, nagyon-nagyon jó.

Visszakanyarodva a jazz világához, a Monterey Jazz Festival a hatvanas években elképesztő előadókat kínált, Stan Getz, Thelonius Monk, Miles Davis és még sorolhatnám. Az ott készült koncertfelvételek mai napig kihagyhatatlanok, két személyes kedvencem:

Miles Davis
Live at the 1963 Monterey Jazz Festival

100% (cien porciento) nettó Miles Davis, csak hátra kell dőlni és halgatni. 52 perc repülés.

A másik, és ehhez már nincs mit hozzátenni, az egy évvel későbbi, az 1964-es Monterey Jazz Festivalon készült felvétel:

Thelonius Monk
Monterey Jazz Festival Live 1964

kiwi organised

2008-03-13T14:48:00.009+13:00

A helyi munkafolyamatokról mindenféle rémhírek vannak, a kiwik sok szempontból nem túl szorgalmas népség, bár ha egyszer nekiállnak, akkor komolyan is gondolják és csinálják ahogy bírják.

Van itt egy cég ami mindenféle elektrikus ketyeréket árul, mobiltelefontól fotómasináig, öt dollár felárért házhoz is küldi futárral a cajgot. Nem átallottam venni egy telefont és elküldetni magamnak plusz öt dollárokért. Már van tapasztalatunk velük, a megrendelt cucc másnap meg is érkezett, sőt olyan cégről is hallottunk, ahol a hitelkártya számának telefonba diktálása után másfél órával megjelent egy alak a megvásárolt cuccal.

Ehhez képest én tegnap délelőtt megrendeltem a készüléket és kaptam is azonnal egy visszajelzést, hogy minden oké, a futárnál a cucc, aznap várhatom. Vártam, de nem jelentkezett senki. A cég akitől vásároltam visszajelzésében megadta a futárcég csomagkövető linkjét és a tracking numbert, legott meg is néztem a neten, hogy hol a cucc.

Elég érdekesen alakul, a szabadon kereshető tracking number követő szerint a szomszédos csomagszám amit 7 órával később vettek fel tegnap, már Hamiltonban van a címzettnél:

Date Time Service area Description
12 Mar 08 17:12 Auckland Goods picked up
12 Mar 08 19:26 Auckland Departed Auckland for Hamilton
13 Mar 08 01:59 Hamilton Arrived at Hamilton branch
13 Mar 08 08:48 HLZ Drivers Bay Arrived at HLZ Drivers Bay branch
13 Mar 08 12:01 Hamilton Goods with delivery courier
13 Mar 08 15:39 Hamilton Goods delivered to Stan Signed as received in good order and condition

Az enyém, ami Aucklandból Aucklandba jön, délután négykor:

Date Time Service area Description
12 Mar 08 11:52 Auckland Goods picked up
12 Mar 08 13:54 Auckland Goods with delivery courier
13 Mar 08 09:49 Driver Bay 76 Arrived at Driver Bay 76 branch

Vagyis még mindig nincs a futárnál aki errefelé tartana vele. Egy körül felhívtam a céget és megkérdeztem mi a helyzet, aszonták, hogy délután négy felé várhatom a csomagom. Hát csak várom.

Időközben azért legalább jól mulattunk, itt volt Gréti és Ábel anyukáikkal, úgyhogy babaúzsr tartottunk, még ha csak rövidet is, volt veszekedés a babakocsin meg a labdán meg amin csak lehetett, sok négykézlábazással.

Ja, még valami, a helyi imádott gyümölcsöt úgy hívják, hogy feijoa, sehol nincs ekkora felhajtás körülötte, mint itt újzélandon. Egy kistermetű fán terem, de ez nem is lenne izgalmas, az a faja, hogy a kistermetű fa itt van a kertünkben. Réka mondta meg, hogy ez a feijoa, fogalmunk sem volt :) Állítólag nagyon finom, nekem még otthon volt szerencsém feijoa ízesítésű vodkához, az olyan volt, mint a körömlakklemosóba áztatott gabi fogkrém. A feijoáról képeket lelhettek itt.

Én, amíg nem tudtam mi ez, egyet leszedtem és elvágtam, tényleg olyan, mint a képeken, de se íze-se bűze nem volt, kemény, mint a rosseb. Viszont a fán szoktak bújkálni a madarak.

Akit részeltesebben érdekel, az olvasson utána a wikipedia szócikkében vagy tudományos igényességgel a California Rare Fruit Growers Inc. oldalán vagy az autentikusnak mondható NZ Feijoa Growers Association honlapján.

A kertben két másik gyümölcs is terem, az őszibarack, aminek most ért véget a szezonja a kertben, és valami citrusféle amit egyelőre nem tudunk micsoda. A gyümölcse most sötétzöld, a leve édeskés-savanyú, nagyon finom. Úgy néz ki, mint a zöldcitrom (lime) de nem az. Réka szerint (ő tudta a feijoát is!) tangerine, ami valami mandarinféle, de a wiki szerint a héja könnyel lejön, Réka szerint meg nehezen, szóval lehet, hogy mégiscsak valamiféle más jószág ez. Majd teszek fel képeket.

[update 22:12]

természetesen a cucc nem érkezett meg, írtam egy szívhezszóló emailt a futrinkacégnek. remélem ez nem azt okozza majd, hogy a reggeli műszak áthajt a csomagon a konténerszállítóval :)

[update 10:00 március 14]

10 perce hívott fel ugyanaz a srác a PBT-től, aki tegnap azt ígérte, hogy délutánra itt a cajg. Könnyek között kért elnézést, volt minden, új fiú a sofőr, rossz gombot nyomott meg minden, bocsbocs, egy órán belül itt a cucc. Meglátjuk.

[update 10:56 március 14]

sikerült. juhéj. morcos maori harcos megérkezett a cuccal. megy ez mint a karikacsapás. Remélem később majd a csomagkihorós rész eléri a CRM színvonalát :)

Szert tettem a világ legostobább telefonjára, bár fura, hogy egy kommunikációs eszközt ésszel próbálunk mérni. Inkább azt mondom egy minimalista-funkcionalista termékre tettem szert.

Motorola F3

Semmit sem tud az égegyadta világon, viszont alig fogyaszt villanyt, egy hétig simán elvan egy feltöltéssel, 69 gramm és lapos. Ja, ébresztő van benne :) Zöld banán - piros banán, egyelőre ennyire van szükségem egy telefontól itt. Érdekes módon a magyar tesztek lehúzták, hogy nehézkes meg túl van ócsítva, hát szerintem ennyit kell tudni egy telefonnak. A kijelzője E-Ink technológiájú, tehát nincsenek pixelek, viszont napfényben is olvasható, úgy viselkedik, mint a papír. (a sony csinált is ilyen technológiával e-book olvasót)

Itt egy teszt, itt meg a gyártó hivatalos oldala.

életjel

2008-03-12T14:15:00.002+13:00

Kedves olvasók, nincs semmi különös, nem is tűntünk el, megvagyunk és továbbra is állásra vadászunk. Kicsit háttérbe szorult a blogozás, de lesz ez még napi rutin, csak arról nem akartam írni, hogy mindennap felkelünk, állásra vadászunk, játszóterezünk meg főzöcskézünk.

Lányok is jól vannak, mind jól vagyunk.

Üstöllést posztolok, ha lesz megírásra érdemes.

Rotorman

2008-03-02T23:58:00.002+13:00

Szombat este kilengeni indultunk a kikötőbe, hogy enyhe sörözéssel és beszélgetéssel üssük el az időt. A résztvevők, Hobe, Attila, Csanád, Márk meg én voltunk. Eleinte Hobe és Attila meg én, a csendes eső elől a söröző kerthelységében húztuk meg magunkat. A hely újra eljátszotta, hogy nem engedik be Csanádot, mert nincs rajta zárt cipő, ez itt kiwiföldön meglehetősen ritkaságszámba megy, sokmindennel vádolható ez a kis ország, de azzal, hogy lábbelifetisiszták, nem. Sebaj, átugrották a tujákat és leültek, így már nem volt gond, de nem szabad a kiwi logika felfejtésével fáradozni, csak bejönni nem lehet, de bent lenni lehet, hagyjuk is.

Elég későig sörözgettünk és beszélgettünk, miközben a szombat esti éjszakai élet lassan elfajult körülöttünk, a nappal elegáns étterem, este söröző, éjszaka diszkó intézmény eljutott a végső fázisba. Az utcán hordákban hömpölyogtek a különböző mértékben illuminált fiatalok, akik bárról bárra járva élvezték az életet. Vagy nem élvezték, de csinálták, ez a végeredmény szempontjából mindegy is. Érdekes volt látni, hogy az amúgy nem egy észbontóan pörgős helyből hétvégén micsoda nyüzsgő éjszakai mulatozás kerekedik.

Egy idő után Hobe szólt, hogy vannak itt barátai, akik hajóval jöttek Újzélandra, csatlakoznának, így megismertünk két nagyszerű embert, Évát és Gézát,akikre mély csudálattal bámultunk és ez azóta is tart. Hajós körökben nem ismeretlen ő (mi nem vagyunk hajós körök, nevét csak a Hátszél című vitorlás magazinból ismertem a nevét) és leesett állal gondoltunk bele, hogy micsoda kaland lehetett az adriáról újzélandig vitorlázni. Géza, akit a vízenjárók Rotormanként ismernek, még a hajójára is felengedett bennünket, ami egy 41 lábas vitorlás és nagyon klasszul néz ki. Mivel semmit nem értek a vitorlázáshoz ezért aki ilyenféle részletekre kíváncsi, az legyen szíves látogasson el Rotorman hajónaplójába és olvasson.

Gézáék most itt laknak a marinában a hajón, onnan járnak dolgozni, ráadásul - ha a hajó árát nem számolom, meg az ideérkezést ahogy van - olcsóbban is jönnek ki, mintha bérelnének.

Remélem még találkozunk velük, nagyon jó fejek, roppant szórakoztató sztorikkal, talán még azt is elmeséli, hogy hogy kell vitorlázni. Ugye, hogy érdemes kocsmába járni? :)

Sajnos a vasárnap délelőttünk elúszott, nagyon későn értünk haza, inkább korán és tizenegyig képtelen voltam magamhoz térni.

Devonport

2008-03-02T23:03:00.005+13:00

ezek néznek a sétányra és az öbölre

Pénteken kirándulni voltunk, még ha nem is túl messze, a város északi részének a csücskéig kirándultunk, Devonportba. Az egész egy félórányi autókázásra van tőlünk, mégis egészen más világ, sok régi házikó, tengerpart, kompkikötő meg haditengerészeti bázis, mindezek együtt nagyon kellemes hangulatot árasztanak együtt. A népek jönnek-mennek, kávézgatnak és a füvön piknikeznek, közben a sirályokat hessegetik, akik igyekenek kaját lopkodni. A parti sétányon ballagva nézegettük, ahogy a SailNZ hajói száguldoznak az öböl vizén, ezek a hajók amivel a kiwik elhappolták az America's Cup-ot és azóta is büszkék erre.

balra a SailNZ hajója, jobbra a teherkikötő

A parti sétány nagyon kedves és belefut a hadikikötő kapujába, ahol egy közepesen elszánt maori álldogált élrevasalt nadrágban és ellenőrizgette a ki-be járkálókat. Természetesen illetékteleneknek tilos a bemenet, kivéve, ha vezetett túrára jelentkeznek, vagy ha a hadikikötő múzeumát akarják megnézni. Mi nem akartuk, mert egyrészt a múzum zárva volt, a vezetett túrára még egy órát kellett volna várni és a kapuőr már így is nyugtalankodott, hogy nyakamban a fényképezőgéppel kerülgetem a Philomel bázis bejáratát. Inkább visszasétáltunk a városrész központjába, ahol a komp mólói vannak meg kedves éttermek, művészeti galériák, kis boltocskák meg egy hatalmas park, a helyi könyvtárral meg egy nagy játszótérrel.

sétány

A játszótéren elütöttünk egy kis időt csúszdázással meg hintázással, de egyre éhesebbek lettünk, úgyhogy eliramodtunk a kifőzdék irányába. A legpofásabban az a hely nézett ki, amely régen a telefonközpont épülete volt, mára kávéházzá változva üzemel, vendégei közt csinos tengerészlányok és a térdzoknival viselt rövidnadrágtól hülyén kinéző tengerészek akadtak szép számmal. A kávéház előtt egy bazi régi autó parkolt, de olyan csoda állapotban, hogy minden közlekedési múzem igazgatónak összefutna a zoknijában a vizelete tőle. Persze érvényes rendszámmal várta gazdáját.

interurbán oldtimer

Végül a nagy nyüzsgés miatt ide csak bekukkantottunk, de a babakocsis bénázás inkább kiterelt bennünket, ráadásul eszünkbe jutott, hogy még nem is ettük a helyi haute cousine jeles termékét a fish&chips-et. Elballagtunk a halboltig, ahol Albert & Jenny állt szolgálatunkra, bár sajnos nem derült ki, hogy vajon a kínai az Albert-e vagy Jenny? A halbolt neve egyébként "Catch 22" ami hát hogy is fogalmazzunk, szerintem a kínai által kitalált szóvicc.

játszótér

Kezünkben az elegáns, újságpapírba csomagolt sülthallal és krumplival visszaballagtunk az autóhoz és hazafurikáztunk, hogy itt költsük el a szerzeményünket, a kaja jó volt, bár körülbelül dupla árat fizettünk, mint Auckland többi részén, de a snapper nevű halacska igen ízletes és könnyű húsú, a panírja pedig kiváló volt, bár egy rövid "paprikás liszt kezdőknek és középhaladóknak" tanfolyamot megérdemelne a szakács. Több helyi erő állítása szerint csinálnak ilynt hekkből is, csak fogalmunk sincs, hogy mi a rendes neve a hekknek, amely annyi boldog percet szerzett már pánbalatoni tartózkodásaink, a dunakeszi rév mellett és persze a római parti össznépi falatozások alatt.

a 22-es csapdája

Sajnos amiért elindultunk, hogy a félsziget csücskében békésen legelésző vulkanikus kúpot (Mt Victoria) megmásszuk, elmaradt, viszont olyan kellemes napsütéses napunk volt, hogy csuda és még azt a fát is láttuk, amelyet II. Erzsébet koronázására ültettek. Egész Devonport úgy klassz, ahogy van, bár itt azért nem a szegények lakoznak, sőt, viszont kicsit nyaralótelep jellege van, sok nyugdíjassal, rengeteg babakocsis anyukával és soksok nyugalommal. Itt szívesen lennénk nyuggerek, csücsülve a CBD-re néző teraszunkon...

városközpont első világháborús emlékművel

Gasztro - round steak baconnal

2008-02-26T14:08:00.003+13:00

Ne gondoljunk valami egetverő gasztronómiai élményre, a hangsúly az összeállítás tempóján van, a kaja maga gyorsan kész van.

Belevalók:
- annyi szelet round steak amennyit akarunk
- baconszalonna
- szárított paradicsom
- sóbors
- fokhagyma
- szójaszósz

A besóborsozott hússzeleteket begöngyöljük a baconba, a szalonna alá szárított paradicsomot tömicködünk, majd az egész cajgot olívaolajjal kikent tepszibe helyezzük, közészórunk annyi fokhagymát amennyit van kedvünk pucolni, majd lelocsoljuk az egészet szójaszósszal és be a sütőbe.

Mivel ez a husi gyorsan és könnyen szárad ki (ezt az interneten olvastam), ezért én öntöttem egy kis vizet is mellé (meg olaj meg a bacon, ugyebár) és fólia alatt sütögettem. 1 óra és 15 perc 200 fokon és már kész is van.

szüli- és más napok

2008-02-26T13:44:00.003+13:00

Hétvégén megtartottuk Eszter és Kriszti szülinapját, amelyek majdnem egy napra esnek, mág ha pár év eltéréssel is. A parti sűrű szervezkedés után végül is Csanádéknál zajlott, mert az időjárás nem akarta, hogy bbq-zzunk, esett, mint a fene. Jó társaság gyűlt össze, a déli félteke számos magyarja jött, Eszterrel együtt három gyerek is sertepertélt körülöttünk. A résztvevők egy része blogger is, most végre én is találkoztam olyanokkal akiket eddig csak olvastam.

Mókás volt, hogy kiderült, hogy az egyik sráccal egy faluban nőttünk fel (Dunakeszi, tudom, város) egy másik pedig az egyik volvos pajtásom pajtása :) Nem is olyan nagy ez a távolság :)

Időközben Márk sikeresen szert tett egy ingatlanbérlésre, bár beköltözni csak két hét múlva tud, addig egy személyiségfejlesztő ukrán lakik a házikóban, amely tőlünk vagy 1 percre van, légvonalban megvan 150 méter is. A házikó nagyjából ugyanolyan, mint a miénk, szóval már csak be kell rendezni, mert persze bútor nincs benne.

Ezügyben harcos trademe kutakodás után szert tett egy komplett étkezőgarnitúrára, hűtőre és matracra, ezek mind a mi garázsunkban várják a közelgő beköltözés lehetőségét. Aucklandnak kevés helyén nem jártunk a begyűjtő túra alatt, kicsit már furcsa is, ha nincs a kocsi mögött az utánfutó :)

Mi is tradmeztünk egy öreg tévét hatvanhat dollárokért, elvben mindjárt jön vele srác, mert ilyen beruházás mellett a minimális elvárás, hogy szállítsák is házhoz :)

66 dollár

A házikónkat nagyjából belaktuk, már a gyerek sem téved el, amikor éccaka átlóg a mi ágyunkba félálomban, nagyon szeretünk itt lakni. Ha sikerül minden, akkor szert teszünk egy kertibútor garnitúrára, hogy a kertben is tudjunk üldögélni.

Kata volt délelőtt interjún, egyelőre nagyon bizakodók vagyunk, mert a tesztek nagyon jól mentek neki, és az egész nagyon pozitív élmény volt. Ha bejönne, az nagyon frankó lenne, mert a melóhely itt van tőlünk 10 perc sétára, tehát nem kell átbumlizni a hídon, sőt kocsiba sem kell ülni hozzá. Persze azt még nem tudjuk, hogy a gyerekkel mit csinázunk, ha mindkettőnknek lesz munkája, de hát majd meglátjuk, egyelőre sajnos ez nem a mai nap gondja.

újra a pályán

2008-02-20T13:33:00.000+13:00

no, végre lett internetünk, nem volt egyszerű, de legalább gyors. Erre nem számítottunk, úgyhogy örvendeztünk vala.

Mivel a telecom áthozta a vonalunkat az új házba, a szám megtartása mellett, legott írtam az orconnak, aki a net szolgáltatónk, hogy gyühet a soksok data meg a ződfény. Mondták jó, majd nem történt semmi érdekes.

A telefont vasárnap jelentettem be és hétfő estére működött is, ami azért nem egy rossz tempó, viszont a mélboxomban egy levél várt az orcontól, amely így kezdődött: "oh no, something went wrong".

Legott felhíttam őket, hogy mi megy rosszul és kiderült, hogy a telecomnak nem tudják átadni az adsl kérelmünket, mert a vonalhoz tartozó áthelyezési ügy még nincs lezárva és lezáratlan üggyel bíró telefonszámra nem lehet adsl-t rakni. Azt javasolták, hogy hívjam fel a telecomot és zárassam le az ügyemet, hiszen működik a telefon, minden oké, és akkor ők is meg tudják oldani a dolgokat.

Felhívtam, kis egyeztetés és értetlenkedés után sikerült lezáratni a dolgot, visszahívtam az orcont és elmeséltem nekik, hogy mit végeztem, jöhetnek. Este kilenckor kaptam egy emailt tőlük, hogy minden oké, a bekötés várható ideje huszadika, vagyis másnap. Kicsit szkeptikusan fogadtam a dolgot, de hát tenni úgysem tudok semmit, sebaj.

Ma, huszadikán reggel a kis modemen már pislogott a lámpás és a feleségem azzal keltett, hogy van internet! Juhéj!

Közben megérkezett a srác is aki a fákat vágja le a kertben, hogy több fény érje a kis házikót, nagyon kedves fiú, egyenesen bulgáriából. Vannak kommunikációs nehézségei, de dolgozik, ahogy a főbérlő ígérte.

Nemsokára kész a kaja a sütőben, délután meg kajabevásárlás jön.

Ház

2008-02-18T19:56:00.005+13:00

éjszaka

első kert

hátsó kertből

nappaliból

konyha

napali

bejárat

oldalról

gyerekszoba

háló

ügyintézés

2008-02-18T15:51:00.002+13:00

Az átköltözéssel kapcsolatos ügyintézés elengedhetetlen feltétele a nyugodt alvásnak amelyet melegvízzel való zuhanyzás és főzött vacsora előz meg. Tehát van víz meg villany meg ilyesmi.

Telefon

Itt a telefon áthelyezése a szám megtartása mellett nem triviális történet itt, a kommunikációs kőkorszakban, vasárnap délelőtt felhívtam a telekom szolgáltatót, hogy szeretnénk megtartani a számot és mikor lesz bekötve az új pecóba és egyéltalán. Kicsit ijedten jelezték, hogy hát a szám megtartása nem biztos, hogy lehetséges, de majd hétfőn kijön a team aki kivizsgálja az ügyet. Mivel gyakorlatilag 500 méter távolságra költöztünk, reméltük a legjobbakat. Ma, hétfőn eljöttem ügyintézni internetközelbe, és Kata hívott a mobilomon otthonról, a régi számunkról, hogy ő ezt most kipróbálta és megy. Örülünk, letudva.

Víz

A ház tulaja felhívott és lebeszéltük, hogy ő fogja bejelenteni a vizet és majd áthozza a számlát, ezt asszem félévente olvassák le, meg a víz olcsó, szóval ez is megvan, mert leolvastam a vízórát és jól megmondtam neki az állást, a többit ő intézi. Ez is letudva.

Ördöngös delejesség

A szolgáltatót felhívva, majd átjutva az első csapdákon (mi a vevőazonosítóm, mittomén, még az első számlát se kaptuk meg) sikerült megállapodni velük, hogy mától itt az új helyen ketyeg a villanyóra, cak szaladjak el és olvassam le mindkét villanyórát üstöllést. Megtettem, visszahívtam őket, együtt örültünk, a néni szerint minden rendben, ott lezárják a számlámat és az új helyen újranyitják, mit bánom én, csak legyen villany, van is. Ez is letudva.

Internet

Na ebből nem tudom mi lesz, írtam nekik szép levelet, hogy honnan hova költöztünk és megmaradt a szám, meglátjuk mire mennek vele és mikor lesz net. Remélem hamar.

Most hazamegyek, főzök, csinálok képeket a házikóról és majd itteni este posztolok színeset-szagosat.

zsákutca

2008-02-17T08:52:00.002+13:00

A költözés lényege a következő volt: a cirkuszkocsi nem rendelkezett a megfelelő papírokkal, hogy kiadható legyen. Ugyan a landlord állítása szerint a papírokat február közepére ígérte a helyi önkormányzat elintézni, ezután már lakhattunk volna legálisan kis vontatható házikónkban. Ámde a tanácstól kijöttek ellenőrizni és - nem meglepő módon - konstatálták, hogy hát ugye sehol egy fellépés, a cirkuszkocsiban mégis világosság van meg egészen bennelakásszerű tevékenység folyik. Ez pedig következményeket von maga uán, csakúgy, mint az érvényes műszaki vizsga nélküli autókázás.

Legott értesítették a landlordot, hogy mifolyikitt, kérem, aki találékonyan azt mondta a tanácsi embernek, hogy mi ugyebár csak barátok és nem pénzért, hanemsőthogy átmenetileg. Ezt a tanács le is nyelte, ámbár újra jött ellenőrizni, megint csak ott talált bennünket, ismételten nem örült, és megemlítette, hogy ilyesmiért szoktak bíróság elé kerülni az emberek. Ezután jött át hozzánk a főbérlő és közölte, hogy menni kell a lakásból, mert hatósági irgumburgum lóg a levegőben. Mivel már beköltözéskor mondta, hogy ez a helyzet, nagyon nem lepődtünk meg, viszont hirtelen lakást találni, ami jó is, nem könnyű, de erről majd később.

A jóembernek számos háza van még a kies Auckland városában, gondolta remek ötlet lesz bennünket elhelyezni egy három hálószobás (itt hálószobák számával jelölik az ingatlan méretét, hogy a három hálószoba mellé még egy bazi nagy nappalid is van, az nem érdekes) házban az Onewa roadon. Kényszrhelyzetben mit csinál az ember, megy és megnézni, hát megnéztük, az eredmény rettenetes. A ház le van lakva, de irgalmatlanul, emellett rémesen koszos is volt, a "ragad a kosztól" kifejezésnek is tudott új mögöttes tartalmat adni. Természetesen nem vagyunk svájciak, de azért ez nekünk is sok volt, pláne Esztert nem nagyon akartuk ilyen helyre vinni. A háznak számos más hátránya is volt, (hangos környék, forgalmas útra néző ablakokkal, feleslegesen irdatlan méret és heti bérleti díj, állapot) és az az egy előnye, hogy van benne fürdőkád, szóval eléggé elkeseredtünk, hogy szombaton a kis pokol vár ránk, meg egy heti masszív, 8 órás takarítás. A fürdőkádba szerintem be se mertem volna állni még vegyvédelmi ancúgban sem, hagyjuk is.

Az ember elkeseredésében kissé megterheli az újzélandi ingatlanos cégek honlapját kiszolgáló szervereket és enyhébb kompromisszumot keres. Mivel a cirkuszkocsinak nincs engedélye, így letétet sem lehet fizetni, ezt ugyanis az állam egy erre hivatott szerve foglalja le, és csak a tulajdonos és a bérlő jóváhagyásával utalja vissza, ezzel senki sem tud játszani, viszont nekünk azt jelentette, hogy nincs semmi kötöttségünk a cirkuszkocsi ügyében. Viszont találtunk egy házikót a neten, ami jó ötszáz méterre van korábbi lakhelyünktől, legott felhívtam az ügynököt, hogy mi a helyzet, találkoztunk a háznál, amelybe elsőre nem jutottunk be, mert kevés kulcs volt nála, a tulaj nem adott neki a biztonsági ajtóhoz kulcsokat. Kívülről körbenéztük, jópofa volt, bekukucskáltunk az abalakokon és rendezettnek látszott a hely. Megbeszéltünk egy másnapi találkát. Kata beleszeretett a házba.

Másnap, pénteken már volt kulcs, találkoztunk a megtermett kiwiemberrel, és belül is megnéztük a házat, több, mint elfogadható volt, úgyhogy nyaggatni kezdtem, hogy mikor lehetne költözni, mert mi már szombaton jönnénk. Kicsit aggodalmaskodott, meg kíváncsiskodott, hogy kik vagyunk, mit csinálunk itt, mindent megmondtam szépen, őszintén, itt az általában célravezető szokott lenni. Megbeszéltük az anyagi részleteket is, a beköltözés úgy néz ki, hogy 1 hét bérleti díj+3 hét letét a hivatalnak+(1 hét+áfa) az ügynök jutaléka. Itt az ügynök jutalékát a vevő fizeti, ami elég okos dolog, ha kicsit belegondolunk, az ügynökön sok múlik, ha ő azt javasolja a tulajnak, hogy nekünk ne adja ki a házat, akkor mehetünk a sóhivatalba. gyakorlatilag az ügynök értékítélete és a tulaj döntése kell ahhoz, hogy bérelhessen valaki a fentiek megfizetésével, ugyanis amíg ez nincs, addig kulcs sincs.

Nem teljesen szokványos, hogy egy nap alatt lezavarnak mindent, de az ügynökember nagyon rendes kiwi volt, és mókás is, még Eszter is mosolygott rá. (nem hiába tanítgatom, ugyebár) Úgyhogy pénteken kitöltöttem egy "bérelniakarok" nyomtatványt, az ügynök kiszámolta, hogy mennyi pénz kell a kalandhoz és azt mondta, hogy felhívja a tulajt, mit mond. Itt rizikó a bérlő, mert ha nem bérel hosszan, akkor megint új bérlőt kell keresni, az is idő, és 3-4 hétig nincs bérlő, akkor annyi időre a házon levő jelzálogot ugye zsebből kell fizetni a tulajnak, aki ennek nem örül, azért adja ki, hogy fedezve legyen a "morgács".

Hazamentünk és vártuk, hogy telefonáljon, amit meg is tett és azt mondta, hogy mehet a buli, szombat reggel legyünk az irodájában kilenckor (ember az ilyen?) a pénzzel, meg mindennel, és akkor minden remek lesz. Szombat reggel átmentünk Takapunára, ahol az irodája van, mindent lerendeztünk, kifizettük és idejöttünk a házhoz, ahol itt találtuk a tulajt, szorgos munkában. Kijavította a falat, ahol akiköltözők összekarmolták a bútorokkal, kicserélt ez-azt, ő is nagyon kedves öregúr, viccelődött meg szólt, hogy jönni fog egy ember, aki levágja a ház körüli fák-bokrok egy részét, hogy több napocska jöjjön be, kicseréli a konyha fala melletti pálmafát egy kisebbre, meg majd egy másik, aki meghúzza a mosogató csapjának a mittoménmijét, mert az szerinte nem jól áll, mondtuk rendben. Erősen sajnálkozott, hogy nem tudja lecseréni a postaládát, pedig direkt vett egyet, meg is mutatta, de a régit csak valami villanyos szerszámmal tudja leszedni és a postaláda körüli házikókban senki sincs ébren, úgyhogy ne haragudjunk, de majd máskor kicseréli. Mondtuk jó. A réginek sincs semmi baja, teljesen postaládaszerű, de hát ő a tulaj, cserélgesse, ha akarja.

A ház egy két hálószobás lakás, egy ikerház fele, egy nappalival, aminek akkora ablakai vannak, mint a fene, ráadásul a kifelé néző falak szinte csak ablakok, van mosókonyhája, fürdőszobája káddal (ez itt ritkaság!) meg beépített szekrények a falban meg jó nagy konyha. Körben kert van, a cirkuszkocsi kertjében citromfánk volt, itt úgy látszik koktélozni szerettek, mert lime fa van az ablak előtt, szépen terem. Tartozik hozzá egy garázs is, amiben szépen elfér a zöld autócska. Az egész pofás belülről, nincs lelakva és jó az elosztása is (külön fürdő és wc), és ami a lényeg, tiszta és szép, ápolt kertje van. Tökéletesen értem, hogy Kata beleszeretett, minden szoba jó világos, az ablakok alacsonyan kezdődnek, nagyjából az ágy magasságában, úgyhogy ha reggel kinéz az ember, csupa zöldet meg virágokat lát. Az épület organikus kapcsolatban áll a bolygófelszínnel. Ami nagyon kellemes, hogy egy olyan utcában van, ami zsákutca, tehát nincs átmenő forgalom, és jó mélyen benn van a házikó, még két másik ház is van az utcáig, egy kis utacskán kell bejönni, annak a végében van a garazsunk. Nagyon csendes, kellemes, a fű süppedős és lágy, a madarak a szomszéd kerítésén átnövő szőlőt csipegetik, idilli. A szőlő meg édes. (és a mosókonyhából nyíló hátsókert ajtajából látszik a SkyTower :)

Miután a bácsinak megmutattam, hogy kifizettük a mindent, ideadta a kulcsokat, minden jót kívánt és elhúzott, mi pedig visszamentünk a cirkuszkocsihoz, kitettük a lányokat, majd mi fiúk Csanád kocsijával (azon van vonóhorog) elmentünk utánfutót bérelni, amit itt minden benzinkútnál lehet, 25 dollár egy fél napra. 3 fordulóból költöztünk el, kicsit meg is ijedtünk, hogy honnan lett ennyi mindenünk hirtelen, de végül mindent beszuszakoltunk a házikóba és örvendeztünk vala. Persze szét kellett szerelni megint az ágyat, de hát már rutinból ment.

A költözős kaland után Márk garanciális MacBook Proja nem akart elindulni, úgyhogy elmentünk Albanyba a rettenet plázába, ahol van Mac forgalmazó, hogy mi a frász legyen, de sajnos sehol sem volt bele való akku, úgyhogy visszatértünk Takapunára, ahol a masina megához tért, utána hosszas csevely után a telecommal oda jutottunk, hogy kijön hétfőn valami póznamászó csapat és kihesszöli, hogy megtarthatjuk-e régi telefonszámunkat, vagy sem. Majd hívnak. ha ez megvan, már csak az ADSL-t kell a másik céggel áthozatni, meg persze átjelentkezni villany és víz ügyben, hogy minden számla itt mérődjön és ide jöjjön.

Most pedig - ezt szombat este írom - elmegyek a foodtownba és veszek tejet meg sört. Vasárnap reggel Ellersly-be megyünk Márknak kocsit venni, délután pedig Hamiltonba Paliékhoz meg Imivel találkozni, akivel pénzt váltunk (neki forint kell, ami nekünk van otthon, nekünk meg dollár, ami neki van itt)

Igazi házban lakunk.

Mindeközben az autóba belekerült a 226ezredik km is, telik-múlik az idő.

költözéses macera

2008-02-13T22:47:00.001+13:00

Sajnos az a szomorú hír, hogy el kell hagynunk a bájos cirkuszkocsit, amelyet már belaktunk és meg is szerettünk. Pont ideális méret, kellemes elhelyezkedés, citromfa... Ennek egy időre, de valószínűbb, hogy hosszú távra vége van, szégyenszemre egy olyan épületbe fogunk költözni, amely jóval fikszebben van a bolygófelszínhez rögzítve.

Az sincs messze, és tulajdonképpen nem is ez a szomorú, hanem maga a költözés, az új körök futása villany, telefon és internet témában, amely ki tudja mi pénzbe és mi időbe fog kerülni... Persze nekünk itt még nincs sok cuccunk, tehát a költözés maga nem nagy kaland, még ingyen teherautót is kapunk hozzá, csak a ház amelybe mennünk kell rosszabb helyen van (nincs messze a jelenlegitől), forgalmasabb, zajosabb utcában és sajnos az állapota erősen hagy maga után kívánnivalót. Ráadásul bazi nagy, amire nekünk se pénzünk, se igényünk nincs, nem is tudunk berendezni egy 3 hálószobás rettenet méretű épület. Nyilván, ami a legszomorúbb, hogy retek kosz van benne, elképesztően igénytelen állapotok uralkodnak, úgyhogy megint tisztítószerre és takarítóeszközre kell költenünk egy kazal pénzt.

A szituációt egyelőre nem vázolom, baj sincs, csak a cirkuszkocsiból menni kell. Az egész sztoriban a kényelmetlenség a legnagyobb baj, meg a járulékos költségek, a telefon szüneteltetése, internet lemondása, áram átkérése, mittomén. Ezekkel a kalandokkal megint vagy 2 hétre bukjuk az internetet, ami nélkül nincs élet és nincs kapcsolattartás, szóval marad a laptoppal rohangálás internetközelbe...

Na mindegy, ez van, ezt dobta a gép, az új élet kezdése nem méznyalás, sosem mondta senki, hogy az. Ha bejön az egésznek a pozitív hozadéka, akkor még azt is mondhatjuk, hogy megérte.

Egyébként megérkezett Márk, behoztuk a reptérről, grafikus és olyan képeket csinál, hogy levizeltük a bokánkat. Ő rutinróka, már permittel jött, ahhoz a céghez dolgozni, amelyiknek már otthonról is dolgozott, úgyhogy nagyon is rendben lesz, no meg jó fej is, ma sütögettünk az átmeneti szállásán kiválót.

Egyleőre ennyi, majd ha tisztább lesz a kép, akkor megírom üstöllést.

adó

2008-02-12T01:26:00.000+13:00

Mivel ezt többen is kérdezték tőlem, most igyekszem rövid leírást adni a helyi adórendszerről, magánszemély és vállalkozás esetén.

Magánszemély

A jövedelemadó sávos szerkezetű, 3 lépcsőből áll és egy speciális esetből. Éves jövedelem alapján számolódik. (szinte mindenki egyéni adózó)

Nézzünk egy példát
Lajos bruttó bevétele idén $65,238. alábbiakban láthatjuk, hogyan számolódik az adója:

A lakosság nagy része így számolódik, aki alkalmazott vagy egyéni vállalkozó az a személyi jövedelemadóját ez alapján fizeti. Aki befizette a sávosan rá vonatkozó százalékot, és nincs más jövedelme csak az alkalmazottként megkeresett bére, az letudta az adózást, további fizetnivalója nincs. A balesetbiztosítást (ACC-Accident Compensation Corporation) is az adóhivatal szedi be, minden munkavállalónak kötelező fizetnie, hogy fedezze a nem-munkahelyi sérülések költségét. Levonódik a fizetésből. A mértéke évenként változik, de egy adóévben fix, 2007-ben 1.3%. (ez nem egészségbiztosítás, hanem baleset!)

Családtámogatás dolgozó szülők esetén (dollár/hét)

Egyéni vállalkozó
- tulajdonolja, irányítja és működteti a bizniszt
- személyesen jogosult a haszonra
- felelős az üzlet adófizetéséért és kötelezettségeiért
- alkalmazhat másokat

Semmiféle papír nem kell, csak csinálni a bizniszt, személyi jövedelemadóban feltüntetni a bevételt.

Társas vállalkozás

- Alapító okirat kell, rögzítve az együttműködést
- a felek egyformán osztoznak, (hasznon, veszteségen) kivéve, ha ezt ők saját akaratból másképp nem akarják
- a társas vállalkozás nem fizet adót, a profitot a költségek levonása után mindenki feltünteti a saját személyi bevallásában, mint bevételt és adózik

Vállalat (company)

A vállalat önálló jogi személy, létre kell hozni és egyszeri regisztrációt kell fizetni alapításkor.Bekerül a cégjegyzékbe. A részvényesek/tulajdonosok bevitt vagyonukig/tulajdoni hányadukig felelnek a veszteségért. A cégalapítás a neten 150 dollár, a cégnévért még 10 dollárt kell fizetni. Az annual returns (éves beszámoló?) ingyen van, ha a neten csinálod. A cégalapítás egy jó fél óra a neten, és a kinyomtatott papírokkal már csinálhatod amit akarsz, be vagy regisztrálva. (kell céges adószám és áfa regisztáció, szintén a neten intézhető)

Háromféleképpen lehet belőle pénzt kivenni:
1. részvényes/tulajdonos rendszeresen pénzt vesz ki, ezesetben a tag évvégén ezt bevallja szimplán, mint fizetést.
2. részvényes/tulajdonos legalább havonta bért vesz fel, évvégén adózza, a társaság ezt üzleti kiadásnak tekinti és levonja a társasági adóalapjából
3. osztalék formájában az adózás utáni nyereségből, erre spéci adó van, ezt nem értem még

Szövetkezet
Amit beteszel nem adózik, mindenből amit a szövetkezet keres adóznia kell 33%-ot.

ÁFA
Az áfa 12,5% és vannak bizonyos dolgok amelyek nulla százalék áfával terhelődnek. Ha az éves forgalmad meghaladja a 40ezer dollárt, köteles vagy ÁFA regisztrációra.

Alapvetően a vállalkozó mindennel csökkentheti az adóalapját, ami a munkájához szükséges, ez társas és egyéni vállalkozásra is igaz. Ha autót kell venni, akkor annak az árával, ha öltönyt, akkor azzal, ha irodaszert meg nyersanyagot (előállít valamit), gépet, stb. Ha nem tudod, hogy levonhatod-e, akkor az adóhivatal segít, azért van. Általánosságban elmondható, hogy ha megfizeted az adót, akkor további terhekkel nem sújtanak. Az alkalmazott után nem kell adót meg járulékot fizetni, azt az alkalmazott fizeti a személyi jövedelemadójában. Cégautó adó nincs, ilyenolyan járulék nincs, minden üzemeltetési költség csökkenti az adóalapot, ideértve az irodád villanyszámláját és a cégautóba tankolt benyát.

Röviden ennyi, ez már ad valami képet a dologról, bár korántsem teljeset, számtalan részlet van ami kicsit még homályos meg nagyon specifikus (maori alapítvány támogatásának adóvisszatérítése, stb.)

Kis statisztika:

átlagos jövedelem teljes állásban dolgozó esetén : 46 002 dollár évente

átlagos családi bruttó jövedelem:
- egy gyermekes család: 92882 dollár/év
- gyermektelen család: 74637 dollár/év
- gyeremkét egyedül nevelő szülő: 31615 dollár/év
- egyedülálló kereső: 38803 dollár/év

USA elnökválasztás

2008-02-11T15:31:00.000+13:00

Kedves olvasóim!

Kérlek benneteket, ha van véleményetek az USA elnökválasztási eredményének alakulásáról, ne legyet restek idelátogatni, hátha kiderül, hogy nem USA állampolgárok mit is gondolnak.

Befolyásolni nyilván nem lehet a szavazást, de érdekes lenne megtudni, hogy mire voksolna a nép.

Tehát mégegyszer: SUBDIMENSION

Whangarei

2008-02-10T22:17:00.001+13:00

A mai vasárnapra már, mint a kirándulós vasárnapra készültünk és okosan ki is találtuk, hogy elmegyünk megnézni a Coromandel félszigetet. Nyilván az esőnek esni kellett és rongyos, szürke felhőkkel volt tele az ég. Coromandelt kilőttük, mondván úgyis vacak idő lesz, itt minden forrás vacak esős időt jövendölt, úgyhogy néztünk más célpontot. (utazási iparban dolgozóknak: desztináció)

A választás Orewára esett, mert nincs is messze, de mégse Auckland, hanem egy vidéki kisváros, hát tényleg az, annyira, hogy mire találtunk vlna egy kényelmes parkolót, már át is hajtottunk rajta. Sebaj, úgyis mindig látjuk kiírva Whangarei-t, mint az északi irányt jelölő várost, nézzük meg azt.

azok a páfrányok...

Whangarei retek messze van, az egész kirándulásunk háztól-házig 360km lett, szépítve azzal, hogy autópálya ugye csak Aucklandban van, egyébként pedig egy tisztességes, böcsületes 2x1 sávos út megyen mindenfelé. Igaz, ezen is százzal lehet menni, mint az autópályán, ámde a domborzat ezt nem hagyja folyamatosan csinálni, néhol 30-ig, néhol csak 60-ig kell lassítani. Az előzést én nem vállaltam be, részben azért, mert elkényelmesedett jobblábamnak hiányzik a T5 magabiztossága, részint pedig ugye ismeretlen úton nem rohangálunk. Mondjuk avítt nissanunkkal nem is nagyon lehet, elég jól kiderült, hogy nem véletlen, hogy sokan nagy motorú autókkal járkálnak, a kétliteres automata időnként megszenvedett hegynek fel. (4,5 emberrel) Az is kiderült, hogy ilyen autót se veszünk többet, bár a márkának itt nagy presztízse van, eme példány irdatlanul kényelmetlen, mind a négyen derékbántalmakkal szálltunk ki belőle, de legalább örömmel. Kata meg is jegyezte, hogy hozzászoktunk a volvo kényelméhez, a bp-krk táv egy seggel szinte felüdülés volt ehhez képest.

Whangarei Falls

A táj varázslatos volt, még a szürkés felhők ellenére is, még a nap is ki-ki sütött pár percre, élénkzölddé változtatva a dzsungelt az út mentén, néha feltűnt a teger kékje is, az idő pedig egyre jobb lett, hiszen mind cipeltünk pulóvereket meg hosszúujjúban voltunk. Northland a kedvesebbik arcát mutatta nekünk és alig győztünk csodálkozni a változatosságán és a sok tehénen. Tud ennek azészaki résznek rosszkedve is lenni, ezt abból gondolom, hogy szinte minden épületnek volt kéménye, aminek ráadásul kormos volt a felső része, tehát fűtögetnek azért...

26 méter

Végül csak elértük Whangarei-t, egy nagyon helyes, kissé jellegtelen városkát, (45ezer lakos) ami önmagában nem egy etvasz, de elmentünk Whangarei Falls-ba, ami egy csudaszép, 26 méter magas vízesés, 5 km-re várostól, viszont kiépített turistaösvény balagja körül, amin körbesétálva visszaér az ember a vízesés felső részéhez, ahol a Hatea folyóban zajongva pancsol a helyi fiatalság és fákról ugrándoz a vízbe. Nagyon klassz, hogy a vízeséshez vezető park és ösvény 100 méterre van a legszélső házaktól, mintha ez normális lenne. (Amúgy is kéretik elnézően viselkdni, a képtár vonatkozó albumában a józan észnél egy leheletnyit több a vízesés.)

aljnövény

A települések, amelyeken kersztülautókáztunk, sokban nem különböztek egymástól, inkább csak a kiterjedésük és a határukban legelésző tehenek száma/színe volt a differencia. Az is nagyon fura, hogy - leginkább osztrák hegyes vidékekre jellemző módon - a dimbekdombok között néha feltűnik egy ház, amit csak legelő meg dzsungel vesz körül. Aztán megint kilométereken keresztül semmi a világon, csak a vadon.

felhőben a little barrier island

Körbejártuk a látványosságot, kicsit ücsörögtünk, majd visszakapaszkodtunk a parkolóhoz és hazafelé vettük az irányt. Ekkor vagy jó 20 másodpercig esett az eső, de aztán ez annyira komolytalan volt, hogy el is állt, mi meg párolódtunk tovább a kocsiban. Az út hazafelé is inkább fárasztó volt, mint eseménydús, szépen hazakaptattunk, jól kifáradva. A CBD-től 92 kilométerre északra várt már bennünket az "Auckland welcomes you!" tábla, ekkor már közel voltunk. Elhajtottunk egy teljesen elmebeteg facilitás mellet, a város határában valaki kieszelte, hogy fedett, havas tobogánpályát kell építeni és meg is csinálta. Úgy hívják, hogy snowplanet.
Lehet síelni, snowboardozni, tobogánozni a -5ben, kinn meg 30 fok van... Tudom, hogy van ilyen Dubaiban, de az azért nem a realitások világa...

város

Gyönyörű napunk volt, odafelé Eszter aludt a kocsiban egy nagyot, visszafelé meg egy kicsit :)

kirándulóidő

Patkány éve fesztivál

2008-02-09T15:43:00.001+13:00

istenadta nép

Mivel a héten volt a Kínai és Koreai újév, a helyi érdkelt közösség pofás kis fesztivállal ünnepelte, hogy a patkány évébe léptünk. Aki a patkány évében születik, az szerencsés, jómódú lesz és az ellenkező nem által jelentős érdeklődés mutatkozik majd irányába.

fesztiválozók

A fesztiválra a helyi kis bevásárlóhelyet, a northcote centert szemelték ki, színpaddal, hangosítással meg mindenféle műsorokkal. Már délelőtt tízkor elkezdték a banzájt, de mi csak kb egy órábal később értünk oda, amikor éppen a polinézek (szigetiek) táncikáltak nagy vidáman, kicsit bevonva a közönséget is. Egy nagyon helyes, hombártestű speaker nyomta a dumát, a dobosok doboztak, a lányok-fiúk pedig erős seggriszálást követtek el a közönség sérelmére.

én táncolnék veled... (úgy táncolnék!)

szigetiek

Ezt követően többféle koreai és kínai bemutató következett, taek won do, diabolo pörgetés, rózsaszín ruhás koreai nénik valamiféle pengetős hangszeres előadása (ezt hallgatva ritka ideges lesz az ember) majd kínai táncosok, természetesen oroszlán tánc (amit mi egész addig sárkánynak hiszünk amíg a helyi erők erről fel nem világosítanak), valamint egy rettnetesen sok tagú kínai bigband szórakoztatta a népet, aki vidáman ücsörgött a földön és leszámítva néhány besavanyodott pakehát, teljesen jól szórakozott.

pakeha, ha mulat

és ez még csak gyerek!

fellépők

almát késhegyről, lábbal, koreai Tell Vilmos

koreai zene, higyjétek el, képen jobb

A rendezvényen egyetlen darab rendőr sem volt, (igaz, rendbontás sem) annak ellenére, hogy a munkáspárt is meg a nemzeti párt is megjelent. Kellemes volt látni, hogy nem azért jöttek, hogy róluk szóljon a rendezvény, pedig még maga John Key is beszélt, aki a National Party elnöke. Mielőtt a sok politikás felment olna a színpadra, a parkolóban beszélgettek és nevetgéltek egymással, függetlenül attól, hogy kin volt kék (National) és kin piros (Labour) kitűző. Az egész politikusi jelenlétből egy kampányszagú mondat hangzott el, amikor a northcote-i national jelölt felkonferálta a pártelnököt, valahogy úgy, hogy "és imost következzen újzéland következő miniszterelnöke"... A többi duma a kínai újévről szólt.
Az egész civilizáltan zajlott, bár nyilván nem volt véletlen a jelenlétük, választási év van és meglehetősen érdekes politikai formációk alakulnak a háttérben, viszont itt Auckland északi részén a második leggyakrabban használt nyelv a koreai...

és nem lépnek rá...

pártelnök úr buékozik

közös dal kínaiul

labour és national

Én összevissza csavarogtam a tömegben, Kata és Eszter pedig lecsücsült a földre és nézték a műsort, közben Eszter táncikált a muzsikára meg a kínai bigband mögöttük üldögélő klarinétos nénijének mutogatta a macijait. Nagyon jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy a tömeggel ellentétben nem ettünk semmit, ami itt óceániában szinte szentségtörés számba megy. Mókás volt látni, hogy mindenki zabál valamit, ez amúgy is jellemző az ázsiaikra és a helyi őslakosokra is. Csak utóbbiakon erősen látszik is :)

ez nyilván finom

a kicsik is éhesek

Minden bolt nyitva volt, az emberek két műsor között bementek a zöldségeshez meg a trafikba, szóval az egész nagyon laza és jó kedélyű rendezvény volt, és nagyon kisvárosi-multikulti.

TEKKEN 2 :)

A végére Estre már elfáradt, nyűgös lett, úgyhogy hazaballagtunk, a gyerek már a babakocsiban elaludt, most mászott elő, úgyhogy megyek valami ebédet faragni.

nép+muzsika

oroszlános jelmez

Személyiségfejlesztés I. lépés

2008-02-09T01:50:00.000+13:00

Aki ide készülődik, az legyen kicsit okosabb vagy kevésbé finnyás, mint mi. Természetesen a pénzre gondolok, annak is egy sajátos fajtájára, melyet úgy hívunk: tanulópénz. Persze a tanulópénzt mindenki megfizeti, de hátha kevesebbet.

Egyrészt ide az ember nem üres zsebbel jön, viszont otthon sokmindenre nem lehet felkészülni, mert nem ismerjük alaposan az arányokat. Ez önmagában nem baj, csak érkezésünk után erősen figyeljünk, tanuljuk meg, hol van a mihez képest.

Honi viszonyok között élve, a nagy számokhoz szokik a szemünk, háromjegyű számnál kisebbet látva a boltban, gyanakodni kezdünk. Itt a kétjegyű szám már komoly dolog, és ezt a saját zsebén tanulja meg az ember. Én tudom magamról, hogy ha valami egyik helyen 120 másutt 130 forint, akkor nem is tekintem ezt különbségnek. (kéne, de nem) Otthon nem számolunk a fillérrel, nem is értelmezzük, árcédulán sem látjuk.

Itt a helyzet gyökeresen eltérő, aki nem élt huzamosabb ideig olyan környezetben, ahol az egyjegyű számok foglalják el az árcédulák java részét, könnyelműségekbe eshet. Erre nagyon figyelni kell, hiszen a pénz nem végtelen és az elhelyezkedésig nem is nagyon van utánpótlás.

Első lépésként azonal és könyörtelenül szakítani kell az "átszámolom forintba" mentalitással, ugyanis torz következtetésekre jut az átszámoló. Érdmes viszonyítási pontokat kijelölni a gyakran fogyasztott termékekből, hogy átlássuk a dolgokat. Mi kétszer estünk abba a hibába, hogy ész nélkül vásároltunk, majd szelíd sokkot kapva a pénztárnál, saját könnyeinken csúsztattuk a bevásárlókocsit a parkolóban álló autóhoz. Igen, utólagos számolás során a számlán tényleg csak 3-6 dolláros tételek szerepeltek, de gyors fejszámolással kiderül, hogy 8-10 cucc már simán 50-60 dollár, és még nem vettél semmit...

Az első lakásfelszerelős túránk kb. 370 dollárba fájt, amivel felszereltük a konyhát alap dolgokkal, edényekkel, ágyneműt vettünk, mibánat, ehhez képest egy egyszerű "elszaladok kenyérért és tusfürdőért" kaland 60 dollárja nagyot üt. A kocsit is ennyiért tankolom tele.

A második krízis után átgondoltuk a dolgokat, és más számítási metódusra álltunk át, itt másképp kell beosztani a pénzt, mint otthon, más a drága, más a sok. Eleinte ne legyünk igényesek. (bár speciel új matracok vásárlása, már csak higiénés szempontokból sem pazarlás) Meg kell keresni az olcsó helyeket, mert vannak, még ha esetleg 10 perc autózásra és nem 3-ra, mint a drágább hely.

Számoljunk! Mindig! Ne legyünk restek összeadogatni a bevásárlókocsi tartalmát, (centeket is szigorúan!) hogy ne kerüljünk kellemetlen helyzetbe és nem csökkentsük saját ittmaradási esélyeinket.

Mivel itt minden blokkot eltesz az ember, könnyű utólag okoskodni, de rendszerben látni a dolgot nem egyszerű így sem. Én bátorkodtam vásárolni egy szoftvert, úgy hívják, hogy iFinance ami a háztartási költségvetést könyvelgeti, ha az ember szorgosan bekapálja, hogy mire mennyit költött, honnan és mennyije maradt. Egyrészt könnyebb tervezni, másrészt könnyebb lelassítani a nem ésszerű kiáramlást. Elég okos kis vacak, és megkíméli az embert az táblázatkezelőkben való vajákolástól, ráadásul látványos is. Grafikonok meg színes bontások, szóval manézsvarázs gazdagon, de kezeli az itteni pénzt, tud hitelkártyás, készpénzes, debitkártyás elkülönítést, és szabadon konfigurálható kiadástípusok vennak benne, tehát nem kell "kaja" alatt nyilvántartani benne a boltban elszórt pénzt, alcsoportokat csinálhat az ember a tisztítószereknek, kényelmi termékeknek (sör!) meg az alapvető élelmiszereknek. Így később bontásban látja az ember, hogy ennyit elköltött a boltban, de ebből ennyi meg annyi volt az elszórt pénz. Most anélkül, hogy beloggolnék a netbankba, fillérre megmondja, hogy hogyan állunk.

Ez a verzió Mac-en működik, és 20 dollárt kellett adni érte, de lehet belőle nyomtatni, egy adatbázison belül képes többféle pénznemben számolni, természetesen PDF-ben exportálni és Leopard kompatibilis. Ez nem könyvelőszoftver, inkább pénzkarbantartó applikáció, money manager.

Sokféle megoldás létezik egyébként az ilyen kiadás/bevétel szoftverek között, nyílt forráskód elkötelezetteknek GNUCash amely ingyenes és kiváló dokumentációja van, vagy itt van az unibin Cha-Ching vagy a Quicken amelyek szintén megérnek egy próbát, de elszántak egy darab táblázatkezelővel is remek eredményeket érhetnek el. Hosszú távon fegyelmezetten bepötyögve a kiadásokat, szépen előjönnek azok a területek amelyeken túlköltünk, év végén viszont fillérre meg tudjuk mondani magunknak, hogy ennyibe volt a kaja, ennyibe a kocsi és ennyibe a lakás/rezsi, kiderül, hol lehet megfogni egy kis(?) pénzt.

Első lépésként számoljuk meg minden pénzünket és húzzunk lélektani piros vonalat postairónnal, legyen ez a nulladik nap. Már bánom, hogy otthon ezt nem csináltam és előre elnézést azoktól, akiknek ez triviális gondolat, de az új élet elkezdése pont akiváló alkalom arra, hogy kicsit ésszerűbben álljunk a pénzkérdéshez. Mivel a financiális tudatosság otthon nem jellemző, meg kell tanulni a könnyelműség luxusáról lemondani, ez a környezet ugyanis komolyan bánik a pénzzel és nem nagyon tolerálja a meggondolatlanságokat, ráadásul itt nincs "adj egy tizest elsejéig" sem, bár ez nem is baj.

Személyiségfejlesztő kiskáténk első bejegyzése tehát legyen ez:

Neveljünk magunkba pénzügyi fegyelmet és értsük meg a financiális hibáink okait !

tücsök-bogár

2008-02-07T21:42:00.000+13:00

A mindenféle népek örömködése nem szűnik, a waitangi nap után a kínai újév is betette a lábát, és apró léptekkel elért bennünket a patkány éve. Szombaton lesz is nagy örömködés, a helyi kínaiak fesztiválozni fognak, táncoló sárkányokkal, meg minden szokásos bizgentyűvel, legalábbis a szórólapjuk ezt állítja. Részletekért tessenek ellátogatni Zhaoman frissen költözött blogjába, megéri!

Mindenféle események zajlanak az egységsugarú bevándorló háta mögött, 15.-én ideosonkodik a Cunard társaság Queen Victoria nevű irdatlan luxushajója, először köt ki Aucklandban. A hajó vadi új, néhány adat:

1,007 kajüt (kabin, szoba)
90,000 tonna
294 méter hosszú
32.3 méter széles
2014 vendég fogadásánal lehetősége
12 vendégfedélzet

More interesting facts

* 86% of staterooms are outside
* 71% of staterooms feature balconies

Emellett, legnagyobb bánatunkra, megint nem sikerült az IKEA-nak megvetni a lábát, állítólag azért nem kap engedélyt, hogy bérelhessen a szép, nagy kék bádogcsarnokjának helyet, mert akkora forgalmat generálna, ami nem tenne jót a városnak. Ez, szerintem, makutyi duma, hatalmas bevásárlóparkok épültek fel itt a városban, akkora parkolókkal, mint az Őrs Vezér tér panelházastul, ezek vajon nem növelték a forgalmat? Finoman azt kapták a vásárolni vágyók a képükbe, hogy aki IKEAs cuccot akar, az húzzon Sydneybe. (ott van ikea)

A magyar és az ausztrál IKEA árakat összevetve, érdekes módon az derült ki, hogy otthon kevesebbe kerül ugyanaz a bútor, de távolabbról szemlélve jól látszik, hogy ami ausztráliában forintban több is, az mégis jóval olcsóbb, tekintve, hogy mennyi munkával keres meg egy IVAR garnitúrányi pénzt az OZ proletár.

Otthon tombol a torkos csütörtök, ami jópofának tűnik, ám érdemes végiggondolni egy más nézőpontból is, erre remek lehetőséget biztosít a Húsosfazék blog.

A helyi sajtó azt jövendöli, hogy 25 éven belül 5 óra alatt le lehet tudni repülőeszközzel az NZ-EU távot, a LAPCAT A2 nevű jószág hatszoros hangsebeséggel hasít majd, és közben nem termel üvegházhatást növelő gázokat. Folyékony hidrogén fogja hajtani, ami vízzé és nevetőgázzá (kéjgáz, dinitrogén-oxid) ég el. Kérdezem én, azt a sok folyékony hidrogént mi fogja csinálni, kezicsókolom? Mert ugyebár ha a viszbül vesszük ki az okszigént, akkor ottmarad a hidrogén, de hát azt kérem (nem is kevés) villany csinálja, és a villanyt is elő kell állítani valahogy. Na sebaj, ez nem a mai nap gondja, meg amúgy se lesznek rajta ablakok (nagyon felmelegszik a külső borítás) csak belül lapos kijelzők az ablakok helyén... Végigcsinálva az EU-NZ távot nagygéppel, vonzónak tűnik az öt órás út... ("reggeli Aucklandban, ebéd Brüsszelben" a szlogen)

mi mennyi meg mi kell

2008-02-06T23:49:00.000+13:00

csak árak

Előre jelzem, hogy - mint minden külföldi ár esetén - a forintra váltás téves képzeteket nyújthat.
Az árak Újzélandi Dollárban értendőek.

Blokk a Foodtown-ból (nagy és nem túl olcsó teszkóféle)

- bepanthen kenőcs 30 gr 7.39
- 80 db-os popsitörlő 3.99
- New Zealand Herald napilap 1.60
- Cabernet Merlot 16.79
- Lion Red sör 12 db .33-as palack 13.99
- 12 tojás 3.99

Blokk a woolworths-ból, ami a foodtown kisöccse:

- 6-os gyümölcsjoghurt 2.99
- 750 ml-es ásványvíz 2.00
- 2 liter tej 4.15
- spring water (víz) 4 liter 3.38
- másfél lityis bubisvíz 2.50
- 3 liter gyümölcslé (alma-mango) 3.95 (de ez a foodtownban öt valamennyi volt)

további blokkok:

- kis üveg worchestershire szósz 2.49
- 70 deka szeletelt kenyér 2.29
- 6 debreceni méretű sertés sausage 3.36
- ugyanez bárányból 4.33
- 1 kilós olívaolajas margarin 8.34
- kis pohár tejföl 1.21
- vákumozott virsli 4.25
- 20 deka marhafelvágott 4.06
- 4 kg krumpli 8.98
- 1 kg alma 4.55
- 170grammos pringles csipsz 2.69
- 25 dekás nesquik kakaó 2.49
- sard csodaszappan (mosni) 2.59
- watties tökleves konzervben 1.84
- 250 gramm manuka méz 2.49
- kinder tojás 1.79
- liszt 1 kg 1.69
- 30 gramm koriander 1.99
- fél kiló mirelit kelbimbó 3.83
- 1 kg mirelit zöldbab 2.49
- 25 méter alufólia v. folpack 6.49
- 2 liter napraforgó olaj 6.29
- 300gr só szóróban 1.40
- twining earl grey tea 100filter 6.55
- másfél kiló vöröshagyma 3.29
- nescafe 100gr utántöltő 4.95

További info:
- zöldséget a kínai zöldségesnél olcsó venni (silver bell market, northcote centre)
- húst a kínai nagybótban érdemes venni, Pak'n Fresh névre hallgat és kicsit odébb van
- gyakorlatilag a tej-kenyér-en kívül mindent a kínaiaknál érdemes venni kajaügyben
- kezdő bevándorló a warehouse nevű áruházláncból szerelkezik fel, a szemeteskukától az edényeken át a pelenkáig. Ide azért tervezni kell egy 5-700 dollárt az alap lakásfelszerelésre.

Ami itt kötelező:

Papucs!
Valamiféle papucsot kell venni a mindennapokra, mert nem jut eszünkbe mezítláb sehova menni eleinte, valami rejtélyes okból a kontinentális ember ragaszkodik a lábbeli viseléséhez. Ez itt szabadon választott, senki nem szól rád, hogy vegyél fel valamit, kiváve az Air New Zealand járatait, ahol ajánlott a lábbeli viselése.
A legótvarabb kínai szar papucs 5-10 dollár, innen felfelé a billabong, havaianas, globe, jandal, nike, jandálok mennek úgy 20 dollártól felfelé, egy viszonylag strapabíró darab 25 dollár. (ez a tangapapucs, itt jandals-nak hívják, mi ezt vietnami papucsként ismertük :) Mivel a járdákon, úttesten nagyon ritka a bámiféle veszélyforrás (üvegszilánk, kutyaszar, kavics, söröskupak, vassulyom) ezért szinte bárhol mászkálhatunk mezítláb, ugyanakkor az aszfalt bazi forró bír lenni, a papucs egy ésszerű kompromisszum. Nekünk csak nyáron, a helyieknek egész évben. Velem már fordult elő, hogy el kellett szaladnom a trafikba, beugrottam a kocsiba, ott ki, megvettem amiért mentem, majd haza, és itthon szembesültem azzal, hogy az összes lábbelim itthon maradt. A helyieknek valószínűleg rinocéroszbőrből van a talpuk, simán elindulnak mezítláb, bárhova. Állítólag a sok mezítlábazástól a kontinentálisoknak is egy idő után vídiakeménységű lesz, hát nem tudom...

Kalap!
Mivel a sors kegyelméből gyönyörű sziget felett van az ózonlyuk jelentős része, a napsugárzástól óvakodni kell, pedig van belőle rogyásig. Valami kell a fejre, mindenképp, különben az embernek megfő az agya. Ráadásul a széles karima mindenkinek jár, mert az elég nagy árnyékot vet, ami megóvja a kiwi wannabe-t attól, hogy rákvörös és hólyagos homlokkal és orral járkáljon. Gyerekeknek pláne kötelező.

Napkrém!
Minél több a faktor annál jobb, itt ez komoly dolog, nem elég tejfellel kenegetni, mint a tüskevárban, csúnya bőrbetegségeket lehet elkerülni, ha használja az ember. Az autóból kikönyökölés fájdalmas leégést jelent! Gyerekre extrabrutál naptej kell.

Napszemüveg!
Ez hozzon mindenki otthonról, kell. Viszont itt bazi drága tud lenni, pláne, ha készíttetni kell dioptriásat. Gyereknek is kötelező!

blogreport

2008-02-06T14:16:00.000+13:00

Egy kismérleg a blog állapotáról érdekes információkat nyújthat. Nem kell megijedni, nem lesz ilyen minden hónapban :)

Január harmadikán érkeztünk Újzélandra, az első blogbejegyzésemet ötödikén publikáltam, ez a jelenlegi lesz a 27. blogbejegyzés, ami azt jelenti, hogy majd' minden nap írtam. Eleinte, mivel nem volt saját netünk itthon, vagy kávézóból vagy barátoknél neteztünk, úgyhogy nagyon nem volt időm a kontroll szkripteket bedrótozni, erre csak 21.-én került sor. Ez azt jelenti, hogy a látogatottságot január 21.-e óta mérem, tehát az alábbi adatok a jan.21-feb.6.-ig tartó időszakra vonatkoznak. (január 21.-én a Google Analytics szkriptjét, február elsején pedig az extremetracking szkriptjét tettem a rendszerbe, utóbbi publikus, bárki megtekintheti mi a helyzet)

Mennyien?

Ebben az időszakban 1515 látogatást regisztrált a blog, ami 3837 lapletöltést jelent, átlagosan egy látogató 2.53 lapot olvasott el, 6 perc 50 másodpercet töltve a blogon. A fenti számú látogatást 420 egyedi felhasználó generálta, bátran mondhatjuk, hogy ennyi ember olvassa amiket irkálok. Ez messze több, mint barátaink és rokonaink együttvéve.

Hogyan?

Az olvasók 55.64%-a más szájtokról talál ide, ahol minden bizonnyal linkekre kattint, vagy emailban kapja meg valakitől a blog url-jét. Közvetlenül, tehát a böngésző címmezőjébe a blog URL-jét bekapálva, direktben 39.8% érkezik, a fennmaradó 4.55% pedig keresőmotorok találati listájából kattint az UPSiDE DOWN-ra, vagy feedreederben követi az eseményeket.

Honnan?

Látogatóim változatos helyeken éldegélnek, az alábbi országokból olvastak már legalább egyszer:

Magyarország (innen legtöbben, no lám) Újzéland (ez főleg az én saját találataim, meg a blog piszkálása során létrejövő lapletöltések, de itteni magyarok is olvasnak) Anglia, Délkórea, Ausztrália, Ausztria, Románia, Olaszország, Írország, Ukrajna, Spanyolország, Németország, Szingapúr, USA, Hollandia, Malajzia, Tajvan, Svédország, Svájc, Izrael, Kanada, Szerbia és Montenegro

Mivel?

Az olvasók 85,87%-a windows rendszert használ, 12,61% Mac-et, és 1,52% valamiféle linuxot.
Böngésző ügyben az alábbi a megoszlás:

Firefox 47,13%
Internet Explorer 44,09%
Safari 4,69%
Opera 3,7%
Mozilla 0,33%
Mozilla alapú egyéb 0,07%

Hányszor:

Látogatóim 72%-a visszatérő vendég, és azok aránya akik csak egyszer jártak nálam, az öszes látogató 27%-a. A többiek mind visszatérnek.

Mivel blogügyben van némi tapasztalatom, úgy vélem hogy kiemelkedő érdeklődés kíséri a fejleményeinket, ami egyrészt nagyon jól esik, másrészt messze meghaladja az általam képzelt látogatási mennyiséget. Mivel csak a rokonság meg a barátok kíváncsiak igazán, hogy hogy vagyunk, mit eszük, egyelőre a blog kevésbé az országról,mint rólunk szól, mégis sokakat érdekel. Ezt annak tulajdonítom, hogy Újzéland érdekes hely, kevés info jut el hazáig, aki kicsit is kíváncsi, az blogokból tájékozódik. Emellett egyre divatosabb újzéland a hazaiak szemében, ezt alátámasztják azok az ímélek is, amelyeket ismeretlenektől kapok, benne változatos kérdésekkel. Mivel már van egyéb kapcsolattartási lehetőségünk is, később szándékozom a tartalmat kevésbé személyes irányba terelni, inkább az ország érdekes, van róla mit írni.

Magát a blogot első körben csak az NZ Relay hírlevelemben "reklámoztam" amit rokonok, barátok kaptak, később más bloggerek is belinkeltek, a Subdimension külön ajánlót is írt a blogról, szóval terjed a hír és jönnek az új kíváncsiak. (mindenkinek hertzlich wilkommen!)

Egy hónap alatt ennyi történt, ha minden úgy sikerül, ahogy szeretnénk, akkor majd a féléves mérleg lesz a következő ilyen report.

Waitangi Day

2008-02-06T03:55:00.000+13:00

A történet időszámításunk szerint 950 és 1130 között kezdődött, amikor a polinéz hajósok felfedezték a szigetet amely 80 millió évvel korábban leszakadt és eltávolodott az ősi szuperkontinenstől, Gondwanatól. Egyes itteni vélemények szerint az első nyomok a déli szigeten korábbra teszik az emberi jelenlétet a szigeten, 7-800 körülinek saccolt talapülésnyomokat leltek, de ennek egyelőre nincs jelentősége.

A második fontos lépés a polinéz betelepülés után, 1642-ben történt, amikor egy Abel Janszoon Tasman nevű hollandus behajózott a sziget körüli vizekre. A fehér ember első találkozása a polinéz őslakókkal nyugodtan nevezhető akár vérontásnak is. Tasman elhegyta újzélandot anélkül, hogy valaha partra lépett volna.

Több, mint száz év múlva érkezett a következő európai, bizonyos James Cook, főállású felfedező, és teljesen véletlenül ekkor érkezett Jean Francois Marie de Surville, aki egy francia kereskedőhajó kapitánya volt. A kát hajó sosem látta egymást.

1790-től a fehér ember legkelendőbb exportcikke a bálnavadász, a kereskedő és a misszionárius volt, ezek viszont mindenféle telepeket hoztak létre a sziget északi partjai mentén. (természetesen a senkiföldje sok mást is vonzott, katonákat, szerencselovagokat, fakitermelőket, szakmunkásokat, zsidókat)

Ez nem ment mindig simán, a távoli szigeten megélt kalandokat színesítette, hogy a benszülött (Maori) törzsek szinte folyamatos háborúban álltak egymással. A természeti népekre jellemző módon a csatákat a testi erő és a harcosok elszántsága döntötte el, fegyverül lándzsákat és bunkókat használtak, amelyek a roppent erős és kemény Kaori-fából készültek. Ezt az idilli, törzsi háborús közeget zavarta fel a fehér ember azzal, hogy muskétákat adott el a maoriknak, akik - harcos nép gyorsan tanul - pillantok alatt felismerték, hogy micsoda előnyt jelent a lőfegyver a másik törzsek ellen. Az eddig sem kevés vérrel és áldozattal járó törzsi háborúskodás a modern fegyverek használatától tovább brutalizálódott.

A franciák déli szigetet kolonizáló terveiről szállongó szóbeszéd nem tetszett az angoloknak, akik egész újzélandot szerették volna a korona újabb ékkövévé tenni, ezért a britek összefogtak az immáron modern harcossá váló maorikkal a frnaciák ellen. (erre a maorik nem egész pontosan így emlékeznek) Kicsit sarkosan fogalmazva a britek felfegyverezték a maorikat a franciák ellen, viszont később - vegyük figyelembe a távolságot és az akkori hajózási tempót - alig bírtak elszaladni a puskás maorik elől.

1840 február hatodikán számos maori törzsi vezető és a britek aláírták a Waitangi Szerződést (Treaty of Waitangi) ,amelynek következtében jó húsz éven keresztül folyt a vérontás. Maga a szerződés mindenféle jogokat biztosított a maoriknak, földek tulajdonjogától kezdve hlászati jogokon át, a maorik szent területeinek sérthetetlenségéig, és - mivel a britek olyan kevéssel beérték, ugye - csupán a brit korona tulajdonává tették a szigetet. Ja, és a maoriknak el kellett fogadni a királynő alattvalóinak sorát, jogrendszerrel meg minden egyébbel. A kiwik ma arra büszkék, hogy a maoriknak a brit alattvalókra vonatkozó öszes jogot biztosította a szerződés. Ámde.

Maga a dokumentum két nyelven készült el, maoriul és angolul, ellenben máig tartó vitákat generál, hogy az eredeti maori dokumentum nem pont ugyanaz volt, mint amit ma látni lehet a múzeumban. Az angolok nem túl gerinces módon kihúztak pár dolgot, ami az eredetiben benne volt (nem a saját kárukra "tévedtek"), és mindent megtettek, hogy az originális verziót eltüntessék. Ez egyébként manapság is folyamatos téma a maoriknál, miszerint a pakeha átverte az őslakókat és nekik sokkal több minden jár, mint most.

Összefoglalva, a véres törzsi háborúkba belekavaró brit pakeha, végül is elzavarta a franciákat, majd kissé lókupecisztikus módszerekkel becsapta az általa felfegyverzett maorikat, akikkel később jelentős harcozás után szerződtek, ebből lett ma újzéland állam. A fehér ember beállított a senki földjére amiről kiderült, hogy már lakik ott valaki.

Kis kitérő, a maori igen büszke nép, mint a harcos népség általában, és nem győzik hangsúlyozni, hogy őket sosem győzte le a fehér ember, és ebben igazuk is van. Harcban nem.

Ugyanakkor a lakosság csupán 14.6%-a maori, folyamatos gond a törzsi hagyományok ápolása és ugyanakkor a jelenlegi társadalmi rendszerbe való integrálódás az önazonosság megtartása mellett. Ennek részben oka az, hogy a Waitangi nap az állami ünnep, sőt magának az államalapításnak az ünnepe ('71-ben meg is próbáltak belőle New Zealand Day-t csinálni, de nem sikerült) a maoriknak viszont az átverés manifestoja is, és bizonyos maori szélsőségesek, akik szerint ez az ország a maoriké és a pakeha a vendég, kicsit sértő is. Azt hiszem már említettem, hogy szerintük a mari zászlónak is egész évben lengenie kellene a Harbour-bridge-en, nem két újzélandinak.

Az állam igyekszik a maorik kedvében járni, amellett, hogy valóban teljes jogú állampolgárok, hivatalos nyelv a maori, áldoz a kultúrájuk megőrzésére és arra, hogy ezt megélhessék a maorik, azért vannak problémák. Elsősorban az iskolázatlanság, ami determinálja a későbbi életvitelt, elhelyezkedést és várható jövedelmet, valamit az, hogy az "európai" viselkedési normák sok maori közösségben nem mennek jól. (családon belüli erőszak, nők egyenjogúsága, stb.) Ne feledjük, hogy ez az ország, jelenlegi formájában alig több, mint 150 éves, 1947-ben lett a Brit Monarchiától független tagja a commonwealth-nek, (bár a királynő kormányzója funkció megvan) 1967-ben tért át a tízes számrendszerre és vezette be a decimális pénzt. Nagyjából 1980 óta, anglia EU-s kapcsolatainak erősődése folytán az újzélandi brit identitás egyre inkább elhalványul, helyébe az újzélandiság kezd lépni, a helyi pakeha előszeretettel hívja magát Kiwinek, erős és egészséges nemzettudata van, nemzeti jelképei egyértelműek, ezek alkalmazása a mindennapokban gyakori. (páfránylevél a logókban, a szigetek sematikus rajza a logókban, "100% kiwi owned and operated" feliratok a boltokon, cégeken) Fiatal ország, de igyekszik jó irányba haladni, erős gazdasággal és társadalommal.

(szociográfiai elemzésem és a helyi prüdéria káros következményeiről egy későbbi posztomban számolok be.)

kalandos szülinap

2008-02-04T23:17:00.001+13:00

Kata szülinapjára az Új Zélandi állam kellemetlen meglepetéssel készült, erősen megszigorodtak a bevándorlási feltételek. Egyeőre még nem látunk tisztán, az már biztos, hogy eddig sosem látott szakértelmek is belekerültek a hiányszakmák listájába, remélem a hétvégéig kiderül, hogy ez számunkra milyen következményekkel jár és ezeket hogyan lehet enyhíteni, ha szükséges.

Ugyanakkor további kaland, hogy az ajándékot amit vásároltam Katának, elejtette a boltosnéni és ezért eltürt, de ez sajna már csak akkor derült ki, mikor átadtam az ünnepeltnek. (nem a boltosnénit) Úgyhogy kénytelen voltam visszamenni a bótba a cuccal, ahol a néni legott siránkozásba kezdett, hogy hát ezt valószínűleg ő törte el és elnézést kér és hogy most mihez kezdjünk, mert ez az utolsó darab volt ebből. A bolt egyébként a fair trade hálózat tagja, szuper jó cuccok vannak, tulajdonképpen nem is szemtelen árakon. Miután a néni felajánlotta, hogy visszaadja a pénzt vagy vásároljam le, vagy hétfőre tud hozatni másik ilyent, felhívtam a bolt telefonjáról Katát, hogy minek örülne a legjobban, úgyhogy hétfőn megyek egy hibátlan darabért.

Miután örvendeztünk, hogy a nej egy évvel öregebb lett (ennek miért örülünk? na sebaj :) kicsit húztam az időt, mert nagyon le akartak menni a lányok a tengerhez, végül megjelent a kertben egy rém kedves maori srác, kezében egy szépséges virágcsodával, (vázában!) átadta és lelépett. Igen, ezt a virágot a lányok küldték Katának, amivel nem is tudják mennyire meghatották az én nejecskémet, borzasztóan örvendezett neki(k). Nagyon hiányoztok neki lányok!

ezt küldtétek

Mindezek után lementünk a tengerpartra, ahol másfél órát hevertünk és úszkáltunk, az általunk eddigi legmelegebb tengerben, simán volt 25-26 fokos, hatalmas ringató hullámokkal, nagyot hancúroztunk a gyerekkel, akit alig lehetett kirángatni a habokból. Előttegondosan elolvastuk azt a papírt ami tegnap még nem volt kirakva, amely arról szólt, hogy medúzaveszély van és a mikroszkopikus kis medúzák belemennek a ruhába és ott csípnek és ha igen, akkor menjünk a patikába hidrokortizonért. Úgy tűnik, hogy se mi, se az a másik többszáz fürdőző nem jártunk pórul.

Itthon vacsiztunk, majd a szülinapos említette, hogy el kéne mennünk a spotlight-ba, kötőtűt vásárolni, meg fonalat, és akkor ő kötögetne itthon csendeskén, mire beállítottak Csanádék egy palack kiváló borral, egy tortával és szülinapi kötőtűkkel meg fonallal :)

Na itt tartunk, Csanáddal és Krisztivel elsörözgettünk-borozgattunk a verandán, közben Kriszti elvitte lefektetni Esztert és szépen el is altatta. Ennyi volt a szülinap, már csak háromnegyed óra van belőle, úgyhogy megyek is!

Boldog Szülinapot Katinka!

szocializálódunk

2008-02-03T22:44:00.000+13:00

sirály, a rondábbik fajtából

Hétvégénk kényelmesen telt, különösebb kihívásokkal nem szembesültünk, sőt. Szombaton elcsatangoltunk St. Helliersbe, amely ingatlan szempontból talán a legdrágább része Aucklandnak ( Mission Bay és Kohimarama mellett) ellenben itt találkoztunk Hobéékkal, akikkel jót játszótereztünk meg tengerpartoztunk, beszélgettünk meg elvoltunk a hatalmas felhők alatt.

St. Helliers játszótér

A játszótér 10 méteres körzetébe nem szabad kutyát hozni (bezzeg a rengeteg sirály nem gond), ellenben a játszótér gyakorlatilag a tengerparton áll, a mászókától kell vagy 15 métert menni a habokig... Le is mentünk, mert Eszter nem bír magával, ha tengerközelbe kerül, természetesen a játszóterezős gúnyája csurom víz lett. Ez persze azért nem akkora tragédia errefelé, mert jó idő volt, pelusban is elücsörgött a babaülésben hazáig.

játszótér a parton

St. Helliers szerencsés elhelyezkedése folytán pompásan tudom demonstrálni, hogy mekkora a város, az alábbi képen megjelöltem a közepét (CBD), a helyet ahol lakunk (Northcote) és a két Takapunai toronyházat. Mi a játszótérig meg vissza 43 km-t tettünk meg. Érdeklődőbbek csekkolják a guglimapon, hogy mi merre.

távolságok

Vasárnap délelőttöt édes semmittevéssel töltöttük, lélekben készülve a délutáni barbikjúra, amire előre páclottunk húst, meg Csanád is szerzett némi különlegességet, strucchúst, ami nagyon finomnak bizonyult, ilyesmin eléldegélne az egyszeri zátonylakó, ha rákényszerülne, de be kell érnie a sokkal több lábbal rendelkező állatok felfalásával. Czuppytól elkunyizta Csanád a barbigépet és alaposan felkészült ő is. Érdekes módon intt a faszenes barbigép nem divat, csak gázosat láttam, ez nyilván következménye annak, hogy 15 perc alatt tud leégni egy egész háztömbnyi ezekből a papundekli házakból, ha száll a pernye meg a szikra...

strucc szték

Nekiláttunk a nagy sütögetésnek, a résztvevő magasabb rendű létformák:
- rákocskák
- pácbakerült gyesznó
- strucc
- hamburgerhús (mint létforma, khm)
- kolbászkák

alacsonyabb rendű létformák:
- cukkini
- kaliforniai paprika
- gomba
- hagyma
- csöves kukorica

Rászántuk az időt a sütikélésre és mozgásképtelenségig zabáltuk magunkat, közben söröcskék és pálinka esett áldozatul. Ez a BBQ egy kellemes népszokás errefelé, mindenki csinálja, része a rutinnak.

strucc és rákok a barbin

Hazatérésünk után nemsokkal eleredt az eső és azóta is zuhog, szakadatlan, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, biztos az időjárás is követi az időjárás-saccoló widgetemet és olvasta, hogy vasárnapra esőt ígértek.

eső

nyuggernap

2008-02-02T10:54:00.001+13:00

a péntekünk nyugisan telt, különösebb történésekről nem tudok beszámolni, eltelt a nap cv küldözgetéssel, sétálással meg ház körüli teendőkkel. Eszterrel - mikor már nagyon gebolya lett - elmentem hintázni ide a ház mögé, ahol van egy pici parkocska, ahová kitu dja miért, nem épültek házak, valószínűlek a fák miatt, amiket itt nagyon nem szeretnek kivágni. Egy kis ösvény vezet át a Lake roadról a Lenihan zsákutcába, az ösvény átszeli a parkot, amit Lenihan Reserve-nek hívnak.

mögöttünk

Ez eléggé eldugott, mi csak véletlenül találtuk meg, de itt is le van nyírva a fű rövid, sportosra, van egy hinta meg fák, körben pedig a házak kerítései.Szemét sehol. A hinta körül-alatt fatörmelék van, hogy ha kiesnek a hintából a kölkek, akkor ne betonra essenek, ez amúgy is mánia itt, komolyabban veszik, mint az EUban, minden játszótéren süppedős vastag gumi, vagy ilyen fatörmelék van, és ügyelnek is rá. A padok oldalán pedig fémbütykök, amitől ülni lehet rajtuk, de gördeszkázni nem.

Lenihan Reserve

Egy ideig hintáztunk, aztán megjelent egy pár egy gyerekkel, beszélgettünk, kiderült, hogy ők francia-polinéziából jöttek, anyuka eredetileg Fiji, mindenesetre szép színük volt, és a bácsi folyamatosan sajnálkozott, hogy itt azok a gyümölcsök amik otthon nagyobbak, jobb ízűek és már mindenki unja őket, milyen kicsik. Persze azt nem értettem, hogy ha otthon fel se szedik őket, akkor itt miért baj, hogy nem akkorák, mint otthon, azt nem tudom, de kedvesek voltak, ez a lényeg.

rendezetlen

Kata vacsira krumplilevest főzött nagyon finomat, csak a babérlevél hiányzott belőle, pedig azért külön elmentem a bótba, de nem leltem, majd megkérdezzük a kínait a Silver Bellben, hogy van-e neki.

koszos

Este átjött Csanád és hajnali egyig a verandán világmegváltottunk és a mac terminálján keresztül macerálta az otthoni gépét, szóval jól mulattunk :) Közben pedig, mivel Palival csencseltünk egy kis pénzt (neki forint kell nekünk meg NZD, úgyhogy ő ad itt dollárokat én meg az otthoni készletből utalok neki forintokat ) csak nem tudtunk rájönni, hogy hogy lehetne itt ügyesen utalni, mert ha nincs az embernek Netcodeja, akkor limitált a napi utalás és mi limit felett akartunk. Aztán az ASB-t felhívva péntek este fél kilenckor 5 perc alatt lett netkód és át is jött az utalás villámgyorsan. Menet közben őt is megtérítette a macbookom, úgyhogy már csorog a nyála az új macbook air után, ami állítólag febrár közepétől itt lesz a boltokban, akkor el is megyünk orrnyomokat hagyni a kirakaton. Mondjuk ő meg engem firefoxizált, egyelőre próbaidőn van a tűzróka, ha nem omlik össze, ahogy a safari teszi folyton, akkor maradhat. Az addononk mindenesetre meggyőzőnek tűnnek.

gondozatlan

Eszter nem aludt jól, amitől mi sem, főleg Kata nem, most szombat reggel van és a második kávénkat isszuk, kicsit felhős az ég, 20 fok van. Az előbb hajtottam el a jehovistákat akik a kertkapuba csimpaszkodtak és szörnyű dolgokat jósoltak, amit színes magazinokkal támasztottak alá, de mielőtt belemelegedtek volna, hogy micsoda bűnözés meg szörnyűségek vannak, amik mind meg vannak jövendölve a bibliában, jeleztem, hogy nekem is van, ráaásul nem is kifestő változatban, úgyhogy vótszerencsém. Na ezek itt pont olyanok, mint otthon, csak többféle színűek, ez a párocska is egy szplős fickóól és egy mahagóni színű lánykából állt, aki ráadásul szépséges is volt. Csak a világ ne haladna ilyen rossz irányba... Ajvécóresz!

Közben időnként ránézek a dhl csomagtrackelő webszájtjára, de egyre inkább úgy érzem, hogy külön posztot kapnak a tesómék által utánuk küldött csomag miatt. Közben a netünk is kaszott lassú lett, már vagy tíz perce ballag felfelé az apár kép amit ide akarok beszúrni...

Helyesbítek, én voltam lámarider, talán át kell méretezni a képeket, mielőtt az ember feltölti őket, így nem 12 megát, hanem 900 k-t kell kivárni :) OMG!

Menet közben kiderült - nekem ez új volt - hogy simán, ingyen lehet paypal accountot upgrédelni a bézikről eggyel jobbra, csak kérni kell, és az 5.4%-os díj lemegy 2.5-3.4%-ig, ha pénzt hív le az ember a bankszámlájára. Ez így mindjárt jobban néz ki, de hétfőn elmegyek a bankba és utánajárok pár dolognak amit egy barátom tanácsolt, ha úgy működőképes és olcsó pénztranszferre bukkanunk, akkor azt is megírom, mert eléggé általános gond az itteni magyaroknál, hogy otthonról ide irányuló pénzmagunkutánküldés elég drága. A paypal nem reménytelen, meg is jön a pénzike, ezzel már futottunk egy tesztkört, de lehet, hogy van olcsóbb út, eseleg biztonságosabb.